A Krímre hárman tartottak igényt. Maguk a tatárok szerettek volna függetlenek lenni. A törökök is uralni szerették volna és az oroszok is. Az oroszok folyamatosan bomlasztották a Krími Kánságot. Hozzájuk hű embert erőltettek vezető pozícióba, katonailag támadtak, gazdaságilag próbálták függővé tenni. És amikor végül legyengül a Kánság, akkor maguknak tulajdonították és katonailag elfoglalták. Nem volt ott semmilyen adás-vétel, nem is lehetett volna. Egy uralkodónak nincs joga eladni a saját országát nyugdíjért.
A fotón az a 1672 az dátum lenne? Mert akkor I.Szelim élt. Akkor még nem született meg se Katalin cárnő, se a vele egyidőben élt III.Szelim.
Egyébként az a technika ahogy a Krímet elfoglalta Oroszország az erősen hasonlít ahhoz, amit Ukrajnával csinálnak az oroszok, csináltak az oroszok a háború előtt. Oroszhű vezető, gazdasági függőség, folyamatos felforgatás stb.
Szia, örülök hogy érdekel az ottani múlt eseményei - ami meghatározza Krim jövőjét is .
No nézzük részletesebben:
A Krímre hárman tartottak igényt. Maguk a tatárok szerettek volna függetlenek lenni. A törökök is uralni szerették volna és az oroszok is.
A kán egyenrangúnak számított a szultánnal, mivel
ő is egy gengiszida volt (Dzsingisz kán leszármazottja). A földkerekségen ezért Neki volt egyedüli joga arra , hogy a szultán jelenlétében leüljön. A rokonvéren kívül a közös vallás és a keresztények elleni rablóhadjáratok szellemisége tartotta össze őket. Kezdetben külön utas, nem egyeztetett fosztogatáson vettek részt a krimi tatárok, és ezért
az akkori szultán úgy látta jónak hogy a szolgálatába állítja a kedves "rokonokat", tehát ezért
1475-ben Gedik Ahmed pasa egy erős tengeri flottával és haderővel partra szállt a Krím félsziget déli, keleti részén elfoglalva a genovai kolóniákat (Kaffa, Sudak, stb.), és
gyakorlatilag véget vetettek az olasz befolyásnak a térségben. Ezután az új kán hűségesküt fogadott a szultánnak, megmaradt a belső önállósága, időnként mehetett a nyugatról a lengyelektől odamenekített ukránokat, szlávokat rendszeresen fosztogatni a Krim előtti területeken. Viszont ha lejött a parancs Isztambulból - célzott rabló és büntető hadjáratok indultak távoli tájakra is
(Erdély legalább hat alkalommal felégetve kifosztva, mohácsi csata). Viszont mivel ez szervesen beilleszkedett a tatár néphagyományba -
egy szavuk se lehetett a török parancs ellen. Tehát a tatároknak ez jól jött
, nem akartak önállóskodni a törökről mert a török szultán egy erős védelem, nagykabát volt az elkövetéseikhez. A térség egyetlen katonailag komoly ellenfele - az oroszok voltak, akik több mint 300 évet szenvedtek tőlük - Moszkva elfoglalása és feldúlása után. Ne csodálkozzunk azon hogy ezt
az állandóan fenyegető rablónépességet az oroszok lapátra akarták tenni a maguk és az ottani népek nyugalmáért.
Az oroszok folyamatosan bomlasztották a Krími Kánságot. Hozzájuk hű embert erőltettek vezető pozícióba, katonailag támadtak, gazdaságilag próbálták függővé tenni.
Az ottani tatár kánság két pártra szakadt. Ennek oka hogy a modernebb szemléletű tatárok tudták hogy ha "elfogy a lóvé - ujra kell menni rabolni" - üzemmód nem tartható fent sokáig. Ezért a harcok háborúk helyett letelepedve a földművelést, a melót választották volna, és ebben az oroszok is támogatták őket. A régimódi, őseik módjára"haverok örök buli fanta - fel a harcra" dolgozni nem csak rabolni gyilkolni akaró tatárok voltak a másik táborban. Ez a két tábor egyre elkeseredettebb harcot folytatott már az uralomért a Krim félszigeten,
a megpuccsolt meghekkelt kánok egymást váltogatják a trónon, az még kihülni sem tudott.
Az utolsó kán egy több nyelven beszélő művelt férfi volt,
aki felismerte , mint István királyunk - a rablóháborúknak vége, egyre inkább baleset- és életveszélyes, helyette letelepedve melózni kell. Ezért belefásulva a harcokba,
éves 200 000 rubeles életjáradéki szerződést kötött Katalin cárnővel, Patyomkin megfogalmazása alapján, cserébe odaadva a Krimet az oroszoknak. No ekkor szüntek meg végül hál' Istennek- a Krimről kiinduló, rendszeres,
menetrendszerű hadjáratok vagyon és rabszolgagyűjtési céllal.
És amikor végül legyengül a Kánság, akkor maguknak tulajdonították és katonailag elfoglalták. Nem volt ott semmilyen adás-vétel, nem is lehetett volna. Egy uralkodónak nincs joga eladni a saját országát nyugdíjért.
Miért volt többségben az Oszmán-párti tábor még 1782 -83 -ban (lázadás kezdődik)?
- Sahin Giray az utolsó kán európai szintű reformjai (adóreform, központosítás, orosz típusú adminisztráció) megbontották a hagyományos hatalmi struktúrát, ami sokakat elidegenített.
- A vallási elit (ulema) és a medreszék (iszlám iskolák) féltek a szekularizációtól és az orosz befolyástól.
- A lakosság nagy része vidéken élt, konzervatív és oszmán-párti volt – nekik a szultán volt a „kalifa”, a muszlim világ vezetője.
- Rettegtek attól, hogy az orosz uralom alatt elveszítik iszlám identitásukat és jogrendjüket.
- Közvetlenül a Krím birtokbavétele előtt a tatárok többsége ellenezte az oroszbarát politikát, és támogatta az Oszmán visszatérést.
- Igy kisebbségben volt Sahin Giray és az oroszbarát reformok tatár hivei..
- A tatárság mélyen megosztottá vált, és ez a belső gyengeség is hozzájárult a kánság bukásához.
Nekünk keresztényeknek, úgy kellettek volna az oszmánok a hátunkra mint a púp, egyet értesz? Lásd a mai folyamatokat..
A Raszputyin féle életjáradékos ajándékozási szerződés
akárhogy forgatták jobbra balra az isztambuli ulemák - még ők sem találtak belekötni valót, pedig a szultánuk mindent beigért nekik ha sikerül ez, ha nem.. Akkor most utólag, több száz év távlatából hogy tudnánk ezt bírálgatni és hogy főleg érvénytelen.. A másik,
Krim ajándékozási papírokat amit Hruscsov követett el, most utólag sokkal több fognivalót lehet látni annak elkövetési módjában..
Folyt .köv.