Szerintem, két év alatt, sivatagi körülmények között ez nem olyan nagy veszteség....A homok is elég alattomos, meg tényleg vannak ott nagytestű madarak is... Sajna az intenzív bevetések ezt eredményezik...
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
Szerintem, két év alatt, sivatagi körülmények között ez nem olyan nagy veszteség....A homok is elég alattomos, meg tényleg vannak ott nagytestű madarak is... Sajna az intenzív bevetések ezt eredményezik...
Pár napja esett szó erről a cikkről: http://www.unz.com/tsaker/why-is-putin-allowing-israel-to-bomb-syria/
Erősen elfogult írás, de ettől még érdekes.
------------------------------------------------------------------------------------------------
Miért „engedi” Putyin, hogy Izrael bombázza Szíriát?
Az Informationclearinghouse nemrég megjelentetett egy cikket Darius Shahtahmasebitől: "Izrael folyton bombázza Szíriát és senki sem csinál semmit". A kiadványt követően egy e-mailt kaptam egy olvasótól, aki azt kérdezi:
"Putyin megengedi Izraelnek, hogy bombázza Szíriát - miért? Nem értem Putyin cselekedeteit - Putyin szép csendben támogatja a cionista közösséget? Értékelném az Ön visszajelzéseit ebben a kérdésben. Továbbá - hallottam, de nem tudom megerősíteni, hogy az orosz zsidó bevándorlók az elfoglalt Palesztinában a leglelkesebb kínzói a palesztinoknak – úgy hogy a Netanyahu félék melletti előrelépéshez elég sok minden kellene. Kérlek, szólj hozzá".
Darius Shahtahmasebi cikkében azt kérdezi, hogy a világ miért nem tesz semmit az izraeliek megállítására ("Miért nem válaszolt Irán, Szíria és / vagy a libanoni Hezbollah közvetlenül?"), az olvasóm arra kíváncsi, hogy miért Putin (vagy Oroszország) nemcsak "engedélyezi" Izraelnek, hogy bombázza Szíriát, hanem "támogatja" a cionista közösséget.
Ezt a kérdést gyakran látom e-mailekben és megjegyzésekben, ezért ma szeretnék foglalkozni ezzel a témával.
Először is meg kell vizsgálnunk több kritikus feltevést, amelyet ez a kérdés tartalmaz. Ezek a feltevések a következők:
1.Oroszország tud tenni valamit az Izrael leállításáért
2. Oroszországnak kell (vagy akár erkölcsileg kötelessége) tenni valamit.
Hadd kezdjem azzal, hogy kategorikusan nem értek egyet a két feltevéssel, különösen a másodikkal. Vegyük őket egyenként.
1. feltevés: Oroszország leállíthatja az izraeli támadást Szíria ellen
Hogyan? Úgy gondolom, hogy a lehetőségek listája meglehetősen nyilvánvaló itt. Az orosz lehetőségek a diplomáciai akcióktól (pl. háttérbeli- vagy nyilvános tiltakozások és elítélések, az ENSZ Biztonsági Tanács határozatának meghozatalára tett kísérletek) a közvetlen katonai akcióig terjednek (lelőni az izraeli repülőgépeket, követni őket egy radarral, hogy megpróbálják megijeszteni őket, vagy legalább megpróbálni elkapni az izraeli rakétákat).
Érvelni az izraeliekkel, vagy elérni, hogy hallgassanak az ENSZ-re, ezzel sok ország évtizedek óta próbálkozik, és ha van olyan dolog, ami kétségtelen, az az, hogy az izraeliek nem törődnek vele amit bárki is mond. Tehát beszélgetni velük csak oxigénpazarlás. Mi van azzal, ha fenyegetik őket? Valójában úgy gondolom, hogy ez működhet, de milyen kockázattal és árral?
