Igen, jó irányba haladnak, teljes mellszélességgel támogatom minden rossz döntésüket. Ha tehetném, még elő is segíteném az eladósodásukat. Viszont reálisan kell látni a helyzetet. Amikor mi táncoltunk a szakadék szélén, nekünk 60 % fölött volt az államadósságunk, onnan pattintottuk fel 80-ra, jól elszálló kamatokkal. Mi nagyot zakóztunk, ők még mindig messze vannak ettől. És tanultak a mi hibánkból, az államadósságra nagyon odafigyelnek. Azért van jelentőősége ennek, mert a mi hülyeségünkhöz két dolog kell:
1. Bazi nagy, jól felfutó adósság lehetőleg sok rövid lejáratú kötelezettséggel.
2. Felszaladó kamatok, amik az adósságfinanszírozást megdrágítják.
Nem mindegy, hogy a GDP 30 %-át kitevő adósság kamatköltsége duplázódik, vagy a 80 %-os adósságé. Egyik 60 Mrd EUR a románok esetében, a másik 80 Mrd EUR a mi esetünkben.
Előbbi éves adósságszolgálata (kamatköltsége) nekünk évi 1100-1200 Mrd Ft volt a válság után évente (4 Mrd EUR, ezt lehetett volna normáliséknál oktatásra, egészségügyre, nyugdíjakra költeni), utóbbit nem tudom pontosan, most megy fel, de még mindig nem akkora teher nekik, mint a mi adósságunk nekünk.
A mai helyzet az, hogy egy dinamikusan növekvő környezetben zuhannak befelé, mikor a riválisaiknak jól megy, (a 2008-as válságnál nem ez volt), és mára a magyar államadósság nagy része belföldi, míg a románé külföldi, ráadásul náluk nagy arányban deviza. Szóval csak várd ki a végét.