Pontosan erre írtam, hogy ebből a b@szakodásból van - szerintem - a német vezetésnek elege.
Nem lehet egy önálló német, és európai külpolitikát csinálni, mert folyamatosan civakodnak az amerikaiak és az oroszok a fejük felett...
Na most a kérdés csak a következő:
Ha egyszer a németek folyamatos küldetéstudata az, hogy Európa élére álljanak, ha a franciáké meg az, hogy Európában az ő szavuk döntsön, továbbá a szintén Európában található Moszkvával akár még kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát is folytathatna az EU, akkor hogy jön a képbe Amerika?
Ha az EU meg akarja találni saját magát, akkor miért nem nyitja ki a szemét és a száját, miért nem veszi észre és mondja ki, hogy bizony egy kolosszális Stockholm-szindrómában szenved, mióta az USA túsza lett?
Nekem az a szembeötlő szervilizmus szúr szemet már jóideje, hogy az “önálló” európai politika prominensei akármit kezdenének is nyilatkozni, a legelső frázis az, hogy “az USA a legfontosabb szövetségesünk…”
Miközben Washington leplezetlen arroganciával szűkíti be az EU mozgásterét.
Miközben a németeket, franciákat zavarja, hogy Amerika és az oroszok civakodnak a fejük felett, de a gazdasági fejlődéshez elengedhetetlen lenne a normalizált kapcsolat Oroszországgal, akkor miért nem veszik észre, hogy ebben pont a “kötelező barát” USA a legnagyobb akadály?
Az angolok mint európai nép ebben tényleg nem számítanak már, hiszen ők technikailag már nem az európai politika részei, hanem a washingtoni politika előretolt hídfőállása csupán.
De tovább megyek: korunk legnagyobb rákfenéje a globális angolszász hegemónia.
Ázsiában az ausztrálok és az amerikaiak, Európában az angolok és az amerikaiak… tulajdonképpen Közép- és Dél-Amerika illetve Afrika az, ahol nincs masszív angolszász jelenlét.
És ez a tradicionálisan bumfordi, érdek-orientált bulldog attitűd, na meg a megosztó politika az, ami hozzájuk köthető.
Amiatt, hogy az angol az igazi világnyelv és a globális kultúra alapvetően angolszász-központú, a globalizáció néven eufemizált angolszász gyarmatosítás kritizálása egyszerűen tabu.
Nekik mindent szabad, mert ők a jók - hirdeti a média, a filmek, a játékok, így aztán az USA szerte önmagán túlnőtt military-industrial complex könnyen adja el a háborús igényeit “világbiztonsági szükségszerűségként”.
És ez ellen felszólalni sem ildomos.
Európának fel kéne ébrednie végre, hogy a legfőbb szövetségese valójában a legnagyobb ellensége.
Pont, hogy most jön majd igazán a "raszputyica".