Először is, bár mindig azt mondtam, hogy az IDF földi erői elég rosszak, ez nem a légierőikre vonatkozik. Tény, hogy a feljegyzések szerint elég jók. Most, ha megnézzük, hogy az orosz légvédelem hogyan áll, akkor látjuk, hogy mindegyik Khmeimim és Tartus köré összpontosul. Igen, az S-400 nagyon hosszú hatótávolságú, de ez a tartomány számos dologtól függ, beleértve a cél méretét, a radarkeresztmetszetét, az elektronikus hadviselés képességét, a speciális EW repülőgépek jelenlétét, magasságot stb. Az izraeliek képzett pilóták, akik nagyon kockázatkerülők, így nagyon ügyelnek arra, hogy mit csinálnak. Végül az izraeliek nagyon tisztában vannak azzal, hogy hol vannak az oroszok és hol vannak rakétáik. Úgy gondolom, elég nyugodtan mondhatjuk, hogy az izraeliek ügyelnek a minimális biztonságos távolságra maguk és az oroszok között, már csak a félreértések elkerülése érdekében is.
De mondjuk, hogy az oroszoknak lehetőségük volt egy izraeli repülőgép lelövésére - mi lenne az esetleges izraeli reakció erre? Ebben a cikkben Darius Shahtahmasebi írja: "Azért, mert Izraelnek állítólag több mint 200 nukleáris fegyvere van" Iránra irányozva", és Irán és szövetségesei keveset tehetnek e fenyegetés ellen?" Nem hiszem, hogy Izrael nukleáris fegyvert használna az orosz erők ellen, de ez nem jelenti azt, hogy az oroszok, amikor Izraellel foglalkoznak, nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy Izrael atomhatalom, amelyet rasszista megalomániások vezetnek. Gyakorlati értelemben ez azt jelenti: "kellene-e Oroszországnak (vagy bármely más országnak) kockáztatni egy katonai összecsapást Izraellel néhány megsemmisült teherautó vagy fegyver- és lőszerraktár" miatt? Úgy gondolom, hogy a válasz egyértelműen "nem".
Bár ezt fajta számítást az USA egyszerűen nem veszi figyelembe (legalábbis hivatalosan - ezért a KNDK-val szembeni kardcsörtetés), Oroszországot egy józan és felelősségteljes ember irányítja, akinek nem szokása, hogy egyszerűen belemerüljön egy konfliktusba. Ezért nem reagáltak megtorlással, amikor a törökök lelőtték a SU-24-et. Ha az oroszok nem torolták meg, hogy lelövik egyik saját repülőgépüket, biztosan nem támadják meg az izraelieket, amikor megtámadnak egy nem orosz célpontot.
Vannak sima ténykérdések is: még akkor is, ha egyes orosz légvédelmi rendszerek nagyon fejlettek és lelőhetnek X számú izraeli repülőgépet, nincsenek elegen ahhoz, hogy fellépjenek a teljes izraeli légierő ellen. Valójában mind az Izrael, mind a CENTCOM olyan létszámfölényben van a viszonylag kicsi orosz kontingenssel szemben, hogy mindketten le tudnák nyomni az orosz védelmet, még akkor is, ha megfizetnék az árát.
Tehát igen, az oroszok valószínűleg megállíthatnának egy vagy néhány izraeli támadást, de ha az izraeliek úgy döntenek, hogy folyamatos légi hadjáratot folytatnak a szíriai célpontok ellen, akkor az oroszok gyorsan háborúba kerülnek Izraellel. Tehát itt is egy nagyon alapvető stratégiai elv teljes mértékben érvényes: soha ne akarj elindítani egy olyan folyamatot amelyet nem tudsz irányítani, vagy nem nyerhetsz meg. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy ha az oroszok visszalőnek, akkor veszítenek és Izrael nyer. Ez tényleg ilyen egyszerű, és mindkét fél tudja ezt (a fotel-stratégák nyilván nem).
És ez kritikus pillantást vet a második feltételezésre:
2. feltevés: Oroszországnak erkölcsi kötelessége megállítani a szíriai izraeli támadásokat
Ez az, ami leginkább zavar engem. Miért gondolja valaki a világban, hogy Oroszországnak bárhol, bárkit, bármilyen védelemben kell részesíteni?! Először is, mikor jött utoljára valaki Oroszország segítségére? Nem emlékszem senkire a Közel-Keleten, hogy támogatták Oroszországot Csecsenföldön, Grúziában, vagy éppen Ukrajnában! A Közel-Keleten hány ország ismerte el Dél-Oszétiát vagy Abháziát (és hasonlította össze a koszovói esettel!)? Hol volt a muszlim vagy arab "segítség" vagy "barátság" Oroszország felé, amikor szankciókat szabtak ki és az olaj ára csökkent? Emlékeztessenek - hogy pontosan miként fejezték ki Oroszország "barátai" a támogatásukat, mondjuk a Donbass vagy a Krím esetén?
