Talán nehéz elfogadni, de be kell látnunk, hogy a "nemzeti közösségünk" egy része annak nem része a szívében és elméjében, hanem a világban szétszórt virtuális közösséghez kötődik, ennek a szétszórt közösségnek a programját óhajtja megvalósítani (pl. "Európai Egyesült Államok", akik ezzel kampányolnak, nem árulnak zsákbamacskát). E program részeként mindent megtesznek azért, hogy a nemzeti közösségeket megfosszák nemzeti vezetőiktől (ezért a kampány az "erős emberek", "autoriter vezetők" ellen mindenhol), és lecseréljék őket olyan, többnyire bábuszerű (újabban humoristák, tv-celebek és egyéb bohócok is fellépnek ilyen szerepben errefelé keleten) vezetőkkel, akik a szétszórt (internacionalista-globalista progresszív) közösségük programját hajtják végre, persze sokszor jól hangzó populista szólamok mögé bújva (felszámoljuk a korrupciót, lopstop, több pénzt (eu-s minimálbért, alapjövedelmet) a zembereknek). Ők egyre fokozódó durvasággal uszítanak a (saját felfogásuk szerinti) nemzeti érdekeket védők ellen, amikor pedig visszakerülnek a hatalomba, álszent pofával árokbetemetésről, megbékélésről kezdenek el beszélni, de amúgy ellenfeleiket, terroristáknak, bűnözőknek, lázadóknak, külföldi ügynököknek, fasisztának stb. nevezik rutinszerűen. Ez a szembenállás, kétosztatúság a nyugati civilizációhoz tartozó ún. demokráciák nagy részében eléggé egyértelmű, bár számos országban annyival erősebb az egyik oldal, hogy gyakorlatilag egypártrendszer van, bár látszólag több párt képében, mint pl. Németország, a nem globalista-progresszív oldalnak tényleges esélye nincsen a hatalom megszerzésére.