Most gondolom ironizálsz, mert tőled még nem láttam semmit ami pártatlan volna. Ha ennyire tisztán látod a dolgokat akkor mondjuk néha felszólalhatnál az undorító ruszki propaganda ellen is, de mind a ketten tudjuk hogy ilyen nem fog történni. Itt is egy szót nem ejtettél a másik oldalról csak azokról akiket be akarsz mocskolni. Te sem vagy különb centqurinál. A műmájer tettetett értelmiségi szöveg mögött ugyanaz a képmutatás, kettős mérce és hazudozás van. Remélem büszke vagy magadra.
[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Nem láttál semmit? Kapcsold ki a 'write only' módot és kezdj el olvasni. Aztán próbáld meg értelmezni, meg a világot is magad körül. A folyamatos fröcsögésed kontraproduktív, de ez magánvélemény. Persze van, akinek tetszik - Ők is valószínűleg pont olyan "egybitesen" látják a világot, mint te ...
Ja. Múzeumi T-72esekkel és alapváltozatú Mi-24esekkel. Meg kínai gumiabroncsokkal.
Kiderült.Akkor most a légierejük pocsék az oroszoknak vagy a gyalogságuk, vagy minden?Amúgy Grúzia esetében hol volt ilyen erőkoncentráció, mint most? Na majd kiderülhet, mit tudnak a felek... Márpedig sajnos nem kizárt, hogy kifog derülni.
Totális légivereség a polgári repülés frontján. Leáll a nemzetközi légiközlekedés Oroszországban. I. Földhözragadt Vlagyimir visszavitte országát a Wright fivérek előtti korba.
hu.euronews.com
Leáll a nemzetközi légiforgalom Oroszországban
Március 8-ától csak Belaruszba lehet repülni.
hu.euronews.com
Inkább csak zöldül. Lóval közlekedni teljesen környezetbarátTotális légivereség a polgári repülés frontján. Leáll a nemzetközi légiközlekedés Oroszországban. I. Földhözragadt Vlagyimir visszavitte országát a Wright fivérek előtti korba.
Leáll a nemzetközi légiforgalom Oroszországban
Március 8-ától csak Belaruszba lehet repülni.
A repülés szerelmeseinek meg ott a Microsoft Flight Simulator.Inkább csak zöldül. Lóval közlekedni teljesen környezetbarát
Ja, nem, a Microsoft is blokkolja a szervereit, de biztos van Linuxra is repszim
Nekik a belföldi számít.Inkább csak zöldül. Lóval közlekedni teljesen környezetbarát
20.ától meg Ukrajnába is.Totális légivereség a polgári repülés frontján. Leáll a nemzetközi légiközlekedés Oroszországban. I. Földhözragadt Vlagyimir visszavitte országát a Wright fivérek előtti korba.
Leáll a nemzetközi légiforgalom Oroszországban
Március 8-ától csak Belaruszba lehet repülni.
Lehetséges. Mondjuk nem tudom, hogy belföldi járatok milyen típusú gépekből állnak. Ha hazai madarakból akkor az a kisebbik rossz.
Még szép, mert ott most agresszor harci repülők garázdálkodnak. De már nem sokáig.
Aeroflot flottájának 95%-a nyugati gép. Meg van még 10 Sukhoi Superjet, de abba is kell nyugati alkatrész. Szopesz lesz ez, nem az a dicsőséges diadal amit a megbuggyant cár behaluzott.
Lehet, hogy mávót:
Szergej Glazjev, fordította és bevezetőjét írta John Helmer, Moszkva
Február 25-én, pénteken reggel Szergej Glazjev az alábbi elemzést tette közzé az orosz gazdaság elleni amerikai szankciókról, valamint az orosz védekezési és ellentámadási lehetőségekről.
Glazjev miniszteri rangú orosz állami tisztviselő. Sok éven át Vlagyimir Putyin elnök gazdaságpolitikai tanácsadójaként dolgozott. 2019 óta az Eurázsiai Gazdasági Bizottság integrációs és makrogazdasági minisztere, a volt szovjet államok vám-, központi bank-, kereskedelmi és adóügyi politikát közösen koordináló blokkja.
A most 61 éves Glazjev a Szovjetunió 1991-es megszűnése és Borisz Jelcin 1993-as népképviselők kongresszusának megsemmisítése óta az orosz politikai döntéshozatal baloldalának legtovább életben maradt ereje is. Következetesen bírálta az orosz Központi Bank monetáris politikáját, valamint az Anatolij Csubajsz, Alekszej Kudrin, German Gref és moszkvai üzleti szövetségeseik, valamint a New York-i és londoni pénzügyi központok által támogatott oligarcharendszert. 25 éve erősebbnek bizonyultak az elnöki körön belül, mint Glazyev; rávették Putyint, hogy nyilvánosan felülbírálja, majd figyelmen kívül hagyja és háttérbe szorítsa. Mostanáig.
Putyin február 21-i beszédével, a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok elismerésével és az ukrajnai katonai hadjárat megindításával kezdődően az orosz gazdaság irányítása háborús alapokra helyeződött. Egy vezető európai bankár értelmezése szerint az amerikai és az európai uniós (EU) szankciók eszkalálódása a központi banki vagyon elkobzását és az Oroszország és a Nyugat közötti minden pénzügyi kapcsolat megsemmisítését célozza. Megjegyzi, hogy Franklin Roosevelt elnök 1941. július 26-i, Japán külföldi vagyonának befagyasztása, valamint a japán olaj- és benzinimport hat nappal későbbi embargója óta nem történt ilyen mértékű kísérlet egy világhatalom ellen.
Az új szankciók február 22-én kezdődtek válaszul arra, hogy Oroszország elismerte a Donbassz függetlenségét, és aláírta a katonai és gazdasági együttműködésről szóló szerződést. Az első szankciós csapás két állami bankot, orosz állami tisztviselők három fiát, valamint e hét szerdától kibocsátandó állami kötvényeket célzott meg.
A második csapás szankciói február 24-én eszkalálódtak, és "az orosz pénzügyi rendszer alapvető infrastruktúráját célozták meg - beleértve Oroszország összes legnagyobb pénzintézetét és az állami és magánvállalkozások tőkebevonási képességét -, és tovább zárják Oroszországot a globális pénzügyi rendszerből. Az intézkedések az összes oroszországi banki eszköz közel 80 százalékát is célba veszik, és mély és hosszú távú hatást gyakorolnak az orosz gazdaságra és pénzügyi rendszerre".
Emellett a célpontok körét kiterjesztették az állami tulajdonú Alrosa gyémánttermelő és nemzetközi gyémántpiaci szereplőre, valamint a Sovcomflotra, a világ legnagyobb energiatanker-flottáját üzemeltető vállalatra is. Az amerikai pénzügyminisztérium ugyanakkor közölte, hogy nem fogja blokkolni az orosz kifizetéseket "mezőgazdasági és orvosi alapanyagok és a COVID-19 világjárvány; átrepülés és vészleszállás; energia" esetében.