El tudna magyarázni nekem valaki, miért van Oroszországnak erkölcsi kötelezettsége Szíria vagy Irán vagy Hezbollah felé, amikor egyetlen muszlim vagy arab ország sem tett semmit azért, hogy segítse a szíriai kormányt a takfiristák elleni küzdelemben? Hol van az Arab Liga!? Hol van az Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC)?!
Nem tény, hogy Oroszország többet tett Szíriában, mint az Arab Liga és az OIC összes országa?!
Mit tettek azok a közel-keleti arabok és muzulmánok, akik szerint egy távol eső országnak, amely sok politikai, gazdasági és katonai problémával küzd, többet kell tennie, mint a Szíria közvetlen szomszédainak?!
Putyin Oroszország elnöke, és ő elsősorban és legfőképp az orosz népnek tartozik felelősséggel, akinek minden orosz veszteséget meg kell magyaráznia, sőt minden kockázvállalást is. Nekem úgy tűnik, hogy teljesen igaza van, amikor először és leginkább az őt megválasztó embereket védi, és nem bárki mást.
Apropó - Putyin nagyon világosan tudta, miért rendelt el egy (nagyon korlátozott) orosz katonai beavatkozást Szíriában: megvédeni az orosz nemzeti érdekeket, például megölni az őrült takfiristákat Szíriában, hogy ne kelljen harcolnia velük a Kaukázusban és Oroszország többi részén. Orosz tisztviselő semmikor és semmilyen módon nem hivatkozott semmilyen oroszországi kötelezettségre Szíriában vagy a régió bármely más országában. Igaz, Oroszország Assad elnök mellett állt, de ez nem azért volt, mert kötelezettséget vállalt akár rá, akár az országára, hanem azért, mert az oroszok mindig ragaszkodtak ahhoz, hogy ő Szíria legitim elnöke, és hogy csak a szíriai népnek van joga lecserélni (vagy megtartani) őt. Természetesen az orosz nemzeti érdek az, hogy megmutassa, hogy az Egyesült Államoktól eltérően Oroszország szövetségesei mellett áll. De mindezek nem jelentik azt, hogy Oroszország a felelős szíriai légtér vagy terület szuverenitásának védelméért.
Ami engem illet, az egyetlen olyan ország, amely Szíria számára még többet tett Oroszországnál, Irán, és az arab országok helyett Iráné a köszönet az Egyesült Államok és Izrael elleni támogatásért.
Hassan Nasrallahnak feltétlenül igaza van, amikor ezen országokat árulónak és az AngloZionista Birodalommal együttműködőnek nevezi.
Van valami mélyen erkölcstelen és képmutató ebben az állandó jajgatásban, hogy Oroszországnak többet kell tennie, amikor valójában csak Oroszország és Irán tesz valami értelmes dolgot (és természetesen a Hezbollah!).
Erősen elfogult írás, de ettől még érdekes.
------------------------------------------------------------------------------------------------
Miért „engedi” Putyin, hogy Izrael bombázza Szíriát?
Az Informationclearinghouse nemrég megjelentetett egy cikket Darius Shahtahmasebitől: "Izrael folyton bombázza Szíriát és senki sem csinál semmit". A kiadványt követően egy e-mailt kaptam egy olvasótól, aki azt kérdezi:
"Putyin megengedi Izraelnek, hogy bombázza Szíriát - miért? Nem értem Putyin cselekedeteit - Putyin szép csendben támogatja a cionista közösséget? Értékelném az Ön visszajelzéseit ebben a kérdésben. Továbbá - hallottam, de nem tudom megerősíteni, hogy az orosz zsidó bevándorlók az elfoglalt Palesztinában a leglelkesebb kínzói a palesztinoknak – úgy hogy a Netanyahu félék melletti előrelépéshez elég sok minden kellene. Kérlek, szólj hozzá".
