A román gazdaság, a román állam teljesítőképessége és egyben mozgástere mára már minimálisra csökkent, 2024 az igazság éve lesz.
Korábban az "igazság éve" titulust egy másik évszámnak adtam, de a hiper infláció és a háború elodázta, de inkább megmentette a mioritikus hazát a csődközeli állapottól amikor már nem csak néhány mutató romlása, de konkrétan az istenadta nép is meg kellett volna érezze a több évtizedes lehetetlen folyamatok következményeit.
A legszembetűnőbb az államadósság, ez mára elérte az 52,4%-ot úgy, hogy 2023-at 48,9%-al zártak, bár 2023-ban is volt hónap azon őszön amikor már 50 felett voltak. Nos a jelenleg elszálló adósság annak köszönhető, hogy az év végét - a "fontos mutatót", begyűrték olyan kis mértékre ahogy csak tudták, ami matt a január és február rekord összegű hitelfelvételekkel és az elhalasztott kifizetésekkel telt. Egyáltalán nem "normális, hogy az államadósság 3,5 %-ot ugrik 2-3 hónap alatt, ez a folyamatok mesterséges manipulálását és a természetes lefutások teljes szabályozatlanságát is jelenti egyben. Persze nem szabad felszorozni az év következő hónapjait ezzel a dinamikával és 60% feletti államadósságot vizionálni, de azt sem szabad hinni amit a miniszterelnök kijelent, hogy újra betolják 48-49-re az év végi adósságot. Az adósság ráta valahol az 52 környékén talál nyugvópontot az év során, ha a választási év túl sok osztogatással telik akkor akár 53 vagy több is lehet ez a szám. Ez egy mérsékelt emelkedést jelent, de a magasra taksált GDP növekedés mellett egyáltalán nem természetes, sokkal inkább a felélő, fenntarthatatlan és spirál szerűen gyorsuló folyamatokat vetíti előre.
Persze vannak országok ahol az egyéb mutatók például a finanszírozási képességek jobbak, Japán például hiába van kb 170%-os eladósodottságon, ott olyan magasak a lakossági megtakarítások, hogy képesek országon belül finanszírozni az államot. Lehet furcsa, de Magyarország is ebben a klubban játszik, a lakosság megtakarításai és az állam túlköltéseinek aránya a pozitív tartományban van, tehát elméletileg az országhatárokon belül vagyunk képesek tartani az adósságot (persze nincs így, de lehetne). Románia messze nincs ilyen helyzetben, a lakosság megtakarításai nagyon alacsonyak, a bankszektor eleve tőkeszegény, az ország eladósodottsága egy bizonyos szint felett csak kívülről finanszírozható és innen jönnek a további gondok, mert ugye minden mindennel összefügg.
Sokat elmélkednek az adósság szerkezetéről, amit mindig érdemes az inflációval összefüggésben vizsgálni. Az eurót használó országok adósságszerkezete az igen hosszú távú visszafizetéseket preferálja, mert az euro hitelek kamata alacsony és a hitel ellentételezését is ebben az euróban képesek beszedni. Viszont akik nem eurót használnak, azokat is csábítja az euro hitel, de az ellentételezését az inflálódó nemzeti valutában szedik be ami egyre magasabb és magasabb számlát generál. Itt már érdemesebb a rövidebb lejáratot meggondolni, mert a végére oly mérvű lesz a nemzeti valutában való eladósodottság kamat amivel nehezen áll helyt az a beszedett GDP arányos állami bevétel amit az ország az év során gyűjtöget. Nos Románia az előbbi körbe tartozik, a jövőjét feláldozza a mának, igen hosszú lejáratú hiteleket vesz fel, hogy a most realizálódó adósságvisszafizetés alacsonyabb legyen, viszont ezt élethosszig kell finanszírozza. Magyarország egyébként jelentősen kisebb átlag lejárati időkkel operál - részben a fenti megfontolásból is (biztosan). Még a román elképzeléssel sem lenne baj, ha az állam képes lenne ezeket a hiteleket a beszedett adókkal, az állami vállalatok nyereségéből finanszírozni, de Románia ezt sem tudja. Az állami vállaltok rendre nem tudnak fejleszteni, mert a kormányzat a nyereségüket már akár több évtizede elvonja - ezért kényszerül pl a gázipari óriásuk rekord magas hitelt felvenni, hogy a tengeri gázmező kitermelésének beruházását finanszírozni legyen képes - a román állam újabb és újabb hitelfelvételekkel finanszírozza a már meglévő hitelek kamatainak törlesztését is. Az ország a GDP arányos adóbevételek tekintetében EU sereghajtó, egyszerűen képtelen a kormányzat annyi adót beszedni amivel képes az államot és a fejlesztéseit finanszírozni.