A harmadik sztrájk február 26-ról 27-re virradó éjszaka kezdődött. A Fehér Ház bejelentette a SWIFT bankközi fizetési rendszerből való kikapcsolást "kiválasztott orosz bankok" számára . Orosz sajtóértesülések szerint a Sberbankot és a VTB-t is lekapcsolják, a többi, február 24-én célba vett bankkal együtt. Nem világos, hogy az Alfa Bank, a Mihail Fridman tulajdonában lévő vezető kereskedelmi bank szerepel-e a SWIFT-listán.
A Fehér Ház bejelentette továbbá, hogy "egy többoldalú transzatlanti munkacsoportot indítanak a szankciókkal sújtott orosz vállalatok és oligarchák vagyonának azonosítására, levadászására és befagyasztására - jachtjaik, kastélyaik és minden más jogtalanul szerzett jövedelem, amelyet a törvény értelmében megtalálunk és befagyasztunk".
Amerikai és európai uniós tisztviselők azt állítják, hogy "az orosz központi bank (CBR) nemzetközi tartalékainak felhasználását megakadályozó korlátozó intézkedések" a központi bank amerikai dollárban és euróban denominált állományainak befagyasztását jelentik. Január 31-én a CBR 469 milliárd dollárnyi devizaállományról számolt be. A CBR egy évvel ezelőtti adatai szerint ennek 22%-a amerikai dollárban, 29%-a euróban, 6%-a pedig brit fontban van.
Londoni banki források és az olajkereskedelem egyik vezető személyisége úgy véli, hogy ha a harmadik csapás szankciói miatt leállítják az orosz olaj-, gáz-, szén-, titán-, palládium-, gyémánt- és egyéb nyersanyagexportra vonatkozó dollár- és eurófizetéseket, valamint a kamat- és tőkekiszolgálást, akkor az orosz fél minden adósságfizetést leállít. Emellett leállítják az összes szállítást az USA-ba és Európába.
Az orosz belpolitikai következmények nem kevésbé drámaiak; potenciálisan forradalmiak, bár nem abba az irányba, ahogyan az olyan amerikai személyiségek, mint Antony Blinken, Victoria Nuland és William Burns a nyilvánosság előtt kalkuláltak.
Szergej Glazjev, fordította és bevezetőjét írta John Helmer, Moszkva
Február 25-én, pénteken reggel Szergej Glazjev az alábbi elemzést tette közzé az orosz gazdaság elleni amerikai szankciókról, valamint az orosz védekezési és ellentámadási lehetőségekről.
Glazjev miniszteri rangú orosz állami tisztviselő. Sok éven át Vlagyimir Putyin elnök gazdaságpolitikai tanácsadójaként dolgozott. 2019 óta az Eurázsiai Gazdasági Bizottság integrációs és makrogazdasági minisztere, a volt szovjet államok vám-, központi bank-, kereskedelmi és adóügyi politikát közösen koordináló blokkja.
A most 61 éves Glazjev a Szovjetunió 1991-es megszűnése és Borisz Jelcin 1993-as népképviselők kongresszusának megsemmisítése óta az orosz politikai döntéshozatal baloldalának legtovább életben maradt ereje is. Következetesen bírálta az orosz Központi Bank monetáris politikáját, valamint az Anatolij Csubajsz, Alekszej Kudrin, German Gref és moszkvai üzleti szövetségeseik, valamint a New York-i és londoni pénzügyi központok által támogatott oligarcharendszert. 25 éve erősebbnek bizonyultak az elnöki körön belül, mint Glazyev; rávették Putyint, hogy nyilvánosan felülbírálja, majd figyelmen kívül hagyja és háttérbe szorítsa. Mostanáig.
Putyin február 21-i beszédével, a Donyecki és Luganszki Népköztársaságok elismerésével és az ukrajnai katonai hadjárat megindításával kezdődően az orosz gazdaság irányítása háborús alapokra helyeződött. Egy vezető európai bankár értelmezése szerint az amerikai és az európai uniós (EU) szankciók eszkalálódása a központi banki vagyon elkobzását és az Oroszország és a Nyugat közötti minden pénzügyi kapcsolat megsemmisítését célozza. Megjegyzi, hogy Franklin Roosevelt elnök 1941. július 26-i, Japán külföldi vagyonának befagyasztása, valamint a japán olaj- és benzinimport hat nappal későbbi embargója óta nem történt ilyen mértékű kísérlet egy világhatalom ellen.
Az új szankciók február 22-én kezdődtek válaszul arra, hogy Oroszország elismerte a Donbassz függetlenségét, és aláírta a katonai és gazdasági együttműködésről szóló szerződést. Az első szankciós csapás két állami bankot, orosz állami tisztviselők három fiát, valamint e hét szerdától kibocsátandó állami kötvényeket célzott meg.
A második csapás szankciói február 24-én eszkalálódtak, és "az orosz pénzügyi rendszer alapvető infrastruktúráját célozták meg - beleértve Oroszország összes legnagyobb pénzintézetét és az állami és magánvállalkozások tőkebevonási képességét -, és tovább zárják Oroszországot a globális pénzügyi rendszerből. Az intézkedések az összes oroszországi banki eszköz közel 80 százalékát is célba veszik, és mély és hosszú távú hatást gyakorolnak az orosz gazdaságra és pénzügyi rendszerre".
Emellett a célpontok körét kiterjesztették az állami tulajdonú Alrosa gyémánttermelő és nemzetközi gyémántpiaci szereplőre, valamint a Sovcomflotra, a világ legnagyobb energiatanker-flottáját üzemeltető vállalatra is. Az amerikai pénzügyminisztérium ugyanakkor közölte, hogy nem fogja blokkolni az orosz kifizetéseket "mezőgazdasági és orvosi alapanyagok és a COVID-19 világjárvány; átrepülés és vészleszállás; energia" esetében.
A harmadik sztrájk február 26-ról 27-re virradó éjszaka kezdődött. A Fehér Ház bejelentette a SWIFT bankközi fizetési rendszerből való kikapcsolást "kiválasztott orosz bankok" számára . Orosz sajtóértesülések szerint a Sberbankot és a VTB-t is lekapcsolják, a többi, február 24-én célba vett bankkal együtt. Nem világos, hogy az Alfa Bank, a Mihail Fridman tulajdonában lévő vezető kereskedelmi bank szerepel-e a SWIFT-listán.
A Fehér Ház bejelentette továbbá, hogy "egy többoldalú transzatlanti munkacsoportot indítanak a szankciókkal sújtott orosz vállalatok és oligarchák vagyonának azonosítására, levadászására és befagyasztására - jachtjaik, kastélyaik és minden más jogtalanul szerzett jövedelem, amelyet a törvény értelmében megtalálunk és befagyasztunk".
Amerikai és európai uniós tisztviselők azt állítják, hogy "az orosz központi bank (CBR) nemzetközi tartalékainak felhasználását megakadályozó korlátozó intézkedések" a központi bank amerikai dollárban és euróban denominált állományainak befagyasztását jelentik. Január 31-én a CBR 469 milliárd dollárnyi devizaállományról számolt be. A CBR egy évvel ezelőtti adatai szerint ennek 22%-a amerikai dollárban, 29%-a euróban, 6%-a pedig brit fontban van.