Darius Shahtahmasebi cikkében azt kérdezi, hogy a világ miért nem tesz semmit az izraeliek megállítására ("Miért nem válaszolt Irán, Szíria és / vagy a libanoni Hezbollah közvetlenül?"), az olvasóm arra kíváncsi, hogy miért Putin (vagy Oroszország) nemcsak "engedélyezi" Izraelnek, hogy bombázza Szíriát, hanem "támogatja" a cionista közösséget.
Ezt a kérdést gyakran látom e-mailekben és megjegyzésekben, ezért ma szeretnék foglalkozni ezzel a témával.
Először is meg kell vizsgálnunk több kritikus feltevést, amelyet ez a kérdés tartalmaz. Ezek a feltevések a következők:
1.Oroszország tud tenni valamit az Izrael leállításáért
2. Oroszországnak kell (vagy akár erkölcsileg kötelessége) tenni valamit.
Hadd kezdjem azzal, hogy kategorikusan nem értek egyet a két feltevéssel, különösen a másodikkal. Vegyük őket egyenként.
1. feltevés: Oroszország leállíthatja az izraeli támadást Szíria ellen
Hogyan? Úgy gondolom, hogy a lehetőségek listája meglehetősen nyilvánvaló itt. Az orosz lehetőségek a diplomáciai akcióktól (pl. háttérbeli- vagy nyilvános tiltakozások és elítélések, az ENSZ Biztonsági Tanács határozatának meghozatalára tett kísérletek) a közvetlen katonai akcióig terjednek (lelőni az izraeli repülőgépeket, követni őket egy radarral, hogy megpróbálják megijeszteni őket, vagy legalább megpróbálni elkapni az izraeli rakétákat).
Érvelni az izraeliekkel, vagy elérni, hogy hallgassanak az ENSZ-re, ezzel sok ország évtizedek óta próbálkozik, és ha van olyan dolog, ami kétségtelen, az az, hogy az izraeliek nem törődnek vele amit bárki is mond. Tehát beszélgetni velük csak oxigénpazarlás. Mi van azzal, ha fenyegetik őket? Valójában úgy gondolom, hogy ez működhet, de milyen kockázattal és árral?
Először is, bár mindig azt mondtam, hogy az IDF földi erői elég rosszak, ez nem a légierőikre vonatkozik. Tény, hogy a feljegyzések szerint elég jók. Most, ha megnézzük, hogy az orosz légvédelem hogyan áll, akkor látjuk, hogy mindegyik Khmeimim és Tartus köré összpontosul. Igen, az S-400 nagyon hosszú hatótávolságú, de ez a tartomány számos dologtól függ, beleértve a cél méretét, a radarkeresztmetszetét, az elektronikus hadviselés képességét, a speciális EW repülőgépek jelenlétét, magasságot stb. Az izraeliek képzett pilóták, akik nagyon kockázatkerülők, így nagyon ügyelnek arra, hogy mit csinálnak. Végül az izraeliek nagyon tisztában vannak azzal, hogy hol vannak az oroszok és hol vannak rakétáik. Úgy gondolom, elég nyugodtan mondhatjuk, hogy az izraeliek ügyelnek a minimális biztonságos távolságra maguk és az oroszok között, már csak a félreértések elkerülése érdekében is.
De mondjuk, hogy az oroszoknak lehetőségük volt egy izraeli repülőgép lelövésére - mi lenne az esetleges izraeli reakció erre? Ebben a cikkben Darius Shahtahmasebi írja: "Azért, mert Izraelnek állítólag több mint 200 nukleáris fegyvere van" Iránra irányozva", és Irán és szövetségesei keveset tehetnek e fenyegetés ellen?" Nem hiszem, hogy Izrael nukleáris fegyvert használna az orosz erők ellen, de ez nem jelenti azt, hogy az oroszok, amikor Izraellel foglalkoznak, nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy Izrael atomhatalom, amelyet rasszista megalomániások vezetnek. Gyakorlati értelemben ez azt jelenti: "kellene-e Oroszországnak (vagy bármely más országnak) kockáztatni egy katonai összecsapást Izraellel néhány megsemmisült teherautó vagy fegyver- és lőszerraktár" miatt? Úgy gondolom, hogy a válasz egyértelműen "nem".
