A fősodorból "mintha" kimaradt volna.

Ezért meghivatkozom ide való.
ÐобоÑваннÑ, Ñизики, ÑозÑаÑÑнки, ÑнÑÑиги пÑÑÑна Ñа його паÑÑнеÑÑв â УкÑÑнÑоÑм.
www-ukrinform-ua.translate.goog
CSTO-csúcs Moszkvában: Afganisztánról beszéltek, Ukrajnára gondoltak
2022.05.17. 16:17
Putyin és partnerei félelmei, kockázatai, számításai, intrikái
Némi szorongással várták a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete tagországai vezetőinek a Kreml által május 16-ra tervezett jubileumi találkozóját. Ami érthető és indokolt. Az értelmetlen ukrajnai háborúban az orosz hadsereg súlyos veszteségeket szenved el, és az aktív műveletek folytatásához égetően szüksége van emberi erőforrásokra, különösen a hadsereg képzett személyzetére. Ezért a CSTO szövetségeseinek az ukrán háborúba való bevonásának ötlete elvileg nagyon vonzó volt Putyin számára. De ahogy a háború elhúzódik és a Kreml céljai zsugorodnak, a feladat egyre megvalósíthatatlanabbá válik.
Senki sem akar belemenni a történelembe, és még nyugati szankciókat is kapni érte. A birodalmi központ összevonásától azonban mindenki fél, emlékezve arra, hogy ebben az évben nemcsak a CSTO 30, a CSTO 20 éves, hanem a Szovjetunió 100 éve is, amely meghalt, de az orosz diktátor újraéleszti. Ezért a Moszkvába érkezett tekintélyelvű elnökök és a demokratikusan megválasztott Pashinyan miniszterelnök (most egyébként a KSZT Kollektív Biztonsági Tanácsának elnöke) feladata az volt, hogy elhatárolódjanak az orosz-ukrán háborútól. De fontos, hogy ahogy az mostanában divat volt, "segítsen megmenteni Putyin arcát".
Fotó: VCG
A CSTO "HAT" POLITIKAI ARITMETIKÁJA
Ennek eredményeként a hat CSTO-ország logikusan két egyenlőtlen részre szakadt: 2 + 4. Vagyis az Ukrajna elleni agresszió két résztvevője és a többiek. A csúcstalálkozó nyílt részének közzétett hivatalos átiratában az „Ukrajna” szót 17-szer és mind a 17-szer használták – csak két támadó: Oroszország és Fehéroroszország.
És itt, mint mindig, Lukasenkót kell külön megemlíteni. Ha korábban politikáját úgy határozták meg, hogy "olaj csókért cserébe", most úgy írható le, mint "infrastruktúra és szavak a közvetlen ellenségeskedésben való részvétel hiányáért cserébe". Ez persze nem jelenti azt, hogy Grigorichnak most nincs szüksége orosz olajra és hitelekre. De rajtuk kívül, amikor kint háború van, most ők a másodikak a sorban.
És most térjünk vissza a fenti 17-es számhoz. Államunk nevének tizennégy említése Lukasenkóra esett. Színesen és kitartóan beszélve szó szerint megismételte az orosz propaganda rólunk szóló összes tézisét, kiemelve azt a fehérorosz színnel pirossal és zölddel. Lényeges, hogy a korábban verbálisan és fékezhetetlenül irányíthatatlan minszki diktátor némi önkritikára tett szert (nyilván a Putyinnal való gyakori találkozásokból). És itt még szomorúan beismerte ékesszólását: – Elnézést a hosszú beszédért.
Ami pedig a közép-ázsiai elnökhármast illeti, Ukrajna helyett Afganisztánról és az esetleges háborúról beszéltek, amely egy ilyen szomszédság kapcsán vár rájuk. Tulajdonképpen Putyin beszédében is ugyanez a téma volt a fő téma (ha magunk mögött hagyjuk az ukrajnai neonácizmusról szóló hagyományos propaganda-téveszmét). „Szervezetünk kazahsztáni, kirgizisztáni és tádzsikisztáni közös gyakorlatainak egész sorát tervezzük ez év őszére. Meggyőződésem, hogy ezek az intézkedések elősegítik államaink katonai struktúráinak harckészültségének és koordinációs szintjének, valamint általában a CSTO békefenntartó potenciáljának növelését” – mondta Putyin.
