"Szankciók és szuverenitás
Szergej Glazjev
Gyerekes lenne azt feltételezni, hogy "ha legyőznek minket, erősebbek leszünk". Bár az amerikai szankciók hatására valóban megerősödött a nemzeti szuverenitásunk gazdasági téren, de nem olyan mértékben, hogy egyáltalán ne törődnénk velük. A szankciók okozta kár természetesen megvan, és azt a monetáris hatóságok passzív politikája jelentősen fokozza.
Oroszország állandó megfélemlítése újabb és újabb "pokoli szankciókkal" már régóta nem izgatja az orosz közvéleményt. Emlékszem, hogy 2014-ben az amerikai szankciókkal sújtott első listán szereplőkhöz hasonlóan velem is készítettek interjút, és mindannyian biztosítottuk az újságírókat arról, hogy büszkék vagyunk az Oroszországnak nyújtott szolgálataink ilyen mértékű elismerésére. Azóta az Egyesült Államok és műholdjai által szankciókkal sújtott magánszemélyek és jogi személyek száma sokszorosára nőtt, és nem volt érzékelhető hatása országunkra. Éppen ellenkezőleg, a kormányunk által bevezetett megtorló intézkedések, amelyek az ezen országokból származó élelmiszerimport korlátozására vonatkoztak, jelentősen hozzájárultak a hazai mezőgazdasági termelés növekedéséhez, amely szinte teljesen kiváltotta a baromfi- és húsimportot.
A védelmi és energiaipari vállalatok megtanulták megkerülni ezeket a szankciókat azáltal, hogy megtagadták a dollár, és ezzel egyidejűleg az amerikai bankok használatát a partnerországok nemzeti valutái és bankjai javára. A következő lépés a digitális valutaeszközök kifejlesztése, amelyeket anélkül lehet használni, hogy a szankcióktól félő bankok szolgáltatásait igénybe vennék. Az orosz emberek érdeklődéssel követik az oligarchák és saját maguk által kivitt tőke visszatérését az országba, akik félnek a NATO-országokban történő elkobzástól és letartóztatástól.
Az amerikai szankciók nem annyira Oroszországot, mint inkább a Washington nyomásának kitett harmadik országokat érintették. Mindenekelőtt európai szomszédainkat, akik a tudományos, műszaki és energetikai szférában a legtöbb együttműködési projektet visszafogták. A szankciók a dollárövezetben működő kínai kereskedelmi bankokat is érintették, amelyek inkább leállították az orosz ügyfelek kiszolgálását. Oroszország kereskedelmi forgalma az EU-val és az Egyesült Államokkal természetesen csökkent, míg Kínával nőtt. A 2014-2020 közötti időszakban pénzben kifejezve Oroszország Kínával folytatott kereskedelmi forgalma 17,8%-kal, 88,4 milliárd dollárról 104,1 milliárd dollárra nőtt. Az APEC [Ázsiai Csendes-óceáni Gazdasági Konferencia] és az SCO [Sanghaji Együttműködési Szervezet] országok részesedése az EAEU [Eurázsiai Gazdasági Unió] külkereskedelmi forgalmában ebben az időszakban 29,6%-ról 36,4%-ra, illetve 16,3%-ról 24,1%-ra nőtt. Az EU részesedése az EAEU külkereskedelmi forgalmában ezzel szemben a 2015. évi 46,2%-ról 2020-ra 36,7%-ra csökkent. Az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi forgalom a vizsgált időszakban 18,1%-kal, 29,1 milliárd dollárról 23,9 milliárd dollárra csökkent.
Az Egyesült Államok ugyanis a szankciók segítségével igyekszik kiszorítani az orosz árukat a műholdjainak piacáról, a sajátjait felváltva. Ez a legvilágosabban az európai földgázpiacon mutatkozott meg, ahol az USA részesedése meredeken nőtt, bár Oroszországot még nem sikerült kiszorítani az európai földgázpiacról.
Az amerikai-európai szankciók legfőbb eredménye az orosz külgazdasági kapcsolatok földrajzi szerkezetének megváltozása volt Kína javára, amellyel való együttműködés bővülése teljes mértékben kompenzálja az EU-val való kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok szűkülését. Az európai fogyasztóknak át kell térniük a drágább amerikai energiahordozókra, termelőik pedig egyszerűen elveszítik az orosz piacot. Az EU összes vesztesége az oroszellenes szankciók miatt 250 milliárd dollárra becsülhető.
Az amerikai szankciók másik fontos eredménye a dollár részesedésének csökkenése a nemzetközi elszámolásokban. Oroszország számára, csakúgy, mint más, az amerikai szankciókkal sújtott országok számára, a dollár mérgező valutává vált. A dollárban lebonyolított összes tranzakció nyomon követésével az amerikai büntetőhatóságok bármikor blokkolhatják a kifizetéseket, befagyaszthatják vagy akár el is kobozhatják a vagyontárgyakat. A szankciók bevezetését követő 8 évben a dollár részesedése a nemzetközi elszámolásokban 13,5 százalékponttal csökkent (a 2014-es 60,2%-ról 2020-ra 46,7%-ra).