Bár ezt fajta számítást az USA egyszerűen nem veszi figyelembe (legalábbis hivatalosan - ezért a KNDK-val szembeni kardcsörtetés), Oroszországot egy józan és felelősségteljes ember irányítja, akinek nem szokása, hogy egyszerűen belemerüljön egy konfliktusba. Ezért nem reagáltak megtorlással, amikor a törökök lelőtték a SU-24-et. Ha az oroszok nem torolták meg, hogy lelövik egyik saját repülőgépüket, biztosan nem támadják meg az izraelieket, amikor megtámadnak egy nem orosz célpontot.
Vannak sima ténykérdések is: még akkor is, ha egyes orosz légvédelmi rendszerek nagyon fejlettek és lelőhetnek X számú izraeli repülőgépet, nincsenek elegen ahhoz, hogy fellépjenek a teljes izraeli légierő ellen. Valójában mind az Izrael, mind a CENTCOM olyan létszámfölényben van a viszonylag kicsi orosz kontingenssel szemben, hogy mindketten le tudnák nyomni az orosz védelmet, még akkor is, ha megfizetnék az árát.
Tehát igen, az oroszok valószínűleg megállíthatnának egy vagy néhány izraeli támadást, de ha az izraeliek úgy döntenek, hogy folyamatos légi hadjáratot folytatnak a szíriai célpontok ellen, akkor az oroszok gyorsan háborúba kerülnek Izraellel. Tehát itt is egy nagyon alapvető stratégiai elv teljes mértékben érvényes: soha ne akarj elindítani egy olyan folyamatot amelyet nem tudsz irányítani, vagy nem nyerhetsz meg. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy ha az oroszok visszalőnek, akkor veszítenek és Izrael nyer. Ez tényleg ilyen egyszerű, és mindkét fél tudja ezt (a fotel-stratégák nyilván nem).
És ez kritikus pillantást vet a második feltételezésre:
2. feltevés: Oroszországnak erkölcsi kötelessége megállítani a szíriai izraeli támadásokat
Ez az, ami leginkább zavar engem. Miért gondolja valaki a világban, hogy Oroszországnak bárhol, bárkit, bármilyen védelemben kell részesíteni?! Először is, mikor jött utoljára valaki Oroszország segítségére? Nem emlékszem senkire a Közel-Keleten, hogy támogatták Oroszországot Csecsenföldön, Grúziában, vagy éppen Ukrajnában! A Közel-Keleten hány ország ismerte el Dél-Oszétiát vagy Abháziát (és hasonlította össze a koszovói esettel!)? Hol volt a muszlim vagy arab "segítség" vagy "barátság" Oroszország felé, amikor szankciókat szabtak ki és az olaj ára csökkent? Emlékeztessenek - hogy pontosan miként fejezték ki Oroszország "barátai" a támogatásukat, mondjuk a Donbass vagy a Krím esetén?
El tudna magyarázni nekem valaki, miért van Oroszországnak erkölcsi kötelezettsége Szíria vagy Irán vagy Hezbollah felé, amikor egyetlen muszlim vagy arab ország sem tett semmit azért, hogy segítse a szíriai kormányt a takfiristák elleni küzdelemben? Hol van az Arab Liga!? Hol van az Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC)?!
Nem tény, hogy Oroszország többet tett Szíriában, mint az Arab Liga és az OIC összes országa?!
Mit tettek azok a közel-keleti arabok és muzulmánok, akik szerint egy távol eső országnak, amely sok politikai, gazdasági és katonai problémával küzd, többet kell tennie, mint a Szíria közvetlen szomszédainak?!
Putyin Oroszország elnöke, és ő elsősorban és legfőképp az orosz népnek tartozik felelősséggel, akinek minden orosz veszteséget meg kell magyaráznia, sőt minden kockázvállalást is. Nekem úgy tűnik, hogy teljesen igaza van, amikor először és leginkább az őt megválasztó embereket védi, és nem bárki mást.
