Elég rossz érzésem van, emiatt az interjú miatt...
A külügyminiszter szerint a vezetők háborús pszichózisban szenvednek, mintha már támadás alatt lennénk.
index.hu
A háború kitörésekor a NATO hozott egy döntést, amelynek számunkra két nagyon fontos eleme volt. Az
egyik úgy szólt, a NATO nem részese az ukrajnai háborúnak. A második szerint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljünk egy direkt, közvetlen konfrontációt a NATO és Oroszország között. Ez a gyakorlatban azt jelentette, a tagországok bilaterális alapon fegyvereket küldenek, és pénzt adnak Ukrajnának, adott esetben információkkal segítik. Minden egyes döntést, amelyet a NATO az elmúlt két évben hozott, mi ezen a szemüvegen keresztül vizsgáltuk. Tehát volt két vörös vonal, miszerint a NATO nem részese a konfliktusnak, és el kell kerülni a közvetlen konfrontációt a NATO és Oroszország között.
Eddig ezt tiszteletben tartotta mindenki. Ugyanakkor
MOST ELŐSZÖR FORDULT ELŐ OLYAN ESET, HOGY EGY ELŐTERJESZTÉSBEN EZEKET A KORÁBBAN LEFEKTETETT KONSZENZUSOKAT, A MÁR FELRAJZOLT VÖRÖS VONALAKAT GYAKORLATILAG KIRADÍROZZÁK ÉS ÁTLÉPIK.
A mostani előterjesztésnek több fontos eleme van:
szeretnék növelni a NATO koordináló szerepét a kiképzésekben és a fegyverszállításokban.
...
Bár
hatalmas volt a nyomás, és többen személyesen direkt a magyar álláspontot kérdőjelezték meg, a magyar delegáció közölte: Magyarország már a tervezésben sem hajlandó részt venni. Műveleti részvételt egészen biztosan nem hajtunk végre. Magyarország területén ilyen tevékenységek nem mehetnek végbe, és nem hajlandó egyetlenegy adófizetői forinttal sem hozzájárulni ehhez az akcióhoz. Ugyanis a csomaghoz hozzátettek
egy ötéves ciklusú, százmilliárd eurónyi közös költségvetési lábat, amit a NATO-tagországoknak kellene összeadni. Ránk körülbelül ötvenhét milliárd forintnyi teher jutna – ez nonszensz.
Már eleve ott van az ötvenmilliárd eurós európai uniós csomag, most azt szeretnék, hogy ehhez a NATO még százmilliárd eurót tegyen hozzá.
..
A döntés a héten úgy szólt, hogy az
előterjesztés, a tervezés kezdődik meg. Nem született döntés magáról az úgynevezett misszióról vagy új szerepvállalásról. Na most ez részben jó hír, részben rossz. Jó, hogy még nincs végleges döntés, ám a tervezés megindult.
Látva a tagországok álláspontjait, azt hiszem, annak nagyobb az esélye, hogy a tervezés vége a misszió elindításával zárul. A rossz hír, hogy tervezési időszak minden egyes pillanatában óriási nyomás lesz rajtunk, hogy szálljunk be. Azonban a kormány a végsőkig kitart, mindvégig küzdünk, nem adjuk fel a szuverén döntésünket.
Nem lépünk be a tervezési fázisba sem, mert ha berántanak minket ebbe a részbe, akkor az már sajnos magával hozza, hogy onnantól kezdve nagyon nehéz kiszállni.
..
Egész pontosan úgy néz ki, hogy a fegyverszállításnál kialakulna egy erős NATO-s koordináció, és egy lengyelországi logisztikai bázisig közös szállítás lenne, onnan Ukrajnába pedig már elvileg nem NATO-s keretekben történne a fegyverek szállítása. Ami a kiképzésre vonatkozik, az ukrán katonákat nem Ukrajna, hanem a NATO-tagországok területén képeznénk ki. A
pénzügyi lábbal kapcsolatban kevésbé volt lelkes a több tagország. Volt köztük olyan nagy ország is, amely azt mondta, ezt most egyelőre ne erőltessük. A N
ATO-ban a politikai döntések konszenzussal születnek. Itt a tervezési folyamat elindításáról volt szó, mivel a tagországok döntő többsége úgy gondolja, ez jó irány, így a tervezés meg tudott indulni.
Ön szerint amerikai nyomásra született az ötlet? Nyomást gyakorolt Washington ebben a kérdésben?
Erre azt tudom mondani, az egészen biztos, hogy a
NATO-ban ilyen súlyú döntések az amerikaiak akarata ellenére nem tudnak születni. Egyébként ez pótcselekvés a NATO részéről.
Miért gondolja így?
Jön a washingtoni csúcstalálkozó, akarnak adni valamit az ukránoknak. A
legelszántabbak azt gondolják, hogy az ukránokat formálisan meg is kellene hívni. Szeretném itt hangsúlyozni, ha meghívjuk az ukránokat a NATO-ba, az nyilvánvalóan a harmadik világháború kirobbanásának esélyét az egekbe lőné. Ugyanakkor mivel a tagországok döntő többsége a meghívásukat nem osztja, ezért előállt egyfajta hiányérzet többekben. De felvetődött a kérdés, hogy
akkor mit adjunk az ukránoknak? És kitaláltak egy ilyen pótcselekvést, hogy legyen egy ilyen misszió, a NATO koordináló szerepét növelő előterjesztés.
..
Az elmúlt két évben számos olyan döntés, lépés született a NATO részéről, amely azt a percepciót erősíti, hogy a NATO eredeti funkciója, mely szerint ez védelmi szövetség, egyre inkább kezd megkopni, és támadó szövetség képe rajzolódik ki. Ez teljes ellentétes a NATO alapító okiratával, az azt megalapítók szándékával.