Fotó: president.gov.by
És külön szólt Nikola Pashinyan örmény miniszterelnök beszéde. Először Lukasenko beszédét nevezte „problémásnak” (abban a részben, ahol a NATO visszaszorítása érdekében a CSTO egyesítését szorgalmazta). Ezt követően egy egész hordónyi követelést gördített a szervezet felé a második karabahi háború és az azt követő, szórványos, Azerbajdzsánnal vívott fegyveres összecsapások idején.
Végül azt mondhatjuk, hogy nincs koordinált CSTO, egyetlen „hat” szövetséges. 1 + 5-re osztható: egy paranoiás Szovjetunió-rajongó és öt ügyes támogatója, akik jobban gondolkodnak azon, hogy ki és mit fog megvédeni, ha Moszkva demilitarizálni akarja őket… Vagy földrajz szerint 2-re osztható. + 3 +1: a Kreml diktátora a minszki lakájjal, három közép-ázsiai tekintélyelvű, különböző tapasztalatokkal és tapasztalatokkal, senkihez nem hasonlítható, és védelmi értelemben az egyetlen ("egy az egyben" értelemben) Örményország.
LEHET-E HARCOLNI UKRAJNÁVAL Anélkül, hogy HARCOLNAk VELE? ÍGY
k vissza a minket leginkább érdeklő kérdéshez.
Putyin a találkozó nyílt részében így zárta beszédét: "Ami Oroszország különleges katonai műveletét illeti Ukrajnában, azt minden bizonnyal megvitatjuk. természetesen zárt ajtók mögött."
Fotó: Medence
Végül valószínűleg bennfentesek fognak megjelenni arról, hogy miről és hogyan beszéltek. Nem valószínű, hogy Putyin a Belogorovka melletti vereséget vagy a csornobajevkai "sorozatot" mutatta volna be. Bár a szervezet főtitkára, Stanislav Zas (Fehéroroszország) megosztotta, hogy "Putyin részletesen tájékoztatta kollégáit a különleges művelet előrehaladásáról". De a CSTO-erők alkalmazásának kérdése az ukrajnai háborúban nem merült fel.
Közvetlenül, nyilvánvalóan nem sértette meg. De van ennél bonyolultabb kapcsolat is. Azzal, hogy a Karabahban és Tádzsikisztánban lévő támaszpontokról orosz csapatokat toboroz az ukrán háborúba, a Kreml növeli annak valószínűségét, hogy a régi konfliktusok eszkalálódnak, és újabbak törnek ki. Ezért számára most minden lehetséges vita diplomáciai rendezése nem kevésbé fontos, mint új katonai erőforrások felkutatása.
Fotó: Stas Yurchenko / Lattice
Putyin tehát nagy kockázatot vállal azzal, hogy kitartóan megsemmisíti az orosz fegyveres erőket Ukrajnában. Miközben arról beszél, hogyan erősítse meg erőit Izyumban és Popasnayában, a tálibok a sajátjukon gondolkodnak. Például, hogyan lehet nagyobb nyomást gyakorolni a közép-ázsiai országokra, különösen Tádzsikisztánra, amely régóta elégedetlen a tálib ellenzékkel való szoros kapcsolattartással (a moszkvai csúcs előestéjén rakétatámadást hajtottak végre tádzsik területek ellen Afganisztánból). Vannak más konfliktuszónák is. Például a 900 kilométeres kirgiz-tádzsik határt még nem határozták meg. Tavaly áprilisban nagyon nagy harcok, majdnem háború voltak (20 ember meghalt, 150 megsebesült). Idén (márciusban és áprilisban) - csökkent a lövöldözés. De nem szabad békéről beszélni, a kérdés csak a konfliktusok intenzitása.
És ebben az értelemben, ismétlem, az orosz csapatok hiánya Közép-Ázsiában és a Kaukázusban a jelenlétük az ukrajnai agressziós háborúban. És fordítva. Ezért a Kreml most pusztán diplomáciai és gazdasági eszközökkel próbálja és igyekszik fenntartani jelenlétét és befolyását a CSTO kockázatos régióiban.