A szankciók erőteljes ösztönzést jelentettek a nemzeti valutában történő elszámolásokra való áttérésre és a nemzeti fizetési rendszerek fejlesztésére. Így az EAEU-államok kölcsönös kereskedelmében a dollár részesedése több mint 6 százalékponttal csökkent (a 2014-es 26,3%-ról 2020 végére 20,0%-ra).
Emlékszem, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor az orosz bankrendszert fenyegető kockázatokról tárgyaltunk a Nemzeti Banktanácsban, megkérdeztem a Központi Bank akkori vezetőjét: "Felmerül-e annak a kockázata, hogy az orosz bankokat lekapcsolják a nemzetközi SWIFT banki adatátviteli rendszerről, ahogyan azt a nyugati partnerek tették Iránnal kapcsolatban?". Erre a következő választ kaptam: "Nem gondolhatunk arra a kockázatra, hogy egy atombomba eltalálja az orosz bankot. A központi bank vezetősége azonban intézkedéseket hozott - ma Oroszországnak saját rendszere van a bankok közötti elektronikus üzenetek továbbítására - az Orosz Bank pénzügyi üzenetátviteli rendszere (SPFS), valamint saját fizetési rendszere a Mir bankkártyák számára, amely összeköttetésben áll a kínai Union Pay rendszerrel, és amely határokon átnyúló fizetésekre és átutalásokra használható. Mindkettő nyitott a külföldi partnerek számára, és már széles körben használják nemcsak a belföldi, hanem a nemzetközi elszámolásokban is. A SWIFT letiltását már nem tekintjük nagyszabású fenyegetésnek - ez a fizetési és pénzügyi információs rendszereink fejlődésének javát fogja szolgálni.
Gyerekes lenne azonban azt feltételezni, hogy "ha legyőznek minket, erősebbek leszünk". Bár az amerikai szankciók hatására valóban megerősödött a nemzeti szuverenitásunk gazdasági téren, de nem olyan mértékben, hogy egyáltalán ne törődnénk velük. A szankciók okozta kár természetesen megvan, és azt a monetáris hatóságok passzív politikája jelentősen fokozza.
A 2014-es év óta, amikor a szabályozó hatóság cinkosságával a devizaspekulánsok a piac manipulálásával lezüllesztették a rubel árfolyamát, ez utóbbit a szankciók a makrogazdasági stabilitás biztosítékaként használják. Ugyanakkor 2014-ben, a már bejelentett amerikai szankciók előestéjén az orosz jegybank átállt a szabadon lebegő árfolyamrendszerre. És csak ezután vezette be az Egyesült Államok a szankcióit, biztosra véve, hogy a spekulánsok megsokszorozzák negatív hatásukat. Amikor a rubel árfolyama majdnem a felére esett, Obama örömmel mondta, hogy "az orosz gazdaság darabokra szakadt". Az orosz valutapiac e manipulációjának eredményeként a rubel jövedelmei és megtakarításai leértékelődtek, és a spekulánsok több mint 35 milliárd rubel.nyereséghez jutottak. De ez nem a szankciók miatt történt, hanem az orosz jegybank cinkossága miatt, amely a washingtoni pénzügyi szervezetek ajánlására a nemzetközi spekulánsok kezére bízta az árfolyam-alakulást.
Csak nagyon naiv emberek hihetnek az egyensúlyi rubelárfolyam kialakulásában a szabad lebegtetés módjában. Az, hogy az Orosz Nemzeti Bank kizárta magát a rubel árfolyamának szabályozásából, azt jelenti, hogy nemzetközi devizaspekulánsok vesznek részt ebben. A rubel árfolyamának ringatásán, amely a világ egyik leginstabilabb valutájává vált a devizatartalékok háromszorosával való ellátottság mellett, a nemzetközi spekulánsok sokmilliárd dolláros profitot kapnak, az oroszok pedig a rubel megtakarításaik és jövedelmük elértéktelenedését az infláció kirobbanásával együtt. Ugyanakkor a befektetési klíma reménytelenül romlik - a rubel árfolyamának instabilitása bizonytalanságot teremt az importált berendezéseket és exportorientált termékeket használó beruházási projektek fő paramétereit illetően.
* Translated with www.DeepL.com/Translator (free version) *
Amúgy Grúzia esetében hol volt ilyen erőkoncentráció, mint most? Na majd kiderülhet, mit tudnak a felek... Márpedig sajnos nem kizárt, hogy kifog derülni.