A helyzet az, hogy a NATO nem áll támadás alatt, ahogyan egyetlen tagországa sem. Ehhez képest napjainkban olyan háborús pszichózisban szenved az országok vezetőinek jelentős része, mintha már valamennyien támadás alatt lennénk.
PEDIG OROSZORSZÁG RÉSZÉRŐL ELKÉPESZTŐEN LOGIKÁTLAN LÉPÉS LENNE BÁRMELY NATO-TAGORSZÁG ELLEN TÁMADÁST INDÍTANI.
Abban az esetben minden kétséget kizáróan a NATO alapszerződésének ötödik cikkelyét kellene aktiválni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szövetség teljes katonai kapacitása jóval erőteljesebb, mint az orosz. Tehát semmifajta logikát nem látok abban, hogy Oroszország NATO-tagországot támadna meg. És nagyon remélem, ennek kiprovokálásának sem leszünk a szemtanúi. Nyilvánvaló, egy közvetlen konfrontáció a NATO és Oroszország között már egyenlő a harmadik világháború kirobbanásával. Tehát a magam részéről azt mondom, meg kellene tartani a NATO-t az alapításakor lefektetett szabályok mentén, ami úgy szól, ez védelmi szövetség.
Hogyan látja Emmanuel Macron francia elnök szerepét, aki szerint Európának fel kell pörgetnie a védelmi ipara kapacitását?
Vele kapcsolatban az embernek furcsa érzése van.
Miközben a francia elnök arról beszél, hogy nem tudja kizárni a szárazföldi csapatok küldését, addig a héten a franciák védelmi minisztere egyórás telefonos tárgyalást folytatott Oroszország védelmi miniszterével, ami fölött a nemzetközi sajtó kicsit elsiklott, de azt hiszem, egy olyan fejlemény, amely mellett azért érdemes egy ideig elidőzni. A magyar kormány egyébként ezt üdvözli. Szerintünk az helyes, hogyha a NATO-tagországok vezetői és Oroszország vezetői között közvetlen a kapcsolat. Mert ilyen feszült helyzetben, ha van kommunikáció, akkor az segít megelőzni a legnagyobb bajt – sajnos félreértések mindig lehetnek, és feszült helyzetben ezek nagy tragédiákat okozhatnak. Tehát fontos, hogy a kommunikációs csatornák nyitva maradjanak. Másrészt a háborúnak mindenképpen tárgyalásokkal kell véget érnie.
Ha a NATO-tagok nem szállítanak fegyvereket, akkor elképzelhető, hogy nem lehetne megállítani Oroszországot. Ráadásul azzal, hogy Magyarország nem küld fegyvereket, nem segít semmilyen katonai területen, úgy tűnik, az orosz agressziót nem akarjuk megállítani.
A mostani kijelentése akkor lehetne igaz, vagy akkor lenne igazságalapja, ha a többiek fegyverszállításai olyan nagyon megállították volna az orosz offenzívát.
NEM TUDJUK, HA AZ UKRÁNOK NEM KAPTAK VOLNA FEGYVERT, AKKOR MI LENNE.
Lehet, már kialakult volna a béke. Mivel nem ez történt, ezért nem tudjuk. Viszont egy dolgot tudunk: a fegyverszállításokhoz kapcsolt várakozások közel sem igazolódtak be. A fegyvert szállító országok vezetői az elmúlt két évben azt állították, ezekkel a lépésekkel a csatatéren Ukrajna sikereket érhet el, de ez nem így van. A fegyverszállítások nem segítettek abban, hogy Ukrajna a csatatéren pozitív elmozdulást érjen el.
A FEGYVERSZÁLLÍTÁSOK NEM HOZTAK FÖLÉNYT AZ OROSZOKKAL SZEMBEN.
Csak egyszerűen növelték a háborúban részt vevő fegyverek számát, és nagyobbá tették a pusztítást. Ha a nyugati országok és a magyar baloldal csak feleannyi időben, amíg háborúpárti propagandát folytattak, a béke érdekében léptek volna föl, akkor több tízezer ember életét meg lehetett volna menteni. Abból, hogy a tizenhárom szankciós csomag sikertelen volt, nem az következik, hogy meg kell próbálni egy tizennegyediket is. A kormány szerint tárgyalás útján lehet lezárni ezt a konfliktust.
..
másik része a kérdésnek Mark Rutte jelölése. Tehát védelmi szövetségről beszélünk. Olyan szövetségről, ahol nem gazdasági együttműködésről, vámokról, kereskedelmi kérdésekről döntünk, hanem arról, hogy meghalunk-e egymásért. Ilyen védelmi szövetségben százszázalékos bizalmi alapnak kell lennie, mert élet-halál kérdéséről is születhetnek döntések.
Nyilvánvaló, százszázalékos bizalmi alapról nem beszélhetünk olyan ember esetében, aki nyíltan térdre akart minket kényszeríteni. Mert ha térdre akart minket kényszeríteni korábbi pozíciójában, mi a biztosíték arra, hogy ez most nem lesz a szándéka? Ilyen döntésnél a százszázalékos bizalom szükséges, ez pedig nincs meg.
Nagyon egyszerű módszerek is hatásosak ez ellen. Például azokat a rendszereket, ahol ez nem szükséges, (biztonsági kamera) nem kötöd össze az internettel, és máris sokkal kisebb az esély hogy feltörjék. Csak hozzáértő emberek kellenek a biztonsági rendszer kiépítéséhez.