Londoni banki források és az olajkereskedelem egyik vezető személyisége úgy véli, hogy ha a harmadik csapás szankciói miatt leállítják az orosz olaj-, gáz-, szén-, titán-, palládium-, gyémánt- és egyéb nyersanyagexportra vonatkozó dollár- és eurófizetéseket, valamint a kamat- és tőkekiszolgálást, akkor az orosz fél minden adósságfizetést leállít. Emellett leállítják az összes szállítást az USA-ba és Európába.
Az orosz belpolitikai következmények nem kevésbé drámaiak; potenciálisan forradalmiak, bár nem abba az irányba, ahogyan az olyan amerikai személyiségek, mint Antony Blinken, Victoria Nuland és William Burns a nyilvánosság előtt kalkuláltak.
"Szankciók és szuverenitás
Szergej Glazjev
Gyerekes lenne azt feltételezni, hogy "ha legyőznek minket, erősebbek leszünk". Bár az amerikai szankciók hatására valóban megerősödött a nemzeti szuverenitásunk gazdasági téren, de nem olyan mértékben, hogy egyáltalán ne törődnénk velük. A szankciók okozta kár természetesen megvan, és azt a monetáris hatóságok passzív politikája jelentősen fokozza.
Oroszország állandó megfélemlítése újabb és újabb "pokoli szankciókkal" már régóta nem izgatja az orosz közvéleményt. Emlékszem, hogy 2014-ben az amerikai szankciókkal sújtott első listán szereplőkhöz hasonlóan velem is készítettek interjút, és mindannyian biztosítottuk az újságírókat arról, hogy büszkék vagyunk az Oroszországnak nyújtott szolgálataink ilyen mértékű elismerésére. Azóta az Egyesült Államok és műholdjai által szankciókkal sújtott magánszemélyek és jogi személyek száma sokszorosára nőtt, és nem volt érzékelhető hatása országunkra. Éppen ellenkezőleg, a kormányunk által bevezetett megtorló intézkedések, amelyek az ezen országokból származó élelmiszerimport korlátozására vonatkoztak, jelentősen hozzájárultak a hazai mezőgazdasági termelés növekedéséhez, amely szinte teljesen kiváltotta a baromfi- és húsimportot.
A védelmi és energiaipari vállalatok megtanulták megkerülni ezeket a szankciókat azáltal, hogy megtagadták a dollár, és ezzel egyidejűleg az amerikai bankok használatát a partnerországok nemzeti valutái és bankjai javára. A következő lépés a digitális valutaeszközök kifejlesztése, amelyeket anélkül lehet használni, hogy a szankcióktól félő bankok szolgáltatásait igénybe vennék. Az orosz emberek érdeklődéssel követik az oligarchák és saját maguk által kivitt tőke visszatérését az országba, akik félnek a NATO-országokban történő elkobzástól és letartóztatástól.
Az amerikai szankciók nem annyira Oroszországot, mint inkább a Washington nyomásának kitett harmadik országokat érintették. Mindenekelőtt európai szomszédainkat, akik a tudományos, műszaki és energetikai szférában a legtöbb együttműködési projektet visszafogták. A szankciók a dollárövezetben működő kínai kereskedelmi bankokat is érintették, amelyek inkább leállították az orosz ügyfelek kiszolgálását. Oroszország kereskedelmi forgalma az EU-val és az Egyesült Államokkal természetesen csökkent, míg Kínával nőtt. A 2014-2020 közötti időszakban pénzben kifejezve Oroszország Kínával folytatott kereskedelmi forgalma 17,8%-kal, 88,4 milliárd dollárról 104,1 milliárd dollárra nőtt. Az APEC [Ázsiai Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia] és az SCO [Sanghaji Együttműködési Szervezet] országok részesedése az EAEU [Eurázsiai Gazdasági Unió] külkereskedelmi forgalmában ebben az időszakban 29,6%-ról 36,4%-ra, illetve 16,3%-ról 24,1%-ra nőtt. Az EU részesedése az EAEU külkereskedelmi forgalmában ezzel szemben a 2015. évi 46,2%-ról 2020-ra 36,7%-ra csökkent. Az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi forgalom a vizsgált időszakban 18,1%-kal, 29,1 milliárd dollárról 23,9 milliárd dollárra csökkent.
Az Egyesült Államok ugyanis a szankciók segítségével igyekszik kiszorítani az orosz árukat a műholdjainak piacáról, a sajátjait felváltva. Ez a legvilágosabban az európai földgázpiacon mutatkozott meg, ahol az USA részesedése meredeken nőtt, bár Oroszországot még nem sikerült kiszorítani az európai földgázpiacról.
Az amerikai-európai szankciók legfőbb eredménye az orosz külgazdasági kapcsolatok földrajzi szerkezetének megváltozása volt Kína javára, amellyel való együttműködés bővülése teljes mértékben kompenzálja az EU-val való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok szűkülését. Az európai fogyasztóknak át kell térniük a drágább amerikai energiahordozókra, termelőik pedig egyszerűen elveszítik az orosz piacot. Az EU összes vesztesége az oroszellenes szankciók miatt 250 milliárd dollárra becsülhető.
Az amerikai szankciók másik fontos eredménye a dollár részesedésének csökkenése a nemzetközi elszámolásokban. Oroszország számára, csakúgy, mint más, az amerikai szankciókkal sújtott országok számára, a dollár mérgező valutává vált. A dollárban lebonyolított összes tranzakció nyomon követésével az amerikai büntetőhatóságok bármikor blokkolhatják a kifizetéseket, befagyaszthatják vagy akár el is kobozhatják a vagyontárgyakat. A szankciók bevezetését követő 8 évben a dollár részesedése a nemzetközi elszámolásokban 13,5 százalékponttal csökkent (a 2014-es 60,2%-ról 2020-ra 46,7%-ra).
A szankciók erőteljes ösztönzést jelentettek a nemzeti valutában történő elszámolásokra való áttérésre és a nemzeti fizetési rendszerek fejlesztésére. Így az EAEU-államok kölcsönös kereskedelmében a dollár részesedése több mint 6 százalékponttal csökkent (a 2014-es 26,3%-ról 2020 végére 20,0%-ra).
Emlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor az orosz bankrendszert fenyegető kockázatokról tárgyaltunk a Nemzeti Banktanácsban, megkérdeztem a Központi Bank akkori vezetőjét: "Felmerül-e annak a kockázata, hogy az orosz bankokat lekapcsolják a nemzetközi SWIFT banki adatátviteli rendszerről, ahogyan azt a nyugati partnerek tették Iránnal kapcsolatban?". Erre a következő választ kaptam: "Nem gondolhatunk arra a kockázatra, hogy egy atombomba eltalálja az orosz bankot. A központi bank vezetősége azonban intézkedéseket hozott - ma Oroszországnak saját rendszere van a bankok közötti elektronikus üzenetek továbbítására - az Orosz Bank pénzügyi üzenetátviteli rendszere (SPFS), valamint saját fizetési rendszere a Mir bankkártyák számára, amely összeköttetésben áll a kínai Union Pay rendszerrel, és amely határokon átnyúló fizetésekre és átutalásokra használható. Mindkettő nyitott a külföldi partnerek számára, és már széles körben használják nemcsak a belföldi, hanem a nemzetközi elszámolásokban is. A SWIFT letiltását már nem tekintjük nagyszabású fenyegetésnek - ez a fizetési és pénzügyi információs rendszereink fejlődésének javát fogja szolgálni.