Apropó - Putyin nagyon világosan tudta, miért rendelt el egy (nagyon korlátozott) orosz katonai beavatkozást Szíriában: megvédeni az orosz nemzeti érdekeket, például megölni az őrült takfiristákat Szíriában, hogy ne kelljen harcolnia velük a Kaukázusban és Oroszország többi részén. Orosz tisztviselő semmikor és semmilyen módon nem hivatkozott semmilyen oroszországi kötelezettségre Szíriában vagy a régió bármely más országában. Igaz, Oroszország Assad elnök mellett állt, de ez nem azért volt, mert kötelezettséget vállalt akár rá, akár az országára, hanem azért, mert az oroszok mindig ragaszkodtak ahhoz, hogy ő Szíria legitim elnöke, és hogy csak a szíriai népnek van joga lecserélni (vagy megtartani) őt. Természetesen az orosz nemzeti érdek az, hogy megmutassa, hogy az Egyesült Államoktól eltérően Oroszország szövetségesei mellett áll. De mindezek nem jelentik azt, hogy Oroszország a felelős szíriai légtér vagy terület szuverenitásának védelméért.
Ami engem illet, az egyetlen olyan ország, amely Szíria számára még többet tett Oroszországnál, Irán, és az arab országok helyett Iráné a köszönet az Egyesült Államok és Izrael elleni támogatásért.
Hassan Nasrallahnak feltétlenül igaza van, amikor ezen országokat árulónak és az AngloZionista Birodalommal együttműködőnek nevezi.
Van valami mélyen erkölcstelen és képmutató ebben az állandó jajgatásban, hogy Oroszországnak többet kell tennie, amikor valójában csak Oroszország és Irán tesz valami értelmes dolgot (és természetesen a Hezbollah!).
Most hadd foglalkozzak néhány tipikus kérdéssel:
1. kérdés: Szíria, Irán és a Hezbollah az oroszok szövetségesei?
Igen és nem. Ténylegesen - igen. Hivatalosan - nem. Ez azt jelenti, hogy a három szervezetnek vannak közös céljaik, de függetlenek is, és mindegyiknek vannak olyan céljai, amelyeket nem közösek a többiekkel. Továbbá nem rendelkeznek kölcsönös védelmi szerződéssel, ezért sem Szíria, sem Irán sem a Hezbollah nem léptek Törökország ellen, amikor a törökök lelőtték az orosz SU-24-et. Míg egyesek nem értenek egyet, azt állítanám, hogy a hivatalos kölcsönös védelmi szerződés hiánya nagyon jó dolog, mert nem teszi kötelezővé az orosz vagy iráni erők kötelező együttműködését Szíriában, amelyek megtámadása azonnali választ igényelne. Egy nagyon veszélyes és robbanásveszélyes helyzetben, mint a Közel-Keleten, a hivatalos szövetség hiánya által nyújtott rugalmasság nagy előnyt jelent minden érintett fél számára.
2. kérdés: ez azt jelenti-e, hogy Oroszország semmit nem tesz vagy, hogy támogatja Izraelt?
Természetesen nem! Valójában Netanjahu még Moszkvába is elutazott, hogy fenyegetődzön, és üres kézzel tért haza (az orosz források még arról is beszámoltak, hogy az izraeliek orosz társaikkal kiabáltak).
Ismételjünk meg itt valamit, aminek mindenki számára nyilvánvalónak kellene lennie: az orosz beavatkozás Szíriában abszolút, teljes és mérhetetlen katasztrófa volt Izrael számára (ezt részletesen megmagyarázom ebben a cikkben). Ha az oroszok aggódnának az izraeli érdekek miatt, akkor soha nem is léptek volna be Szíriába. Azonban az az elutasítás, hogy Izrael diktálja az orosz politikát a Közel-Keleten (vagy máshol), egyáltalán nem jelenti azt, hogy Oroszország egyszerűen nem veszi figyelembe az izraeliek erejét, nemcsak a nukleáris fegyverei miatt, hanem mert ténylegesen ők irányítják az USA kormányzatát.
3. kérdés: Szóval, mi történik valójában Oroszország és Izrael között?
