Bocs, de azt hittem, hogy itt azért ezzel tisztában van legalább a "szakmai" közönség, na meg én amúgy sem vagyok nagy kommenthuszár...
De tény, hogy volt némi bizonytalanság bennem, azért is toltam el "így" ebben a topikban, ha már felmerült a téma... És hát, döbbentet, hogy zéró valódi utánajárás van itt is...
Csak egyszer kell elolvasni és utána soha többet nem fogsz felháborodni a világképeddel nem egyező híreken.
"Azt szeretném önnek elmondani, hogy az ön állítólagos tudása az esetek nagy részében
puszta illúzió. Ön azt hiheti, hogy sok mindent tud, hogy ismeretei szerteágazóak és
alaposak, hogy a tudomány fény, ami beragyogja az ismeretlen sötétségét. Ön minden
bizonnyal azt hiszi, hogy ismeri a tényeket, hogy tisztában van azzal, hogy mi van és mi
nincs, hogy tudja, mit fedeztek már fel és mit nem, hogy egész pontosan meg tudja
mondani, hogy a tudománynak milyen is- az annyit emlegetett mai állása . Ön szentül
meg lehet győződve arról, hogy az AIDS, az ebola és a többi betegség létezik, halálos
és gyógyíthatatlan. Azt hiheti, hogy a kihullott haj, a kiesett fog, az elvesztett végtag
nem növeszthet ki. Szentül hiheti, hogy a tudósok keresik a földön kívüli élet
nyomait, de nem találják. Hiheti, hogy az evolúció létezett és úgy történt, ahogyan le
van írva és nincsenek olyan bizonyítékok, amelyek az ember keletkezését sokkal
régebbre teszik, mint ami az ember eredetéről szóló hivatalos könyvekben áll. Ön
hiheti, hogy a Földön ez ideig még sohasem létezett technikailag fejlett civilizáció. Ön
hiheti, hogy a bűnözés legyőzhetetlen szörny és a háború az ember természetéhez
tartozik. Hiheti, hogy a világegyetem az ősrobbanással kezdődött és hogy most tágul.
Hiheti, hogy a normandiai partraszállás zseniális katonai lépés volt. És hihet még száz
és ezer és millió dolgot, szentül meggyőződve arról, hogy ezek bizony így vannak.
Sorolhatja érvek tömkelegét, amelyek mindegyike alátámasztja, hogy ezek a dolgok
tényleg így vannak. Ám ellenérvből elég egy is, hogy a tudás eme illuzórikus
kártyavárai összedőljenek. Ön a felsorolt dolgok egyikét sem tudja. Ezek ugyanis nem
tények! Csak közlemények! Amit ön kap, azok csak - és kizárólag KÖZLEMÉNYEK.
Ön nincsen tudatában annak, hogy mi- hogy van, csak annak, hogy egy-s mást közöltek
önnel, mondván, hogy azok így és - így vannak és nem másképp. Az ön teljes világképe
a média által átadott közlésekből áll össze és nem tartalmaz tényleges tapasztalatot. Azt
mondhatnám, hogy ön nem áll semmiféle kapcsolatban az úgynevezett tudománnyal, a
technikai fejlesztéssel, az űrkutatással, vagy a kormányzattal - csakis a médiával.
Mindent onnan tud.
A média két részből áll össze: az egyik a tartalom, a másik az eszköz, amivel azt
elterjesztik.
A tartalom a legtöbb esetben csupán ideológia, vagy olyan közlemény, ami egy
ideológiát támaszt alá, az eszköz pedig a tömegkommunikáció. A média nem csak a
tévé, a rádió és a sajtó. A média technikai oldalához tartozik minden olyan csatorna,
amelyen át - tömegeket lehet elérni. A média részét képezik a színházak és a mozik
éppúgy, mint a tankönyvek, regények, az Internet, az osztálytermek és a nyilvános
tömeg-megmozdulások. Minden a tömegkommunikáció részét képezi, amin keresztül
gondolatokat lehet eljuttatni a tömegekhez.
Ön néhány évet iskolában töltött el, ahol elolvasott x számú oldalt, meghallgatott n
számú előadást, és esetleg még néhány szemléletes kísérletet is módjában állt
végignézni, vagy elvégezni, majd az iskola után újabb könyvek elolvasása következett
és még nézte a tévét is, meg hallgatta a rádiót is, és izgalmas, vagy unalmas
beszélgetéseket folytatott arról, amit látott és hallott, - majd szentül meg volt győződve
arról, hogy tud valamit a világról.
Mondok egy példát. 1961-ben a CIA megpróbálta meggyilkolni Fidel Castrót. Ezt az
akciót hívják Disznó-öböl akciónak . Ön ezt tudja. Onnan tudja, hogy mondták önnek,
hogy így volt.
Ha nem mondták volna, nem tudná. Ha másképpen mondták volna, másképpen tudná.
És ha mást mondanak, mást tud. Így megy ez, ilyen egyszer és ennyire nincs köze a
valósághoz.
A lényeg az, hogy ön összetéveszti a közleményeket és a tényeket.
Nevezzük bár vallási fanatizmusnak vagy vakbizalomnak azt, ahogyan ön a médiát
kezeli, a lényeg, hogy a média a félrevezetés és a manipuláció legfőbb eszköze. És ne
feledje: nem csak a tévé és az újságok alkotják a médiát. Az eszméket, az elméleteket, a
tényeket és hazugságokat menedzselni kell éppúgy, mint egy sztárt, vagy egy márkát.
Publikálni kell, bemutatni minden elképzelhető fórumon és annyiszor, amennyiszer
csak lehetséges. Az emberek életének a részévé kell tenni. Fel kell rá hívni a figyelmet.
Ha mindezt nem teszik meg, nem fog elterjedni. És ha nem terjed el, az emberek nem
fogják azt hinni róla, hogy igaz. Fellengzősen rá lehet mondani valamire, hogy ezt így
és így gondolják az emberek, vagy hogy ez és ez a közvélemény, de az ilyesmi
egyáltalán nem lehet érv amellett, hogy a dolog igaz.
Megvan annak a módja, ahogyan valamit publikálni lehet, ahogyan valamiről előadást
lehet tartani, ahogyan valamivel be lehet kerülni a tévébe és ahogyan valamivel
kapcsolatban el lehet nyerni a tudóstársadalom (stb.) támogatását. Ez megint nem a
dolognak az igazságtartalma. Egy információ elterjedésének kritériumai sokkal inkább a
pénz, az ismeretség, a szimpátia és más effélék, mintsem az információ igaz volta.
Az inkvizítorok nem néztek bele Galilei távcsövébe. Nem érdekelte őket. Az emberek
többsége soha semmilyen információt nem ellenőriz. Netán azt hiszi, hogy a
tudományos lapok főszerkesztői bizonyítékokat követelnek a cikkek íróitól?
Így tehát amit ön tudni vél, azt nem azért tudja, mert igaz. Nem az igazságtartalom a döntő.
Mindaz, ami úgymond köztudott, egyszerűen csak menedzselt információ, semmi több."