Itt jön képbe a nemzetstratégia ami jelenleg semmi másra nem tud építeni mint a jelentős EU pénzek lehívására, ez a jelenleg egyetlen vízió ami mozgatja az államot. Viszont az EU pénzeknek is van ára, egyrészt feltételekhez kötik a kifizetéseket, másrész illik előfinanszírozni, harmadrészt sok esetben önrész is társul az ingyen pénzhez. Tehát ha Románia a maga vízióját, az EU pénzek minél nagyobb felhasználását erőltetni akarja akkor egyre nagyobb saját ráfordításokat is mozgatnia kell. Különösen fontos lenne, hogy ha már érkezik az ingyen pénz akkor az hamar termőre forduljon, mert különben az állam beleszorul abba az adósságcsapdába ami finanszírozhatatlanná teszi még ezt a koncepciót is. Az EU pénzek ugyanis a beruházásokért cserébe járnak ami jórészt a kivitelezők zsebét tömi és nem mindegy hogy az államnak ebből járdája, meg játszótere lesz, vagy például a gazdaságára közvetlen hatással bíró beruházásokat támogat. Nos Románia ebben is rosszul áll - az általam kitalált fogalom, az "ibériai modell" pályáját írja le, nagy és nehezen megtérülő beruházásokat támogat, pl kihasználatlan reptereket, metrót, persze a százezer más apró mellett, de például az iskolák felújítása, a hidrogén vonatok fejlesztése sem fognak bevételeket hajtani. Tehát Románia sikeresen modernizája kb 30 év késéssel a V4-ekhez képest az országot, például a mostanában beinduló autópálya beruházásokkal, de ezek közvetlen hatása a gazdaságra csak nagyon hosszú távon térül meg, a gyár az autópálya mellett ugye nem garantáltan nő ki a földből másnap, egy ipari park felnövéséhez pedig évtizedek kellenek. Mit történik tehát? Románia élteti a vállalkozásokat, ami a GDP három pilléréből az egyiket adja - nő is a gazdaság, de az állami GDP láb nem vagy alig nő, de semmiképpen nem annyira, hogy finanszírozza a fentieket. Az államnak tehát egyre kevesebb szabad elkölteni valója marad, bármilyen beruházási döntés azonnal hitelfelvételeket generál, itt utalhatunk rögtön arra, hogy a jelenleg minden híradást megtöltő katonai beruházások és haditechnikai beszerzések akár a GDP 10-15% -át is jelenthetik, ha gyorsan fejszámolunk F35-től, K9-ig, Redbactől a korvettekig - nos erre külső finanszírozást még lehet is találni, de főhet a fejük a pénzügyminisztériumban, hogy milyen nem létező bevételekből törlesztik majd a kamatokat. Nos ilyen nincs és nehezen sem lesz, pláne nem szerencsés ilyenek iránt elköteleződni egy választási évben. Egyszerűen rossz a koncepció amivel az ország operál, nem fentartható és a nagyság átkával megfűszerezett gondolkodásmód nem is engedi, hogy elismerjék a kis ország létüket ami nem képes a lengyel modellt másolni, ergo beleszorulnak a saját megalomán álmaikba egészen egy gazdasági összeomlásig, hiába a nagyságnak átka is van