![Roll Eyes :rolleyes: :rolleyes:](/data/assets/smilies/rolleyes.png)
Mondj egy olyan hosszútávú védelmi üzletet, ahol az USA nem csak egy hevenyészett listaáras ajánlatot adott, vagy ahol tényleg komolyan is vett minket.
Mond egy olyan startégiai megmozdulást részükről, ami akár a lengyelekhez, románokhoz, szlovákokhoz hasonlóan a mi érdekeinket is figyelembe vette?
Nem cukorkáról, meg kézenfogásról beszélek, csak olyan fokú kooperációról, mint amiben a lengyelek, vagy a románok részesülnek.
A lengyelek és a románok rendesen be vannak izzítva az oroszok ellen, de ők kapnak is erős támogatást, mi viszont csak arra lettünk kényszerítve, hogy dobjunk el mindent értük, köpjük képen az oroszokat, akikel amúgy már épp kezet fogtunk. Nekünk fontos üzletünk volt velük, most meg itt állunk letolt gatyával, persze az USA semmit se kompenzált ebből. És az arcvesztésen túl, egy oroszokkal szembeni éles meccsnek mi tényleg csak a vesztesei lehetünk.
Az egész onnan indult, hogy 1989-ben megsimogatták a buksinkat, de amint kitört a délszláv balhé és nekünk kellettek volna a korszerű nyugati fegyverek, Washington közölte, hogy a "térség" instabil. Azaz nekik mi nem Magyarország voltunk, hanem csak egy térség, ahol barominra leszarták, hogy 5-600km-en belül hány történelmi sérelem lappang nem is annyira felszín alatt. Ott már kiderült, hogy vagy azt se tudják, kik vagyunk, vagy akik nekik súgnak, nagyon is jól tudják, hogy kik voltunk és nem felejtenek.
Csak idejöttek Taszárra, minket kiebrudaltak a saját bázisunkról, hogy tudjanak háborúzni délen, az egyik szomszédunk ellen. Aztán leléptek.
De Erdély, Kárpátalja, Vajdaság... úgy en bloc Trianon kapcsán soha nem hallhattak meg minket. Ha netán járt a szánk, elővették a revizionista kártyát, ami modern magyarra lefordítva annyit tesz: antiszemita.
Viszont legalább jó viszonyt ápolnak a románokkal.
Amerika soha nem volt a barátunk, a NATO-ban maximum a főnökünk, de amúgy az elmúlt nyolcvan évben többet volt ellenségünk, mint fordítva.