Amint azt másutt kifejtettem, az Oroszország és Izrael közötti kapcsolat nagyon összetett és többrétegű, és a két ország között semmi sem igazán fekete vagy fehér. Egyfelől van egy erős Izrael párti lobbi Oroszországban, amit Putyin az évek során visszaszorított, de csak nagyon kis lépésekben, fokozatosan. Putyin számára az a fontos, hogy tegyenek meg mindent, amit meg kell tenni az orosz érdekek előmozdítása érdekében, de anélkül, hogy belső vagy külső politikai válságot keltene. Ezért az oroszok bizonyos dolgokat megtesznek, de csendesen.
Először is, feljavítják a koros szíriai légvédelmet, nem csak a szoftverfrissítésekkel, hanem újabb hardverekkel is. Természetesen szíriai személyzetet is képeznek. Ez nem azt jelenti, hogy a szíriaiak le tudják zárni a légterüket az izraeli repülőgépek előtt, de fokozatosan a szíriai támadások kockázata minden egyes hónapban emelkedik. Először ezt nem is fogjuk észrevenni, de biztos vagyok benne, hogy az izraeliek célpontok típusainak körültekintő elemzése csökkenést mutat majd, ami azt jelenti, hogy a szíriaiak egyre jobban védik legfontosabb eszközeiket.
Másodszor, nyilvánvaló, hogy Oroszország, Irán és Hezbollah összedolgozik.
Például az oroszok és a szíriaiak integrálták légvédelmüket, ami azt jelenti, hogy most a szíriaiak "sokkal messzebre" tudnak "látni", mint amit a saját radarjaik lehetővé tennének számukra. Ezenkívül, vegye figyelembe az amerikai cruise rakéták számát, amelyek soha nem érték el a szíriai légi bázist, amit Trump bombázni akart: ma már többé-kevésbé elismert, hogy ez az orosz EW ellenintézkedések eredménye.
Végül az oroszok egyértelműen egy "ernyőt" jelentenek a Hezbollahnak és Iránnak politikailag, megtagadva, hogy ezeket páriaként kezeljék, amit Izrael és az Egyesült Államok mindvégig követelt. Ezért van, hogy az orosz irányítású békefolyamatban kulcsszereplő Irán, miközben az Egyesült Államokat és Izraelet sem meghívták.
Tehát az ügy igazsága egyszerű: az oroszok nem fognak közvetlenül szembefordulni Izraellel, de amit cselekedni fognak, az csendesen erősíti Iránt és a Hezbollahot, ami nemcsak sokkal biztonságosabb, hanem sokkal hatékonyabb is.
Következtetés
Egy elkúrt és széteső társadalomban élünk, amely az amerikai dominanciájú háború és agresszió évtizedei után hallgatólagosan elfogadja azt a véleményt, hogy egy "nagy ország" rendszeresen erőszakos úton jár és rendszeresen katonai erőhöz folyamodik, hogy megtoroljon bármely támadást. Állítom, hogy az orosz és az iráni vezetők sokkal kifinomultabbak. Ugyanez vonatkozik a Hezbollah vezetésére is. Emlékezzünk, amikor az izraeliek (a szíriai rezsim egyes tagjai nyilvánvaló bűnrészességével) meggyilkolták Imad Mughniyeh-et. A Hezbollah megígérte, hogy megtorolja, de eddig, csaknem egy évtizeddel később, nem (vagy legalábbis hivatalosan nem) történt meg. Egyesek azt mondják, hogy a Hezbollah fenyegetései üres szavak voltak - abszolút nem értek egyet velük. Amikor Hassan Nasrallah ígér valamit, akkor az nem merül feledésbe.
De a Hezbollah vezetői elég kifinomultak ahhoz, hogy akkor torolják meg, amikor az idő megfelelő, az ő saját feltételeik szerint. És gondoljon azon irániakra, akik az 1979-es iszlám forradalom óta mind az Egyesült Államok, mind pedig Izrael célkeresztjében vannak, és akik sosem adtak ürügyet a csapásra.
