Úgy tűnik, rosszul tudod...Az oroszok kiadták a magyar hadifoglyokat az osztrákoknak (akik aztán jól fel is akasztottak párat közülük) az ígéretük ellenére, ha jól tudom.
"Igaz, lehetett olyan illúzió a tisztekben, hogy esetleg korrektebb elbánásban részesítik őket az oroszok, habár ilyen ígéretet Paszkievics és katonái nem adtak. Viszont azt tapasztalták, hogy amikor tiszti küldöttségek jártak az oroszoknál, mindig a katonai becsületnek megfelelően fogadták őket."
166 éve zajlott le a világosi fegyverletétel, nem Görgey döntött róla
A szabadságharc csúcspontja és bukásának kezdete egy napra esett. Pelyach István történésszel, az SZTE Bölcsészettudományi Kar oktatójával tekintettük át a világosi fegyverletétel évfordulóján azt…
szegedma.hu
"Ennélfogvást Rüdiger elfogadja a Görgei ajánlatát. De semmi föltétel. Csak azt igérheti, hogy a fegyverletételnél osztrák katona nem lesz jelen. "
+ még egy-két érdekesség :
"– A magyar tisztek korántsem csizmadiák, hanem derék, lovagias férfiak.
Ez a válasz végkép kihozza sodrából az osztrák fővezért s gőgösen kérdezi az orosz futártól:
– Mit ért ön a derék, lovagias férfiak kifejezése alatt?
Kechly felhevül, s hogy véget vessen az osztrák fővezér hetvenkedésének, igy sujt vissza:
– Derék, lovagias férfiunak én azt tartom, aki, ha fegyver van kezében, megveri az ellenségét. Mivel pedig a magyarok önöket folytonosan elverték, ők kétségtelenül derék és lovagias emberek.
Mintha jéghideg vízzel loccsantották volna nyakon Haynaut. "
"– Minket bolonddá tett az osztrák, – igy szólt a hadjárat végén egy orosz tábornok. – Azt mondották, hogy túlhatalmasodó felkelőbandákat kell megfékeznünk. S csak később jutottunk annak a tudatára, hogy vitéz, kitünően fegyelmezett, szabadságszerető hadsereggel állunk szemközt; egy olyan hadsereggel, amely ugyancsak kiporolta az osztrákok hátát. Bizony kár minden csöpp orosz vérért, amit ezekért a gyáva, nagyszáju németekért ontottunk. De hát a politika, a magasabb politika!
S az orosz tisztikar szinte tüntet a fogoly honvédtisztek mellett. Elhalmozza őket rokonszenvének, nagyrabecsülésének mindenféle jelével. Hadd boszankodjék az osztrák.
Rüdiger még ennél is tovább megy. A fegyverletétel utáni napon, aug. 14-ikén lakomát rendez a honvédtábornokok tiszteletére. Ott van gr. Zichy Ferencz is, a császári főbiztos.
A lakoma közepe felé egyszerre csak fölemelkedik Rüdiger tábornok, s vendégeihez fordulva, igy szól:
– Igen örvendek, hogy a váczi és a debreczeni csaták után, hol mint ellenségek állottunk szemközt, most ilyen barátságosan fogadhatom Önöket magamnál. Poharamat emelem jólétükért és a kölcsönös meleg visszaemlékezésre!
Képzelhető a hatás. Zichy majd lefordul a székről, a honvédtábornokok szivében pedig föléled a remény.
Az orosz vezérnek mindegyik vendégéhez van egy-két lekötelező barátságos szava. "