Azért mégsem volt ugyanaz. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy kalandozásaink gyakorlatilag "honvédelem" volt. Igen, idegen földön. Ne felejtsük a honfoglalást követően alig bő tíz évvel (907) egy összeurópai illetve összhaderőnemi támadást indítottak ellenünk. Tudod, aminek a jelszava ez volt: „Decretum (…) ugros eliminandos esse” (azaz: „Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”) ...
Amit felismertek eleink akkor, hogy túl sok ilyet azért nem tudnánk lábon kihordani. Egyébként később is elég sok keresztes háborúval voltunk fenyegetve - olykor az izmaeliták vagy éppen az izraeliták miatt, de ez nem érdekes most. Ilyenformán lett ez a taktika. A fő csapásirány a
hírszerzés és diplomácia (benne kapcsolatépítéssel is). Rendkívül szigorú szabályok voltak arra vonatkozóan, hogy mennyi és milyen csapatok tartózkodhattak külföldön. A fő erők illetve a csapatok nagyja itthon volt mindig. Ilyenformán hadászatilag nem volt különösen jelentősek a vállalkozásaink. Tulajdonképpen az sem, hogy éppen nyerünk vagy veszítünk.
A lényeg az volt, hogy nem nálunk "tobzódtak" és pláne nem együtt. Ilyenformán volt, hogy szerepet vállaltunk (zsoldba szegődve) helyi purpárlékba az érdekeink szerint választva oldalt. Ugyanakkor nem volt stratégiai cél függelmi viszonyba hajtani az ottaniakat vagy éppen "gyarmatosítani" ...
Ez adott egy kb. 75 évnyi időt, amíg "gyökeret verhettünk" illetve valamennyire elfogadtathattuk magunkat. Bulcsú -nak pl. több európai címe volt, mint ameddig egy átlag akkori halandó el tudott számolni
Továbbá minden európai udvarba bejárása volt. Továbbá ezen időszakban tudott pl. Géza is "szándéknyilatkozatot" tenni, hogy a nyugati kereszténységet felvéve utódai egy ennek megfelelő államot épít ki. Akárhogy is, de a kalandozás a célját elérte: megmaradtunk ...
Tulajdonképpen rengeteg későbbi dolog levezethető hasonló indítékokból. Akár a későbbi balkáni hadjáratok is a török ellen. Itt ugye kvázi segítségnyújtásként mentünk egy közös igen komoly ellenség ellen. Az ottaniak nem is gyarmatosítóként emlékeznek ránk. Pl. Várnában a két körút Hunyadiról meg Ulászló királyunkról ...
Namost példának okáért egy Kalandozást vagy éppen egy Kínai Ópiumháborút dirkekt párhuzambaállítani azért botorság lenne. Az meg, hogy "mi lett volna, ha" (pl. nem lett volna Oszmán és/vagy Habsburg stb.) - hát a történelemben felesleges példálózni.
Azaz, pl. mi is gyarmatosítók lettünk volna vagy sem meg hasonlók. Ezt nem tudhatjuk - legfeljebb sejthetjük ...
"Azért mégsem volt ugyanaz. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy kalandozásaink gyakorlatilag "honvédelem" volt. Igen, idegen földön. Ne felejtsük a honfoglalást követően alig bő tíz évvel (907) egy összeurópai illetve összhaderőnemi támadást indítottak ellenünk. Tudod, aminek a jelszava ez volt: „Decretum (…) ugros eliminandos esse” (azaz: „Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”) ..."
Gondolom, csak véletlenül felejtetted el a teljes idézetet beírni, ami pedig így szólt vala:
"Ibi decretum omnium sententia Ugros Boiariae regno eliminandos esse"
Lefordítva pedig kb. azt jelenti, hogy a magyarokat űzzék ki/takarítsák ki/távolítsák el Bajorországból, ahol ugye eleink fosztogattak, zsoldoskodtak a helyi, egymással rivalizáló uraknak, rabszolgákat raboltak, stb.
Rossz szemszögből nézed. Az oroszok mindig kiálltak a szövetségesük mellett. 1849ben az osztrákok mellett (nyugati értékek, ugye), 1956ban a magyarországi komcsik mellett, 2015ben a szír szövetségesük mellett.
Ezzel szemben az amcsik szarban hagyták a kurdokat, az örményeket, a grúzokat. Miből gondolod, h pont mellettünk jobban kiállnának?
Az örményeket? Örményország Oroszország katonai szövetségese jelenleg is, orosz katonai bázisokkal a területén, és ez le is volt-van papírozva. És én úgy tudom, hogy amikor az azeriek már nem csak karabakhi, hanem örmény területeken lévő célpontokat is támadtak, az oroszok akkor sem tettek semmit, a védelmi szerződés ellenére sem.
Az amcsiknak pedig nem volt semmilyen lepapírozott (de még szóbeli sem) általános védelmi szerződése a kurdokkal és, tudtommal, a grúzokkal sem.