Gyerekes lenne azonban azt feltételezni, hogy "ha legyőznek minket, erősebbek leszünk". Bár az amerikai szankciók hatására valóban megerősödött a nemzeti szuverenitásunk gazdasági téren, de nem olyan mértékben, hogy egyáltalán ne törődnénk velük. A szankciók okozta kár természetesen megvan, és azt a monetáris hatóságok passzív politikája jelentősen fokozza.
A 2014-es év óta, amikor a szabályozó hatóság cinkosságával a devizaspekulánsok a piac manipulálásával lezüllesztették a rubel árfolyamát, ez utóbbit a szankciók a makrogazdasági stabilitás biztosítékaként használják. Ugyanakkor 2014-ben, a már bejelentett amerikai szankciók előestéjén az orosz jegybank átállt a szabadon lebegő árfolyamrendszerre. És csak ezután vezette be az Egyesült Államok a szankcióit, biztosra véve, hogy a spekulánsok megsokszorozzák negatív hatásukat. Amikor a rubel árfolyama majdnem a felére esett, Obama örömmel mondta, hogy "az orosz gazdaság darabokra szakadt". Az orosz valutapiac e manipulációjának eredményeként a rubel jövedelmei és megtakarításai leértékelődtek, és a spekulánsok több mint 35 milliárd rubel.nyereséghez jutottak. De ez nem a szankciók miatt történt, hanem az orosz jegybank cinkossága miatt, amely a washingtoni pénzügyi szervezetek ajánlására a nemzetközi spekulánsok kezére bízta az árfolyam-alakulást.
Csak nagyon naiv emberek hihetnek az egyensúlyi rubelárfolyam kialakulásában a szabad lebegtetés módjában. Az, hogy az Orosz Nemzeti Bank kizárta magát a rubel árfolyamának szabályozásából, azt jelenti, hogy nemzetközi devizaspekulánsok vesznek részt ebben. A rubel árfolyamának ringatásán, amely a világ egyik leginstabilabb valutájává vált a devizatartalékok háromszorosával való ellátottság mellett, a nemzetközi spekulánsok sokmilliárd dolláros profitot kapnak, az oroszok pedig a rubel megtakarításaik és jövedelmük elértéktelenedését az infláció kirobbanásával együtt. Ugyanakkor a befektetési klíma reménytelenül romlik - a rubel árfolyamának instabilitása bizonytalanságot teremt az importált berendezéseket és exportorientált termékeket használó beruházási projektek fő paramétereit illetően.
* Translated with www.DeepL.com/Translator (free version) *
Szergej Glazjev
Gyerekes lenne azt feltételezni, hogy "ha legyőznek minket, erősebbek leszünk". Bár az amerikai szankciók hatására valóban megerősödött a nemzeti szuverenitásunk gazdasági téren, de nem olyan mértékben, hogy egyáltalán ne törődnénk velük. A szankciók okozta kár természetesen megvan, és azt a monetáris hatóságok passzív politikája jelentősen fokozza.
Oroszország állandó megfélemlítése újabb és újabb "pokoli szankciókkal" már régóta nem izgatja az orosz közvéleményt. Emlékszem, hogy 2014-ben az amerikai szankciókkal sújtott első listán szereplőkhöz hasonlóan velem is készítettek interjút, és mindannyian biztosítottuk az újságírókat arról, hogy büszkék vagyunk az Oroszországnak nyújtott szolgálataink ilyen mértékű elismerésére. Azóta az Egyesült Államok és műholdjai által szankciókkal sújtott magánszemélyek és jogi személyek száma sokszorosára nőtt, és nem volt érzékelhető hatása országunkra. Éppen ellenkezőleg, a kormányunk által bevezetett megtorló intézkedések, amelyek az ezen országokból származó élelmiszerimport korlátozására vonatkoztak, jelentősen hozzájárultak a hazai mezőgazdasági termelés növekedéséhez, amely szinte teljesen kiváltotta a baromfi- és húsimportot.
A védelmi és energiaipari vállalatok megtanulták megkerülni ezeket a szankciókat azáltal, hogy megtagadták a dollár, és ezzel egyidejűleg az amerikai bankok használatát a partnerországok nemzeti valutái és bankjai javára. A következő lépés a digitális valutaeszközök kifejlesztése, amelyeket anélkül lehet használni, hogy a szankcióktól félő bankok szolgáltatásait igénybe vennék. Az orosz emberek érdeklődéssel követik az oligarchák és saját maguk által kivitt tőke visszatérését az országba, akik félnek a NATO-országokban történő elkobzástól és letartóztatástól.
Az amerikai szankciók nem annyira Oroszországot, mint inkább a Washington nyomásának kitett harmadik országokat érintették. Mindenekelőtt európai szomszédainkat, akik a tudományos, műszaki és energetikai szférában a legtöbb együttműködési projektet visszafogták. A szankciók a dollárövezetben működő kínai kereskedelmi bankokat is érintették, amelyek inkább leállították az orosz ügyfelek kiszolgálását. Oroszország kereskedelmi forgalma az EU-val és az Egyesült Államokkal természetesen csökkent, míg Kínával nőtt. A 2014-2020 közötti időszakban pénzben kifejezve Oroszország Kínával folytatott kereskedelmi forgalma 17,8%-kal, 88,4 milliárd dollárról 104,1 milliárd dollárra nőtt. Az APEC [Ázsiai Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia] és az SCO [Sanghaji Együttműködési Szervezet] országok részesedése az EAEU [Eurázsiai Gazdasági Unió] külkereskedelmi forgalmában ebben az időszakban 29,6%-ról 36,4%-ra, illetve 16,3%-ról 24,1%-ra nőtt. Az EU részesedése az EAEU külkereskedelmi forgalmában ezzel szemben a 2015. évi 46,2%-ról 2020-ra 36,7%-ra csökkent. Az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi forgalom a vizsgált időszakban 18,1%-kal, 29,1 milliárd dollárról 23,9 milliárd dollárra csökkent.
Az Egyesült Államok ugyanis a szankciók segítségével igyekszik kiszorítani az orosz árukat a műholdjainak piacáról, a sajátjait felváltva. Ez a legvilágosabban az európai földgázpiacon mutatkozott meg, ahol az USA részesedése meredeken nőtt, bár Oroszországot még nem sikerült kiszorítani az európai földgázpiacról.
Az amerikai-európai szankciók legfőbb eredménye az orosz külgazdasági kapcsolatok földrajzi szerkezetének megváltozása volt Kína javára, amellyel való együttműködés bővülése teljes mértékben kompenzálja az EU-val való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok szűkülését. Az európai fogyasztóknak át kell térniük a drágább amerikai energiahordozókra, termelőik pedig egyszerűen elveszítik az orosz piacot. Az EU összes vesztesége az oroszellenes szankciók miatt 250 milliárd dollárra becsülhető.
