A jelenlegi politikacsináló ukrán elit minden egyes tagja konkrétan a személyes egzisztenciáját, a puszta létét köszönheti annak, hogy a hatalmon van. Nekik nagyon kell kapaszkodni.
A hatalmukat pedig az USA-nak köszönhetik, így értük, az érdekeik érvényesítésében bármeddig el fognak menni.
Különben végük.
Ez a tipikus kápó-függelmi viszony.
Amikor a drámai hangú sorokat olvassuk tőlük, hogy “a Nyugat elárulta Ukrajnát”, akkor ténylegesen a saját testi épségük miatt sírnak.
Ukrajnában oroszellenesnek lenni egy igen magas ló és nem egy életbiztosítás a nyergében egyensúlyozni.
És pont itt a baj. Az egész dolog kontraproduktív.
Az oroszellenes ukrán politika közvetlenül Oroszország tőszomszédságában, nagyszámú orosz “kisebbséggel” nagyon ki van szolgáltatva a nagyon messze levő Nyugatnak.
Emiatt adódik, hogy a mindenkori oroszellenes ukrán elit a hazai színtéren is előbb magára kell, hogy gondoljon, magát kell minduntalan bebiztosítani.
Az istenadta nép így csak az örök második lehet.
Így pedig nem lehet népszerűnek maradni.
Az olyan ukrajnai oroszellenes politikai entitás, ami konkrétan a Nyugat permanens támogatásának van kiszolgáltatva (azért definiálom így, mert elviekben akármilyen háttérrel lehet valaki Ukrajnában oroszellenes. Teoretice, akár egyiptomi, kenyai, perui, görög, vagy bárakármi) az egy önmagát felszámoló problémakört generál.
Az USA-nak csak addig van szüksége az ukránok “demokráciaépítésére”, amíg teljesen le nem ültetik Európát és/vagy az oroszokat (is).
A hatalmukat pedig az USA-nak köszönhetik, így értük, az érdekeik érvényesítésében bármeddig el fognak menni.
Különben végük.
Ez a tipikus kápó-függelmi viszony.
Amikor a drámai hangú sorokat olvassuk tőlük, hogy “a Nyugat elárulta Ukrajnát”, akkor ténylegesen a saját testi épségük miatt sírnak.
Ukrajnában oroszellenesnek lenni egy igen magas ló és nem egy életbiztosítás a nyergében egyensúlyozni.
És pont itt a baj. Az egész dolog kontraproduktív.
Az oroszellenes ukrán politika közvetlenül Oroszország tőszomszédságában, nagyszámú orosz “kisebbséggel” nagyon ki van szolgáltatva a nagyon messze levő Nyugatnak.
Emiatt adódik, hogy a mindenkori oroszellenes ukrán elit a hazai színtéren is előbb magára kell, hogy gondoljon, magát kell minduntalan bebiztosítani.
Az istenadta nép így csak az örök második lehet.
Így pedig nem lehet népszerűnek maradni.
Az olyan ukrajnai oroszellenes politikai entitás, ami konkrétan a Nyugat permanens támogatásának van kiszolgáltatva (azért definiálom így, mert elviekben akármilyen háttérrel lehet valaki Ukrajnában oroszellenes. Teoretice, akár egyiptomi, kenyai, perui, görög, vagy bárakármi) az egy önmagát felszámoló problémakört generál.
Az USA-nak csak addig van szüksége az ukránok “demokráciaépítésére”, amíg teljesen le nem ültetik Európát és/vagy az oroszokat (is).
)
)
