Ez üres lózung. (Ennyi erővel a Harmadik Birodalom hadtörténelme is hősies győzelmek sorozata 1945 május 8-ig.)
Ukrán győzelemről majd akkor beszélhetünk, ha visszafoglalják az elveszített területeik legalább egy részét, addig legfeljebb az erkölcsi- és eurovíziós-szintű "győzelmekről" lehet szó - de az ukrán HÍREK topikban azt is kéretik mellőzni, mert a vérben, vasban és négyzetkilométerekben mért katonapolitikai tényekhez ezeknek semmi köze nincs.
Ez megint csak egy lózung. Bármely hatalom világhatalmi státuszának fokmérői a terület, a népesség, a gazdasági, a katonai potenciál és mindenekelőtt az érdekérvényesítő képesség. Oroszország ezek dolgában érdemben ugyanott van, mint a háború előtt volt. (Relatíve még előre is rukkolhat a világranglistán, ha Európa összeomlik a gazdasági válság, az újabb migránshullámok, no meg a tél hatásainak következtében.)
Az én felmenőimnek is voltak brutális élményei a Vörös Hadsereg katonáival kapcsolatban. Nem felszabadítók voltak, hanem megszállók. De azért nem ártana észben tartani, hogy Magyarország nyitotta meg a meccset azzal, hogy beszállt a Szovjetunió megtámadásába, ráadásul bármiféle külső kényszer nélkül. Ütöttük őket a Donig - azok meg visszaadták. Úgy, ahogy a korabeli magyar vezetés által is primitív, ázsiai hordáknak tartott népségtől sajnos várható is... Akik mellesleg mindenben vakon engedelmeskedtek egy GRÚZ parancsainak, akit 1953-ben egy UKRÁN származású arc váltott (ő volt az, aki a Krímet Ukrajnához csatolta, Magyarországot pedig 1956-ban leverte). Továbbá ajánlom figyelmedbe a tényt, hogy 1944-45-ben a SZU lakosságának (és így a Vörös Hadsereg állományának) alig több, mint 50 százaléka volt orosz - így a háború bűnelkövetők között is vélhetően hasonló arányban voltak.
Egy idegen hatalom befolyása ellen kisebbségüldözéssel reagálni... a legszebb európai hagyományok egyike! Soha, sehol nem működött, de szuperül lehet vele pokollá tenni milliók életét, a nép pedig egyébként is imádja a pogromokat.
Soha jobb ajánlást egy leendő EU-tagnak! Üldözni, betiltani, megalázni, máglyán elégetni, ez már valami!
De hogy 150.000 magyar csak statisztikai hibahatár? Kinek?
Szerintem magyar embernek biztosan nem! És bizony az ukránoknak sem, mert az ominózus törvények elfogadása előtt ugyan felmerült, hogy az EU hivatalos nyelveit kiveszik a hatálya alól, de erre Kijev nem volt hajlandó - nekik az, ami szerinted statisztika hibahatár, a nemzetüket fenyegető veszedelem.
És még egyszer, sokadszorra: Nem, nem az a baj, hogy az ukrán kormány ellenséges a magyar kormánnyal - ez már csak ilyen, az országok érdekei eltérőek, ellentétesek lehetnek > a kormányaik szembe kerülhetnek egymással, ettől a népeket még nagyon nem kellene egymás ellen uszítani! És itt a magyar etnikum Kijev által felvállalt, tudatos üldözése a probléma!
Innentől én speciel remélem, hogy ezt a magyargyűlölő, barom ukrán vezetést mielőbb beszántják a csernozjomba a ruszkik!
Bocs, de kikérem magamnak ezt a kollektív bűnösségi bélyeget! Különösen úgy, hogy a nagyja merő hazugság, történelemhamisítás.
Mesélj már nekünk valamit a magyar nacionalizmus kisebbségellenes intézkedéseinek, na ne mind az 1000 évéről, csak mondjuk az első 800-ról...!
Nem lesz valami attól lózung, hogy Te annak nevezed, és nem lesz "nem lózung" mert szerintem nem az. De ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, - ahol még az USA is arra számít, hogy pár nap alatt csúnya véget ér az ukrán adminisztráció - és utána 160 nap alatt sikerül véres verejtékkel elfoglalni az ország 20 %-át, az igenis nap mint nap nagy győzelem az ukránoknak, és hatalmas arcvesztés az oroszoknak.
Az ukrán hírek topikban véres-vasas-négyzetkilométeres TÉNYEKET meg egyre ritkábban olvasok, inkább egymás gyömöszölése megy a másik által kamunak elkönyvelt hírekkel.