Az amerikai szankciók másik fontos eredménye a dollár részesedésének csökkenése a nemzetközi elszámolásokban. Oroszország számára, csakúgy, mint más, az amerikai szankciókkal sújtott országok számára, a dollár mérgező valutává vált. A dollárban lebonyolított összes tranzakció nyomon követésével az amerikai büntetőhatóságok bármikor blokkolhatják a kifizetéseket, befagyaszthatják vagy akár el is kobozhatják a vagyontárgyakat. A szankciók bevezetését követő 8 évben a dollár részesedése a nemzetközi elszámolásokban 13,5 százalékponttal csökkent (a 2014-es 60,2%-ról 2020-ra 46,7%-ra).
A szankciók erőteljes ösztönzést jelentettek a nemzeti valutában történő elszámolásokra való áttérésre és a nemzeti fizetési rendszerek fejlesztésére. Így az EAEU-államok kölcsönös kereskedelmében a dollár részesedése több mint 6 százalékponttal csökkent (a 2014-es 26,3%-ról 2020 végére 20,0%-ra).
Emlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor az orosz bankrendszert fenyegető kockázatokról tárgyaltunk a Nemzeti Banktanácsban, megkérdeztem a Központi Bank akkori vezetőjét: "Felmerül-e annak a kockázata, hogy az orosz bankokat lekapcsolják a nemzetközi SWIFT banki adatátviteli rendszerről, ahogyan azt a nyugati partnerek tették Iránnal kapcsolatban?". Erre a következő választ kaptam: "Nem gondolhatunk arra a kockázatra, hogy egy atombomba eltalálja az orosz bankot. A központi bank vezetősége azonban intézkedéseket hozott - ma Oroszországnak saját rendszere van a bankok közötti elektronikus üzenetek továbbítására - az Orosz Bank pénzügyi üzenetátviteli rendszere (SPFS), valamint saját fizetési rendszere a Mir bankkártyák számára, amely összeköttetésben áll a kínai Union Pay rendszerrel, és amely határokon átnyúló fizetésekre és átutalásokra használható. Mindkettő nyitott a külföldi partnerek számára, és már széles körben használják nemcsak a belföldi, hanem a nemzetközi elszámolásokban is. A SWIFT letiltását már nem tekintjük nagyszabású fenyegetésnek - ez a fizetési és pénzügyi információs rendszereink fejlődésének javát fogja szolgálni.
Gyerekes lenne azonban azt feltételezni, hogy "ha legyőznek minket, erősebbek leszünk". Bár az amerikai szankciók hatására valóban megerősödött a nemzeti szuverenitásunk gazdasági téren, de nem olyan mértékben, hogy egyáltalán ne törődnénk velük. A szankciók okozta kár természetesen megvan, és azt a monetáris hatóságok passzív politikája jelentősen fokozza.
A 2014-es év óta, amikor a szabályozó hatóság cinkosságával a devizaspekulánsok a piac manipulálásával lezüllesztették a rubel árfolyamát, ez utóbbit a szankciók a makrogazdasági stabilitás biztosítékaként használják. Ugyanakkor 2014-ben, a már bejelentett amerikai szankciók előestéjén az orosz jegybank átállt a szabadon lebegő árfolyamrendszerre. És csak ezután vezette be az Egyesült Államok a szankcióit, biztosra véve, hogy a spekulánsok megsokszorozzák negatív hatásukat. Amikor a rubel árfolyama majdnem a felére esett, Obama örömmel mondta, hogy "az orosz gazdaság darabokra szakadt". Az orosz valutapiac e manipulációjának eredményeként a rubel jövedelmei és megtakarításai leértékelődtek, és a spekulánsok több mint 35 milliárd rubel.nyereséghez jutottak. De ez nem a szankciók miatt történt, hanem az orosz jegybank cinkossága miatt, amely a washingtoni pénzügyi szervezetek ajánlására a nemzetközi spekulánsok kezére bízta az árfolyam-alakulást.
Csak nagyon naiv emberek hihetnek az egyensúlyi rubelárfolyam kialakulásában a szabad lebegtetés módjában. Az, hogy az Orosz Nemzeti Bank kizárta magát a rubel árfolyamának szabályozásából, azt jelenti, hogy nemzetközi devizaspekulánsok vesznek részt ebben. A rubel árfolyamának ringatásán, amely a világ egyik leginstabilabb valutájává vált a devizatartalékok háromszorosával való ellátottság mellett, a nemzetközi spekulánsok sokmilliárd dolláros profitot kapnak, az oroszok pedig a rubel megtakarításaik és jövedelmük elértéktelenedését az infláció kirobbanásával együtt. Ugyanakkor a befektetési klíma reménytelenül romlik - a rubel árfolyamának instabilitása bizonytalanságot teremt az importált berendezéseket és exportorientált termékeket használó beruházási projektek fő paramétereit illetően.
* Translated with www.DeepL.com/Translator (free version) *
Így az amerikai pénzügyi szankciók által okozott kár elválaszthatatlanul kapcsolódik az orosz jegybank számukra ideális monetáris politikájához. Ennek lényege a rubel kibocsátásának az exportbevételekhez, illetve a rubel árfolyamának a dollárhoz való szoros kötöttségében merül ki. Valójában mesterséges pénzhiányt teremtenek a gazdaságban, és a Központi Bank szigorú politikája a hitelezés költségeinek növekedéséhez vezet, ami megöli az üzleti tevékenységet és akadályozza az ország infrastruktúrájának fejlesztését.
A szankciós korlátozások rendkívül nagy keresletet okoztak a vállalati finanszírozás iránt a hazai piacon. A viszonylag alacsony irányadó kamatláb és az olcsóbb finanszírozáshoz való hozzáférés hátterében a nagybankok a nettó kamatmarzsot következetesen az átlagos piaci szint felett, 5,4-6% között tartják; míg a legnagyobb kínai, amerikai, német, német, francia, brit és japán bankok esetében a nettó kamatmarzs 0,8% és 2,3% között mozog.
Ezek a szélsőséges bevételek azonban nem infrastrukturális projektek finanszírozására irányulnak, hanem az ökoszisztémákba egyesített, széttagolt, nem alapvető üzleti tevékenységek felvásárlására. Ezeknek az üzletágaknak a többsége még EBITDA [nyereség] szinten is veszteséges marad. Ennek ellenére még mindig több milliárd rubelt költenek a fejlesztésükre. Ezek a számok meglehetősen összehasonlíthatók a gazdaság reálszektorában egy nagy infrastrukturális projektbe történő beruházások volumenével, amely egyszerre hozhat munkahely-növekedést és hozzájárulhat a gazdaság fejlődéséhez. De az ilyen projektek (valamint a költségvetés feltöltése) még mindig a nyersanyagipari vállalatokra maradnak, míg a legnagyobb pénzügyi vállalatok inkább a kimérák létrehozására irányítják jövedelmüket.
Valójában a Központi Bank cinkossága vezetett ahhoz, hogy Oroszország és ipara kivéreztetett, és képtelen volt fejlődni.
