A
király az egy nagyon komoly intézmény. Vagy egyeduralkodónk van, vagy nincs királyunk, csak egy bohócunk. Namost a Szent Korona nem bohócsipka, tehát nincs opció. Az utolsó ténylegesen uralkodó királyunk V. Ferndinánd volt elvben, I. Ferenc meg a gyakorlatban. Ferenc József már nem uralkodott ténylegesen, csak részletekben, ez egyben a Monarchia sírásója is lett, leginkább a ciszlajtán parlamentarizmus működésképtelensége, a transzlajtán parlamentarizmus konoksága miatt, amit nem volt mivel ellensúlyozni a korlátozott uralkodói hatalom okán.
Körülbelül úgy képzeld el a méltó módon funkcionáló Szent Koronát, ahogy a Habsburgok védték a Szent Korona szuverenitását a vármegyék nemesi szuverenitásból népszuverenitásba hajló törekvéseivel szemben. Amíg tudták, aztán elbuktak és a Szent Koronát tönkretették a reformerek.
Nem hiszem, hogy te vagy bárki királyságot akar, mert ahhoz az kellene, hogy ne legyél Szent Korona-ellenes kuruc, mint a magyarországi monarchiával gondolatban kacérkodók döntő többsége (csak nagyon kevesen fogják fel, hogy nagyjából a XV. század vége óta létezett egy Szent Korona ellen irányuló irányzat, amivel szemben a Szent Koronát, annak abszolutizmusát védelmező királyi hatalom állt. Hunyadi Mátyás volt ennek az első képviselője, méghozzá a Szent Korona ellenes kortársak szemében olyan gyűlöletes képviselője, mint tetteiben bármelyik hozzá hasonlatos Habsburg-házi uralkodónk.
Vagy Szent Korona van vagy parlamentarizmus, de a kettő együtt nem megy, mert bármilyen vegyítés bohótréfává silányítja a monarchiát. Nem az Országgyűléssel, mint törvényhozó hatalommal van a gond, hanem a királyi hatalom korlátozásával. Ez utóbbi minden modern parlamentáris és demokratikus rezsimre, időben fokozódó mértékben jellemző egészen addig a pontig, amikor a királyság már csak egy család története az államot egykor valóságosan megtestesítő korona tradíciója helyett.
A királyságot csak két módon lehet a Szent Koronához méltóan helyreállítani:
- a hódító jogán erővel a demokrácia ellenében.
- a demokrácia öngyilkosságával, a parlament mint intézmény önfelszámolásával.
Értelemszerűen csak az elsőnek van realitása.
Minden más megoldás bohóckodás lenne annál sokkal többet érő és érdemlő egykorvolt, ma halott tradíciókkal és azok fizikai megtestesülésével. Mert igen, a Szent Korona csak egy ékszer, Szulejmánnak igaza volt, nem valami fényes ráadásul. Csak akkor több ennél, ha létezik tradíció a kard, a vér és a szentség jogán, teljes mértékben premodern módon, mert nem a mi világunkhoz kötődik ez az intézmény. Pontosabban kötődhetne, de akkor meg kellene szabadulnunk a létező, valóságos magyar feudalizmustól idegen, nyugati, modern és demokratikus díszletektől, amikkel úgyse tudunk mit kezdeni azon kívül, hogy permanens kiskaput jelentenek a nemzet szétlopására és a hitványak meritokráciájára, mert egy diszfunkcionális rendszer a személyükben diszfunkcionális felhasználóknak kedvez! Ráadásul ez a megszabadulás felvetné a kérdést, hogy nem e a nyugatról importált modernizmus diszfunkcionalitása élteti e az egykor már felbomlott, de a demokrácia keretei között újratermelt feudalizmust. Mi van, ha megszabadulunk a zsákutcába jutott modernitástól és ott, a senkiföldjén egyszer csak kiderül, hogy nagyon is modernek vagyunk, csak a nyugati rendszer volt hitvány hozzánk!