Orosz érdekérvényesítéshez: az érdekérvényesítésnek nem igazán kedvez, ha gyakorlatilag mindenhol páriává válok a legfontosabb piacaim közül, és kizárnak egy sor érdekérvényesítésre való szervezetből. A másik rész, ami ehhez a képességhez hozzátesz, az a katonai potenciál. És pont itt derült ki leginkább, hogy az orosz hadseregnek hatalmas hiányosságai vannak. Mikor kiderült, hogy nem mond le Zelenszkij, 1-2 hónap alatt bele kellett volna dózserolni Ukrajnát a földbe, és a világ azt mondaná, hogy hú, gyerekek, óvatosan, mert ez az orosz medve nagyon harapós. De itt vagyunk 5,5 hónap után, és nagyon nyögvenyelősen haladnak a dolgok. És mostmár lehet itt hivatkozni nyugati fegyverszállítmányokra, meg segélyekre, de ha 1-2 hónap alatt végeztek volna, akkor semmit sem számítottak volna ezek. És az amúgy nagy stratéga Putyinnak is gondolnia kellett arra, hogy ha lassan haladnak, akkor az USA és a Nyugat nem fog széttett kézzel nézegetni egy ilyen konfliktusban, hanem besegít Ukrajnának, mert ezek a világhatalmi érdekeik. Ha nem tennék, az nekik lenne arcvesztés, hogy az orruk előtt el lehet foglalni Ukrajnát.
Azt, hogy Magyarországnak nem volt külső kényszere megtámadni a Szovjetuniót, azt szerintem Te sem gondolod komolyan. Hogy ez a kényszer nem a szovjetektől jött, az már más kérdés. Az említett grúz "államférfi" a Szovjetuniót irányította, aminek örököse Oroszország, nem érdekel különösebben a származása, mert nem az befolyásolta a döntéseit. Ilyen formában ugyan nem számítana, de Hruscsov sosem volt ukrán, krími orosz nemzetiségű, de ha ukrán lett volna, sem számítana, mert a Szovjetuniót képviselte. Ugyanezen okokból nem számít számomra, hogy 52 vagy 48 % volt-e az esélye annak, hogy oroszajkú katonák dúlták fel a házunkat, vagy mondjuk üzbégek. A katonai fegyelem betartásáért a szovjet hadvezetés a felelős. De az okok, amiért ez így alakult érthetőek számomra is, és azzal a résszel egyetértek, hogy bizonyos szempontból mi "mentünk házhoz a lóf@szért", és a nép szenvedte meg ezt a döntést.
Ami Ukrajnában van, az nagyon messze áll a pogromtól, és máglyán sem égettek el senkit. A kirekesztés pedig szinte minden kevert nemzetiségű országban megjelenik. Románia, Szlovákia, uniós tagországok, mégis van és lesz is még olyan időszakuk, amikre nem lesznek büszkék. Szóval, ha nem is a legjobb, de ja, ez uniós hagyomány is sajnos. És az ukránok leginkább pont miattunk nem vették ki a törvény hatálya alól az uniós nyelveket, mert folyamatosan toltuk az orosz érdekeket minden csatornán, és fenyegetőztünk. Kicsit ugyanaz szerintem, mint amikor megtámadtuk a Szovjetuniót, sajnos ezzel mi is lábon lőttük a kisebbségeink helyzetét.
És hogy kinek hibahatár a lakosság 0,3 %-a? A látottak alapján azoknak, akik egyedül jobbá tudnák tenni a helyzetet, vagyis az ukrán törvényhozásnak. És ezt a helyzetet biztosan nem tudjuk úgy feloldani, hogy még a háború kitörése után is az oroszok szócsövei vagyunk. A háború kirobbanása óta eddig kétszer voltam a határon, és egyszer Kárpátalján ahol a helyi magyarok épp az ukrán hadseregnek, meg az ukrán menekülteknek gyűjtenek adományokat. Nem nagyon láttam a szemükben a rettegést, úgy vannak vele, hogy erőszakos, buta emberek mindenhol vannak, és hiába jönnének a diszkrimináció elől Magyarországra, mert itt azonnal leukránozzák őket a nem kirekesztő, kedves hazánkfiai..
Szóval én a kijevi vezetést nem magyargyűlölőnek látom, hanem az orosz befolyástól - alappal - rettegő, és a magyarokat az oroszok legfőbb szövetségesének tekintő Magyarországot elítélő brigádnak.
Kikérheted magadnak ezt a stigmát, de kb. 1,5 millió embert nem nagyon lehet összeszedni két szakasz kiskatonával, meg egy mozdonyvezetővel. Gátlástalanul jelentgettük fel a szomszédainkat, távoli ismerőseinket, és működtünk közre az összeszedésükben, elszállításukban. Ez van. Ettől nem lesz a magyar egy gonosz nemzet. Az emberek, azok csak emberek. Mindenhol a világon.
A hagyományos értelemben vett nacionalizmus a a XVIII. század szüleménye, emiatt, illetve a nem túl jó dokumentáltság miatt az első 800 évről nem tudnék nyilatkozni. Na nem azért, mert ne lett volna olyan rétege a társadalomnak, akiket elnyomtunk, illetve jogaiktól megfosztottunk, csak őket jobbágyoknak, pogányoknak, stb. hívták. Mindamellett azt gondolni, hogy a XVIII. században megjelenő nemzetiségi törekvések előzmény nélküliek, szerintem naivság. De ha már kell példát mondani az első 800 évről - és itt Te sem véletlenül ezt kérdezted, és nem az utolsó 200-at - akkor a Cserni Jován féle felkelés elég jó példa.