Ha a Központi Bank teljesítené alkotmányos kötelességét, hogy biztosítsa a rubel stabilitását - és erre minden lehetősége megvan a valutatartalékoknak a valutaalap háromszoros többlete miatt -, akkor a pénzügyi szankciók semmit sem jelentenének számunkra. Sőt, a gazdaság más ágazataihoz hasonlóan a bankszektor javára lehetne fordítani őket, ha a Központi Bank a nyugati partnerek által visszavont hiteleket saját speciális refinanszírozási eszközeivel helyettesítené. Ez több mint 10 billió rubellel növelné az orosz hitel- és bankrendszer kapacitását. Emellett teljes mértékben kompenzálná a beruházások külföldi finanszírozásának kiáramlását, megakadályozva a beruházások és a gazdasági tevékenység visszaesését, inflációs következmények nélkül. Így elkerülhető lenne a lakosság reáljövedelmének hosszú ideig tartó csökkenése, amelyet kizárólag az Oroszországban folytatott monetáris politika sajátosságai okoznak, ami biztosította a szankciók hatékonyságát a monetáris és pénzügyi szférában.
Az oroszellenes szankciók következményeit értékelve nem lehet figyelmen kívül hagyni az Ukrajnával való gazdasági kapcsolatok megszakításának következményeit. A szabadkereskedelmi rendszer kölcsönös megszüntetése és az áruk széles körére vonatkozó embargó bevezetése az együttműködési kapcsolatok megszakadásához vezetett, amelyek számos csúcstechnológiai terméktípus reprodukcióját biztosították. Az orosz bankok munkájának blokkolása több milliárd dolláros orosz befektetések elértéktelenedéséhez vezetett. Az ukrán hatóságok elutasítása az Oroszországgal szembeni adósságszolgálat teljesítésére több milliárd dollárnyi további veszteséget okozott. Összességében ezek volumenét mindkét fél számára mintegy 100 milliárd dollárra becsülik. Ez valóban jelentős és sok szempontból helyrehozhatatlan valós kár, amelyet mi magunk súlyosbítottunk a megtorló szankciókkal.
Az oroszellenes szankciók gazdasági következményeinek eddigi eredménye a következő. Ukrajna szenvedte el a legnagyobb veszteséget a GDP-hez viszonyítva, abszolút értékben - az Európai Unió. Az orosz potenciális GDP-veszteségek 2014 óta mintegy 50 billió rubelt tesznek ki. De csak 10%-uk magyarázható a szankciókkal, 80%-uk a monetáris politika eredménye. Az Egyesült Államoknak előnyösek az oroszellenes szankciók, mivel az orosz szénhidrogének exportját az EU-ba, valamint Kínába helyettesítik; az európai áruk oroszországi importját helyettesítik. A pénzügyi szankciók negatív következményeit teljesen ellensúlyozni tudnánk, ha az Orosz Bank teljesítené alkotmányos kötelességét, a stabil rubel árfolyam biztosítását, és nem a washingtoni pénzügyi szervezetek ajánlásait.
Gondoljunk csak az amerikai és európai ruszofóbok fenyegetéseire az új "pokoli szankciókkal" szemben. Fentebb már említettük, hogy az orosz bankok SWIFT-rendszerből való kivonásának fenyegetése, amelyről ma széles körben beszélnek a médiában, bár eleinte zavarja a nemzetközi elszámolásokat, középtávon az orosz bank- és fizetési rendszer számára előnyös lesz.
Az orosz kötvényekkel való tranzakciók betiltásával való fenyegetés szintén előnyös lesz számunkra, mivel azok kibocsátása költségvetési többlet mellett nem más, mint a külföldi spekulánsok profitforrása. Márpedig nyereségességüket háromszorosan túlbecsülik a kockázatosságuk piaci értékeléséhez képest. A monetáris hatóságok öncélú [самоедской] politikájának megszüntetése, akik a költségvetés számára objektíve felesleges pénzt vesznek fel túlzott áron, lehetővé teszi számunkra, hogy dollármilliárdokat takarítsunk meg. Ha a szankcionálók megpróbálják megtiltani az orosz vállalatok devizakötvényeinek megvásárlását, akkor az importált berendezések beszerzésének hiányzó finanszírozását a felesleges devizatartalékok egy részének terhére történő kivásárlással lehet majd pótolni. Ha a külföldi hiteleket megvonják tőlük, akkor a nemfizetés kockázatát maguk az európai és amerikai bankok fogják viselni.
A szankciós korlátozások rendkívül nagy keresletet okoztak a vállalati finanszírozás iránt a hazai piacon. A viszonylag alacsony irányadó kamatláb és az olcsóbb finanszírozáshoz való hozzáférés hátterében a nagybankok a nettó kamatmarzsot következetesen az átlagos piaci szint felett, 5,4-6% között tartják; míg a legnagyobb kínai, amerikai, német, német, francia, brit és japán bankok esetében a nettó kamatmarzs 0,8% és 2,3% között mozog.
Ezek a szélsőséges bevételek azonban nem infrastrukturális projektek finanszírozására irányulnak, hanem az ökoszisztémákba egyesített, széttagolt, nem alapvető üzleti tevékenységek felvásárlására. Ezeknek az üzletágaknak a többsége még EBITDA [nyereség] szinten is veszteséges marad. Ennek ellenére még mindig több milliárd rubelt költenek a fejlesztésükre. Ezek a számok meglehetősen összehasonlíthatók a gazdaság reálszektorában egy nagy infrastrukturális projektbe történő beruházások volumenével, amely egyszerre hozhat munkahely-növekedést és hozzájárulhat a gazdaság fejlődéséhez. De az ilyen projektek (valamint a költségvetés feltöltése) még mindig a nyersanyagipari vállalatokra maradnak, míg a legnagyobb pénzügyi vállalatok inkább a kimérák létrehozására irányítják jövedelmüket.
Valójában a Központi Bank cinkossága vezetett ahhoz, hogy Oroszország és ipara kivéreztetett, és képtelen volt fejlődni.
Ha a Központi Bank teljesítené alkotmányos kötelességét, hogy biztosítsa a rubel stabilitását - és erre minden lehetősége megvan a valutatartalékoknak a valutaalap háromszoros többlete miatt -, akkor a pénzügyi szankciók semmit sem jelentenének számunkra. Sőt, a gazdaság más ágazataihoz hasonlóan a bankszektor javára lehetne fordítani őket, ha a Központi Bank a nyugati partnerek által visszavont hiteleket saját speciális refinanszírozási eszközeivel helyettesítené. Ez több mint 10 billió rubellel növelné az orosz hitel- és bankrendszer kapacitását. Emellett teljes mértékben kompenzálná a beruházások külföldi finanszírozásának kiáramlását, megakadályozva a beruházások és a gazdasági tevékenység visszaesését, inflációs következmények nélkül. Így elkerülhető lenne a lakosság reáljövedelmének hosszú ideig tartó csökkenése, amelyet kizárólag az Oroszországban folytatott monetáris politika sajátosságai okoznak, ami biztosította a szankciók hatékonyságát a monetáris és pénzügyi szférában.
