Megjegyzem az orosz imperializmustól a reálpolitikus Putyin próbálta távol tartani magát, pont az ukrajnai konfliktus kapcsán, ezzel volt magyarázható, hogy mélyen alulreagálta eredetileg és azt a háborút, amit birodalmi vezetőként akkor kellett volna megindítania, akkor még tudatosan halogatta. Erősen érződött a konfliktus kezdetén, hogy eltartott kisujjal kezeli a helyzetet (2014-ben vagyunk):
Aztán rájött, hogy a Nyugat itt most csak és kizárólag a konfliktus szításában érdekelt, de addig várt a háborúval, hogy már nincs meg az orosz nacionalista fogadóközeg az adott területen, mert az elmúlt nyolc évben felnőtt egy új, ukrán generáció az egykori kettősidentitású, vagy egyenesen orosz népesség hangulat és identitásváltozásának keretei között:
Both Miklós egy cseppet sem csodálkozik, hogy ennyire keményen beleálltak a háborúba.
index.hu
Így már csak egy elkésett háborút látunk, azokkal az eredeti ellentmondásokkal, amiket azóta sem sikerült feloldalni. Nem tudjuk, hogy az orosz hadsereg gyengesége milyen szerepet játszott 2014-ben a reálpolitikus orosz attitűdben és miből gondolták, hogy most erősebb ez a hadsereg, ahogy azt sem, hogy az akkori reálpolitikusnak tűnő attitűd hogy viszonyul a mai nacionalistához!
Egy biztos, akkor úgy tűnt, hogy egy jól szervezett orosz állam, világos célok birtokában bonyolódik korlátozott léptékben egy konfliktusban, erősen clausewitzi elvek mentén alkalmazva a haderejét és ez az illúzió egészen az elmúlt hetekig csak erősödött. Aztán most mintha valami nagyon nem működne!