Az, hogy a politikusok is emberekké válnak szerintem kifejezetten jó. Talán egyszer még azt is elérjük, hogy nem kell nekik minden hibájukat elbújtatni, mert megértjük, hogy dolgozó emberek, akik véthetnek hibákat.
Ez a megközelítés, a deheroizálás sajnos - bár az internettel együtt erről is azt hittük, hogy a közjót fogja szolgálni - kontraproduktív lett. Ahogy a közéletben a közönséges influencerek vetták át az idolok és sztárok helyét, úgy válik közönségessé a politikai garnitúra, de nem ok nélkül: mert helyüket az új elit, a pénzügyi hatalmasságok veszik át. Miközben ők a kormányok felett állva kontrollálhatatlanul elérhetetlenekké válnak, az istenadta nép megkapja a hús-vér bohócokat "vezetőknek". Ez a trend is beleillik a kapitalisták által kitartott hasznos idióta neo-marxista egalisták narratívájába. Legyen mindenki egyenlő, szűnjön meg az egyéniség, a stílus és a törekvés. De lappangva így szűnik meg a szabadság is ezzel.
Furcsa, de úgy néz ki, mégiscsak szükség van követendő példákra, példás magatartásra, valami felettes vezérürüre, akinek még megvan a valódi nimbusza, mert a sört húzóra kiivó cimborát látunk eleget a kocsmában, ahogy a korábbi sztárok helyébe lépő celebektől is csak azt látjuk, ahogy élőzik a babgulyást, vagy a szarásukat, de semmi példaértékűt nem mutatnak fel.
A nyolcvanas években egy sztár zenész, vagy egy filmsztár még arra motiválta az embert, hogy tanuljon meg gitározni, énekelni, vagy gyúrja ki magát. De mióta minden híres ember ugyanaz a bugris, akik mi már eleve amúgy is vagyunk, üzenet és tartalom nélkülivé vált a társadalmi hierarchia. Az egaizáció a könnyebb ellenállás felé mozdulás. Hogy ne frusztráljon a kissebbségi komplexusunk, nem azt tanuljuk meg, hogyan emelkedjünk túl a kisszerűságünkön, hanem a gyorsabb profitot hozó megoldás jegyében a megugrandó lécet hozták le az egyszeri polgárnak. Zabálj, kérődz, szarjál, ne gondolkozz, csak fogyassz és ha bármi nehézséged van, majd mi generálunk egy kihívásoktól mentes safe space-t.
Látjuk, ahogy a filmek, a zenék, a divat, a stílus, a dizájn mind tart az elbutult, leegyszerűsített, legkönyebben be- és elfogadható, olcsó uniformizáció felé.
Mert ebben van a legkisebb befektetássel a legnagyobb és leggyorsabb profit.
Szóval az, hogy a politikusok is emberekké válnak az visszafele sült el. Azt hittük, ahogy te is fent leírod, a kommercializálódás és egalizáció majd jót tesz a kollektív tudatnak, de csak az olcsó középszerűség diadala jött el.
Ezért vált a teljes német (sőt, már az egész nyugati) politikai elit mára szürke banktisztviselővé, csinovnyikká, arctalan bürokratává, középvezetővé, névtelen menedzserré, politikai karakter, karizma és tartalom nélküli lobbistává, akiknek semmi se szent, ezért bármit lehet, következmények nélkül.
Miért?
Mert ez a viselkedés a leginkább kompatibilis felfelé, azokhoz, akik tényleg csinálják a politikát. De ne legyenek illúzióink, még őket se érdekli más, csak a befektetéseik, meg a mindenkori árfolyam.
Ne gyertek már itt is a woke dumákkal! 
Fotós ismerőst megkérdezek. Az osztrák sajtóban azt olvastam, h kb 10szer annyian voltak, mint az ellentüntetők.
/cloudfront-us-east-2.images.arcpublishing.com/reuters/TVOTPOX2NFJWJPHV5MIHYHZL5Y.jpg)