Az oroszellenes szankciók következményeit értékelve nem lehet figyelmen kívül hagyni az Ukrajnával való gazdasági kapcsolatok megszakításának következményeit. A szabadkereskedelmi rendszer kölcsönös megszüntetése és az áruk széles körére vonatkozó embargó bevezetése az együttműködési kapcsolatok megszakadásához vezetett, amelyek számos csúcstechnológiai terméktípus reprodukcióját biztosították. Az orosz bankok munkájának blokkolása több milliárd dolláros orosz befektetések elértéktelenedéséhez vezetett. Az ukrán hatóságok elutasítása az Oroszországgal szembeni adósságszolgálat teljesítésére több milliárd dollárnyi további veszteséget okozott. Összességében ezek volumenét mindkét fél számára mintegy 100 milliárd dollárra becsülik. Ez valóban jelentős és sok szempontból helyrehozhatatlan valós kár, amelyet mi magunk súlyosbítottunk a megtorló szankciókkal.
Az oroszellenes szankciók gazdasági következményeinek eddigi eredménye a következő. Ukrajna szenvedte el a legnagyobb veszteséget a GDP-hez viszonyítva, abszolút értékben - az Európai Unió. Az orosz potenciális GDP-veszteségek 2014 óta mintegy 50 billió rubelt tesznek ki. De csak 10%-uk magyarázható a szankciókkal, 80%-uk a monetáris politika eredménye. Az Egyesült Államoknak előnyösek az oroszellenes szankciók, mivel az orosz szénhidrogének exportját az EU-ba, valamint Kínába helyettesítik; az európai áruk oroszországi importját helyettesítik. A pénzügyi szankciók negatív következményeit teljesen ellensúlyozni tudnánk, ha az Orosz Bank teljesítené alkotmányos kötelességét, a stabil rubel árfolyam biztosítását, és nem a washingtoni pénzügyi szervezetek ajánlásait.
Gondoljunk csak az amerikai és európai ruszofóbok fenyegetéseire az új "pokoli szankciókkal" szemben. Fentebb már említettük, hogy az orosz bankok SWIFT-rendszerből való kivonásának fenyegetése, amelyről ma széles körben beszélnek a médiában, bár eleinte zavarja a nemzetközi elszámolásokat, középtávon az orosz bank- és fizetési rendszer számára előnyös lesz.
Az orosz kötvényekkel való tranzakciók betiltásával való fenyegetés szintén előnyös lesz számunkra, mivel azok kibocsátása költségvetési többlet mellett nem más, mint a külföldi spekulánsok profitforrása. Márpedig nyereségességüket háromszorosan túlbecsülik a kockázatosságuk piaci értékeléséhez képest. A monetáris hatóságok öncélú [самоедской] politikájának megszüntetése, akik a költségvetés számára objektíve felesleges pénzt vesznek fel túlzott áron, lehetővé teszi számunkra, hogy dollármilliárdokat takarítsunk meg. Ha a szankcionálók megpróbálják megtiltani az orosz vállalatok devizakötvényeinek megvásárlását, akkor az importált berendezések beszerzésének hiányzó finanszírozását a felesleges devizatartalékok egy részének terhére történő kivásárlással lehet majd pótolni. Ha a külföldi hiteleket megvonják tőlük, akkor a nemfizetés kockázatát maguk az európai és amerikai bankok fogják viselni.
Fennáll az orosz állami vagyon lefoglalásának potenciális veszélye is. Erre azonban szimmetrikusan reagálhatunk azzal, hogy embargót rendelünk el a nyugati hitelezőkkel szembeni adósságszolgálati kötelezettségek teljesítésére, és lefoglaljuk a vagyonukat is. A felek veszteségei nagyjából egyenlőek lesznek.
Valójában egy fenyegetés marad - az orosz oligarchák külföldi vagyonának elvétele. Minden népszerűsége ellenére az egyszerű emberek körében ez ösztönözni fogja az országból kivitt tőke visszatérését, ami szintén pozitív hatással lesz az orosz gazdaságra.
Ugyanakkor a lehető legjobban meg kell védenünk magunkat az amerikai-európai szankciók várható eszkalálódásától. Gazdaságunk legsebezhetőbb helye a túlzott offshoring. Az orosz ipar eszközeinek akár a fele is nem rezidensek tulajdonában van. Több mint egy billió dollárnyi tőkét exportáltak az országból külföldre, amelynek fele az orosz gazdaság reprodukciójában vesz részt. Ezen eszközök egyidejű befagyasztása valóban drámaian ronthatja számos, a külpiactól függő, stratégiailag fontos vállalkozás helyzetét. Az amerikaiak a Rusal példáján mutatták meg, hogyan történik ez, a külkereskedelmi tevékenység leállításával fenyegetve megalapozták felette az ellenőrzést. Erre úgy tudnánk válaszolni, hogy legalább azokat a gigantikus vízerőműveket államosítanánk, amelyeket kétes alapon és fillérekért adtak át ennek a vállalatnak, és amelyek működtetésén profitjának oroszlánrésze alapul. De valamiért nem védték meg gazdaságunk egyik szerkezeti ágát az amerikai államkincstár fosztogatós lefoglalásától.
A fentiekből következik, hogy hatékony intézkedésekre van szükség a gazdaság valódi deoffshorizációja érdekében, valamint az Orosz Nemzeti Bank politikájának alkotmányos kötelezettségeivel való összhangba hozására. A devizaszabályozás szigorítását célzó intézkedések a tőkeexport megállítása érdekében, valamint a beruházások és a működőtőke finanszírozására szoruló vállalkozásoknak nyújtott célzott hitelezés bővítése sem akadályozza meg. Célszerű bevezetni a devizaspekuláció és a dollárral és euróval folytatott tranzakciók megadóztatását a hazai piacon. Komoly K+F beruházásokra van szükség, hogy felgyorsítsuk saját technológiai bázisunk fejlesztését a szankciók által érintett területeken - mindenekelőtt a védelmi iparban, az energetikában, a közlekedésben és a kommunikációban. Be kell fejezni devizatartalékaink dollármentesítését, a dollárt, eurót és fontot arannyal kell helyettesíteni. Az arany árának várható robbanásszerű növekedésének jelenlegi körülményei között az arany tömeges külföldre exportálása felér egy hazaárulással, és a szabályozó hatóságnak ideje lenne ezt megállítani.
ARANY, EGYHAVI ÁRFOLYAMOK
A lehető leghamarabb be kell vezetni a digitális rubelt, amelyet a szankciós nyomásnak kitett bankrendszer megkerülésével határokon átnyúló fizetési és elszámolási műveletekre lehetne használni. Sietnünk kell a saját árutőzsdei tér és a rubelárképzési mechanizmusok létrehozásával az itt feleslegesen megtermelt árucikkek számára. Felkérni az ázsiai partnereket egy globális fizetési és elszámolási valuta bevezetésére, amely a nemzeti valuták és a tőzsdei áruk indexén alapul. Lehetőség van az ukrán vállalatokkal szembeni szankciók egyoldalú feloldására, egyúttal az általuk foglalkoztatott orosz lakosság helyzetének enyhítésére. Lehetséges, hogy újra elő lehet állni a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő egységes gazdasági tér kezdeményezésével, ami az európai üzleti és politikai elit egészséges részét ösztönzi. Megpróbálni egy széles nemzetközi koalíciót létrehozni a nemzetközi jog normáinak helyreállításáért, beleértve a WTO és az IMF normáit is, amelyeket a nyugati szankciós tisztviselők szégyentelenül megszegnek szankcióikkal és kereskedelmi háborúikkal.
