A lengyelek három ország (Oroszország, Németország és az O-M Monarchia) katonáiként harcolták végig ezt a 4 évet és utána úgy állítottak ki egy 70 ezres sereget, ami 1920 nyarára több, mint 800 ezresre duzzadt, hogy addig még saját országuk sem volt. Oroszország, amelyet Magyarországnál sokkal jobban kimerített a háború, összeomlott 1917-re, ennek ellenére a világháborút azonnal követő polgárháború harcaiban végül kb. 8 millió embert fegyvereztek föl. A háborúban szintén vesztes törökök, bár lassan tértek magukhoz, de végül szintén kiállítottak egy akkora haderőt, amivel sikeresen harcolhattak ki maguknak kedvezőbb békefeltételeket. A csehek pont ugyanolyan helyzetben zárták a háborút, mint a magyarok (hiszen egy államban voltak), mégis sikerült annyi embert összetrombitálniuk, amivel megkezdhették a Felvidék megszállását, és meg is tarthatták azt, ráadásul más Antant-hatalmaktól elvágva. A románok abszolút vesztesként zárták a világháborút, eleve elmaradott országukat 1917-re megverték és részben megszállták a központi hatalmak, a maradékot pedig az oroszok vették kezelésbe, majd összeomlásuk után az osztrák-magyar, német, bolgár és orosz hadak által keresztül-kasul dúlt, kifosztott országukkal köthettek különbékét - és mégis össze tudtak kaparni 1918 végére annyi katonát, hogy megkezdhessék Erdély elfoglalását. És míg a románok (és a csehek) támadó hadműveletekbe kezdtek, amelyekhez a kor viszonyai között igencsak elkélt a túlerő, addig Magyarország képtelennek bizonyult bármiféle önvédelmi erő kiállítására is. Meglettek volna az erőforrások, bőségesen elegendő mértékben - politikai akarat nem volt. Csak a Wilson, Wilson, Wilson, pacifizmus mantra, aztán meg a kommunista világforradalom fantazmagóriája.
Ellentétben a Lengyelországért, a Szovjetunióért (vagy Oroszországért), a Törökországért, a Csehszlovákiáért vagy Romániért harcba induló tízezrekkel szemben Magyarországért néhány elárvult, törvényen kívüli alakulaton kívül egyszerűen senki nem fogott fegyvert se 1918 végén, se 1919-ben, se 1920-ban!