Hát én úgy látom, hogy reszeljük a fingot. Magyarország úgy kb. Mátyás király halálától kezdve sohasem volt "önálló", a magyar vezetők, politikusok mindíg a saját, illetve külföldi hatalmak érdekei mentén irányították, irányítják az országot. Bármikor képesek voltak és most is képesek beáldozni bármit és bárkit ennek érdekében. Lehet itt utálni az oroszokat, szovjeteket, románokat, szlovákokat, szerbeket, németeket, osztrákokat, törököket, angolszászokat, franciákat, VSZ-t, NATO-t, KGST-t, EU-t (elnézést akiket kihagytam), kinek-kinek ki a "szimpatikus", de alapvetően két dolog határozza meg mindezt. A saját tapasztalatok, a rokonok ismerősök elmondása, beszélgetései alapján, illetve, hogy honnan tájékozódik valaki, mit fogad el.
Még mindíg ott tartunk, hogy a művelt, intelligens, gazdag, "árja", nyugat és a barbár, elmaradott, szegény, műveletlen kelet. Ilyen alapon voltak és még mindíg vannak (csak már más eszközökkel) gyarmattartó országok és gyarmatok. Mi magyarok mindíg a fejlett nyugathoz akartunk, akarunk tartozni, de nem vesszük észre, hogy Mi is csak kiszolgáljuk őket.
A történelem alapvetően manipulatív, vannak a konkrét dolgok, de a mögöttük lévő események értékelése mindíg is relatív, különböző nézőpontból látva más és más jön ki. Pár gondolat, nem tökéletesen sorrendben.
Miért is írom ezt? Mert mindenkinek igaza van a maga módján.
1. Nem lehet összehasonlítani egy árja, elit német tisztet (akik többségében kuplejárokba jártak, vagy prostik szolgálták ki őket) egy szovjet (többségében távol-keletről bevonult, vagy akár pl. német, alacsony műveltségű) bakával. Ráadásul a német csapatok a háború alatt Magyarországon olyan helyzetben voltak, mint a szovjet hadsereg a háború után. Tehát a kettőt nem is lehet összehasonlítani. Sajnos a magyar (német, orosz, szovjet, francia, stb. nők, asszonyok voltak a háború ilyen jellegű fő áldozatai, mint sok más országban.
2. Magyarországon alapvetően román és ukrán csapatok voltak. Tarcalon is románok voltak anyáméknál.
3. Mi magyarok megszálló erők voltunk a Szovjetunióban, a szovjet csapatok szintén megszálló erők voltak itt, mert ellenségek voltunk egymással. Nincs is szó felszabadításról, nem is volt soha.
4. A halál táborok emberekkel való ellátásához azért statisztáltunk mi is rendesen.
5. Minden hadseregben, mindenkor a megszállt területeken, általában a közkatonáktól kellett megvédeni a lakosságot, mert a férfiakat, öregeket, gyerekeket elhurcolták dolgoztatni, vagy rögtön megölték, a nőket meggyalázták és sokszor a végén megölték.
6. Szerintem az orosz emberek nagy többsége szimpatizál Magyarországgal.
7. A japánok kegyetlenségeiről legendák vannak, itt Európában sehol sem vagyunk hozzájuk képest.
8. Az itt állomásozó szovjet hadsereg katonái (tisztek, közkatonák) inkább felnéztek ránk magyarokra.
9. 1956-ban a szovjet hadsereg megkapta a parancsot a kivonulásra, el is kezdték, de mi ügyesek voltunk és jól megakadályoztuk ezt, amikor el kezdte a felbőszített csőcselék felakasztani az embereket a szabadság téren. Sajnos 1956-ban nem igazán volt tiszta, mit is akarunk igazán, mik a realitások, mit lehet elérni egy adott környezetben. Miskolcon először felvonultak probléma nélkül a diákok, utána jöttek a részeg bányászok, akik elkezdtek hőzöngeni, majd kiengedték a köztörvényeseket és máris kész volt a balhé. (Ausztriából azért kivonultak 1955 körül, Romániban nem is volta, Csehszlovákiában sem voltak 1968-ig). Azokról az ártatlan emberekről miért nem emlékezünk meg, akiket az ellenforradalmárok öltek meg ok nélkül, mert voltak néhányan.
10. A világon egy ország (politikusa, vezető rétege, katonája, civilje) sem báli szűz, főleg nem egy háborúban, maradjunk annyiban.
Én úgy gondolom, hogy itt sem vethet a másik szemére senki úgy dolgokat, hogy nem néz a sajátjába és még lehetne folytatni tovább. Az élet sokkal bonyolultabb annál, hogy fekete-fehér legyen minden.