Általánosságban elmondható, hogy még sok tennivaló van a nemzeti szuverenitás megerősítése érdekében a gazdaságban. Az amerikai szankciók az erő alkalmazásán alapuló, kifelé tartó birodalmi világgazdasági rendszer agóniája. A vele járó veszélyek minimalizálása érdekében fel kell gyorsítani egy új - integrált - világgazdasági rend kialakítását, amely helyreállítja a nemzetközi jogot, a nemzeti szuverenitást, az országok egyenlőségét, a nemzeti gazdasági modellek sokszínűségét, a kölcsönös előnyök elvét és az önkéntességet a nemzetközi gazdasági együttműködésben."
Valójában egy fenyegetés marad - az orosz oligarchák külföldi vagyonának elvétele. Minden népszerűsége ellenére az egyszerű emberek körében ez ösztönözni fogja az országból kivitt tőke visszatérését, ami szintén pozitív hatással lesz az orosz gazdaságra.
Ugyanakkor a lehető legjobban meg kell védenünk magunkat az amerikai-európai szankciók várható eszkalálódásától. Gazdaságunk legsebezhetőbb helye a túlzott offshoring. Az orosz ipar eszközeinek akár a fele is nem rezidensek tulajdonában van. Több mint egy billió dollárnyi tőkét exportáltak az országból külföldre, amelynek fele az orosz gazdaság reprodukciójában vesz részt. Ezen eszközök egyidejű befagyasztása valóban drámaian ronthatja számos, a külpiactól függő, stratégiailag fontos vállalkozás helyzetét. Az amerikaiak a Rusal példáján mutatták meg, hogyan történik ez, a külkereskedelmi tevékenység leállításával fenyegetve megalapozták felette az ellenőrzést. Erre úgy tudnánk válaszolni, hogy legalább azokat a gigantikus vízerőműveket államosítanánk, amelyeket kétes alapon és fillérekért adtak át ennek a vállalatnak, és amelyek működtetésén profitjának oroszlánrésze alapul. De valamiért nem védték meg gazdaságunk egyik szerkezeti ágát az amerikai államkincstár fosztogatós lefoglalásától.
A fentiekből következik, hogy hatékony intézkedésekre van szükség a gazdaság valódi deoffshorizációja érdekében, valamint az Orosz Nemzeti Bank politikájának alkotmányos kötelezettségeivel való összhangba hozására. A devizaszabályozás szigorítását célzó intézkedések a tőkeexport megállítása érdekében, valamint a beruházások és a működőtőke finanszírozására szoruló vállalkozásoknak nyújtott célzott hitelezés bővítése sem akadályozza meg. Célszerű bevezetni a devizaspekuláció és a dollárral és euróval folytatott tranzakciók megadóztatását a hazai piacon. Komoly K+F beruházásokra van szükség, hogy felgyorsítsuk saját technológiai bázisunk fejlesztését a szankciók által érintett területeken - mindenekelőtt a védelmi iparban, az energetikában, a közlekedésben és a kommunikációban. Be kell fejezni devizatartalékaink dollármentesítését, a dollárt, eurót és fontot arannyal kell helyettesíteni. Az arany árának várható robbanásszerű növekedésének jelenlegi körülményei között az arany tömeges külföldre exportálása felér egy hazaárulással, és a szabályozó hatóságnak ideje lenne ezt megállítani.
ARANY, EGYHAVI ÁRFOLYAMOK
A lehető leghamarabb be kell vezetni a digitális rubelt, amelyet a szankciós nyomásnak kitett bankrendszer megkerülésével határokon átnyúló fizetési és elszámolási műveletekre lehetne használni. Sietnünk kell a saját árutőzsdei tér és a rubelárképzési mechanizmusok létrehozásával az itt feleslegesen megtermelt árucikkek számára. Felkérni az ázsiai partnereket egy globális fizetési és elszámolási valuta bevezetésére, amely a nemzeti valuták és a tőzsdei áruk indexén alapul. Lehetőség van az ukrán vállalatokkal szembeni szankciók egyoldalú feloldására, egyúttal az általuk foglalkoztatott orosz lakosság helyzetének enyhítésére. Lehetséges, hogy újra elő lehet állni a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő egységes gazdasági tér kezdeményezésével, ami az európai üzleti és politikai elit egészséges részét ösztönzi. Megpróbálni egy széles nemzetközi koalíciót létrehozni a nemzetközi jog normáinak helyreállításáért, beleértve a WTO és az IMF normáit is, amelyeket a nyugati szankciós tisztviselők szégyentelenül megszegnek szankcióikkal és kereskedelmi háborúikkal.
Általánosságban elmondható, hogy még sok tennivaló van a nemzeti szuverenitás megerősítése érdekében a gazdaságban. Az amerikai szankciók az erő alkalmazásán alapuló, kifelé tartó birodalmi világgazdasági rendszer agóniája. A vele járó veszélyek minimalizálása érdekében fel kell gyorsítani egy új - integrált - világgazdasági rend kialakítását, amely helyreállítja a nemzetközi jogot, a nemzeti szuverenitást, az országok egyenlőségét, a nemzeti gazdasági modellek sokszínűségét, a kölcsönös előnyök elvét és az önkéntességet a nemzetközi gazdasági együttműködésben."
Egyre nagyobbak a háborúellenes tüntetések Moszkvában. 15 év börtön jár azért ha békét akarsz, de a jó oroszok nem félnek. Tisztelet a hősöknek!
Moszkvában is kezd elszabadulni az őrület. Békés emberekkel megtömött rabomobillal hajtanak ész nélkül a pirosba és kész a katasztrófa...
nagy többségük Boeing vagy Airbus..... alkatrész és támogatás lassan nem lesz, már pedig Moszkvából még közép ázsia is több napi utazás repüés nélkül, nem hogy a távol kelet
Konasenkov már NATO országokat fenyeget katonai lépésekkel, pedig a speciális művelete nem ad okot neki ekkora arcra.
Az önmagát semlegesítő konvojukkal, az elhagyott technikáikkal, a záporként hulló repülőikkel, a demoralizált katonáikkal, a vágyálmokra épített haditerveikkel és az eltiport gazdaságukkal nincsenek abban a helyzetben, hogy a NATO-t megijeszthessék.
Az önmagát semlegesítő konvojukkal, az elhagyott technikáikkal, a záporként hulló repülőikkel, a demoralizált katonáikkal, a vágyálmokra épített haditerveikkel és az eltiport gazdaságukkal nincsenek abban a helyzetben, hogy a NATO-t megijeszthessék.