Bonyolult pszichológiai katyvaszból főtt össze ez a téves helyzetértékelés. A háború előtt itt is népszerű volt az a narratíva, hogy fél Ukrajna Oroszországhoz akar tartozni, csak a felszabadítókat várják, hogy átadhassák nekik a virágokat. De emögött többféle hozzáállás keveredett.
Volt a naiv, aki tényleg hitt ebben, ezt a propagandát valóságnak képzelte. Volt a wishful thinker, aki hinni akart benne, tudta hogy ez narratíva, de optimistán állt hozzá, miért ne lehetne akár valóság is. Volt a propagandista, aki a narratívát eszköznek gondolta a tudat módosítására, önbeteljesítő jóslatnak szánta, azért ismételgette, hogy valósággá váljon. És ezek nem elszigetelt aspektusok különböző fejekben, hanem egyszerre keveredtek egyesek fejében.
A katasztrófa abból következett, hogy ez a pszichológiai katyvasz túllépett az ártalmatlan trollok szintjén és megszállta Vlagyimir Putyin fejét is.
Putyin mentális hanyatlása a covid alatti szigorú izolációban súlyosbodhatott, ahol fizikailag és szellemileg is elszigetelődött, ez a klasszikus bunker-szindróma. Erre rátett még, hogy nem használ internetet és okostelefont sem, kapcsolata a külvilággal néhány személyre szűkült. Az FSZB-sek akiknek feladata volt a pszichológiai művelet a saját érdekükben állították, hogy nem elpazarolták a milliárdokat, hanem sikeresek voltak. Az öreg Putyint az idő is szorította, hogy ne régóta lezáratlan háborúkat hagyjon örökségül, hanem valami nagyszerűt.
A többi már történelem.