Akkor most ki is hagyta cserben a vele katonai-védelmi szerződésben álló szövetségesét?
2.) Ugyanis Ukrajna egy mesterséges állam. A neve is annyit jelent, hogy határvidék. Az ukránok a lengyel, illetve orosz végeken élő, a török-tatár hadakkal is dacoló marcona arcok voltak. Ennyi az ő identitásuk alapja, hogy határvidékiek, de mint önálló nép nem igazán léteztek, markánsan bizonyosan nem. Saját országuk soha nem is volt, a lengyel uralom helyett inkább Moszkva védőszárnyai alá helyezték magukat. Az ukrán öntudatnak érdemben először a bolsevik rendszer adott legitimitást, amely egy sor szovjet szocialista köztársaság mellett életre hívta az ukrán szszk-t is. Ekkor húzták meg a történelem során először Ukrajna határait - mégpedig Moszkvában, a Szovjetunión belül, és fel sem merült, hogy a Krím, Volhínia vagy pláne Kárpátalja része lenne Ukrajnának!
Minden állam mesterséges. Mivel egyik sem az idők kezdete óta, csak úgy a semmiből létezik, hanem valamikor valakik létrehozták, vagy "szűz" területen, vagy egy-több korábban ott élő kultúra területén (akár azon kultúrák megsemmisítésével, vagy beolvasztásával, ha még jelen voltak). Persze vannak öregebb és fiatalabb államok és a fiatalabb államok sajnos gyakran frusztráltak amiatt, mert nincs hosszú történelmük, nincs valódi múltjuk. Ezért láthatunk olyan kitalált, kompenzációnak szánt baromságokat, mint a "már az ősember is ukrán" volt", "a románok a Római Birodalom leszármazottjai és jogutódjai", meg hasonlókat. És emiatt a frusztráció miatt basztatják sok esetben a területükön élő, az államuknál gyakran jóval idősebb kultúrák képviselőit.
De ettől még valódi, létező (bár néha csak ilyen-olyan...) államok a jelenben, szóval ezt kár is megkérdőjelezni (amennyiben és ameddig valamennyire is működőképesek), mert az elég hülyén veszi ki magát, még ha a publikum hangulatának fokozásához amúgy pont meg is felelne.
A többivel (amiket már nem idéztem) nagyjából egyetértek.
Hát ez szerintem azért nem pontosan volt így,
Jaltában Roosewelt odadobta Magyarországot és az egész térséget Sztálinnak beleértve azt a Lengyelországot amely a szövetségesek oldalán hullatta a vérét a háború során, még egyedül Churchill volt az , aki próbált tenni a Közép és kelet-európai szovjet befolyás megerősödése ellen....
Szerintem meg odadobni, odaadni, stb. csak azt tudunk, ami a miénk volt-nálunk volt. És tudtommal sem Magyarország, sem Lengyelország nem volt sem az USA-é, sem a nyugati szövetségeseké. Mivel nem ők, hanem a Szovjetunió csapatai foglalták el a harcok során.
Nézd, én tudom, hogy ha az ember sokat olvassa/hallja a "keleti" agitpropot, akkor önkéntelenül is rááll a szája/tolla az ilyen kifejezésekre, de akkor sem szerencsés átvenni.
Viszont valóban nem kellett volna hagyniuk, hogy a szovjet befészkelje magát 45 évig Európába. Ugye összesen volt kb. 40 millió áldozata, katonák+civilek, a 2. VH-nak Európában. Na most, ha elkezdik visszaszorítani a szovjetet mondjuk 1945 nyarán, távlati céllal úgy a mai Finn, Balti, Lengyel, Szlovák, Magyar, Román határ vonalai mögé, akkor talán még lett volna pár millió áldozat, mire az amerikaiak be tudják vetni az atombombáikat kellő mennyiségben ahhoz (bár remélem, hogy Moszkvát, meg a többi szovjetunióbeli várost bombázták volna és nem azokat az európai városokat, ahová a szovjet hadsereg befészkelte magát), hogy kitakarodjanak a szovjet csapatok Európából. A szabadságért cserébe ez talán nem lett volna túl nagy ár.
Akkor ezek szerint ezt te is így gondolod, ugye?
Eltér a nézőpontunk mert szerintem a SZER tevékenysége befolyással volt az 56-os Magyar forradalomra.....
Nem ebben tér el szerintem. Ugyanis abban egyetértek, hogy a SzER tevékenysége befolyással volt-lehetett az '56-os forradalomra.
Viszont én úgy gondolom, hogy ez a szerep inkább pozitív lehetett, mert valószínűleg fokozta a harcolók elszántságát és ezáltal, mint korábban írtam, sikerült kiharcolni, ha a szabadságot nem is, de a gulyáskommunizmust igen, ami sok-sok ember életét tette könnyebbé a többi komcsi blokkbeli országéhoz képest.