Ha sokkal erősebb vagy, mint az ellenfeled, akkor lehetsz elég ostoba, és válaszolhatsz simán erőből. Legalábbis rövid és középtávon. Végül is, ahogy azt ma az Egyesült Államoknál látjuk, ez a fajta agresszív ostobaság visszalő és végül ellentétes hatást gyakorol. De ha kisebb vagy gyengébb vagy, vagy éppen még csak a megerősödés folyamatában van, sokkal elővigyázatosabban és kifinomultabban kell eljárnod. Ezért van, hogy az AngloZionista Birodalom minden ellenfele (beleértve a Hezbollahot, Szíriát, Iránt, Oroszországot, Kínát, Kubát és Venezuelát) mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje az erőszakot az AngloZionismus ellen, még akkor is, ha ők bőven megérdemelnék. Az egyetlen kivétel erre a szabályra Kim Jong-Un, aki olyan hiperinflációs fenyegetés politikát választott, amely - bár elég hatékonynak bizonyult (legalábbis úgy tűnik, hogy Trump eszén túljárt), egyben nagyon veszélyes is, és amelyet a szembenálló többi ország nem preferál.
Az oroszok, az irániak és a Hezbollah mind „felnőttek" (politikai értelemben), Assad gyorsan tanul, és mindannyian tudják, hogy az eset a "majom kézigránáttal" (ez teljes mértékben vonatkozik mind az izraeli, mind az amerikai vezetőkre), amely egyesíti a csúnya személyiséget, az ingadozó hangulatot, egy primitív agyat és egy olyan kézigránátot, ami elég ahhoz, hogy mindenkit megöljenek a szobában. Feladatuk az, hogy deaktiválják a majmot úgy, hogy az ne húzza ki a biztosító tűt. A Szíria elleni izraeli csapások esetében az elsődleges felelősség úgy reagálni, hogy az ne sújtsa a csapás célját (általában a Hezbollaht) vagy a sértett szuverenitáú nemzetet (Szíria).
Elvileg mindkettő megtorolhatna (például taktikai rakéták használatával). Mégis úgy döntöttek, hogy nem, és ez a bölcs és helyes megközelítés. Ami az oroszokat illeti, ez egyszerűen és simán nem az ő dolguk.
1. kiegészítés:
Még egy dolog. Ne tévesszük el - az izraeli (és az USA!) hajlam az erő alkalmazására a diplomácia helyett a gyengeség jele, nem az erőé. Pontosabban, az erő alkalmazása vagy az ezzel való fenyegetés a diplomáciai alkalmatlanságuk eredménye. Míg a kifinomult elme számára az erő szisztematikus alkalmazása a hatalom kifejeződése, a történelem azt mutatja, hogy a nyers erő legyőzhető, ha nem is közvetlenül, de más módon. Ez szükségszerűen lassú folyamat, sokkal lassabb, mint egy (teljesen elméleti) "gyors győzelem", mindazonáltal kikerülhetetlen. Pusztán elméleti értelemben az erő alkalmazása kb. az alábbi kimenetelek bármelyikével járhat: vereség, patthelyzet, költséges győzelem és viszonylag fájdalommentes győzelem. Az utóbbi rendkívül ritka, és az erő alkalmazása leginkább a többi eredményt hozza. Néha az erő alkalmazása valóban az egyetlen megoldás, de azt állítom, hogy a bölcs politikai vezető csak akkor folyamodik ehhez, ha már nincs más lehetőség, és amikor létfontosságú érdekekről van szó. Minden más helyzetben inkább a "rossz béke, mint a jó háború".
1. kérdés: Szíria, Irán és a Hezbollah az oroszok szövetségesei?
Igen és nem. Ténylegesen - igen. Hivatalosan - nem. Ez azt jelenti, hogy a három szervezetnek vannak közös céljaik, de függetlenek is, és mindegyiknek vannak olyan céljai, amelyeket nem közösek a többiekkel. Továbbá nem rendelkeznek kölcsönös védelmi szerződéssel, ezért sem Szíria, sem Irán sem a Hezbollah nem léptek Törökország ellen, amikor a törökök lelőtték az orosz SU-24-et. Míg egyesek nem értenek egyet, azt állítanám, hogy a hivatalos kölcsönös védelmi szerződés hiánya nagyon jó dolog, mert nem teszi kötelezővé az orosz vagy iráni erők kötelező együttműködését Szíriában, amelyek megtámadása azonnali választ igényelne. Egy nagyon veszélyes és robbanásveszélyes helyzetben, mint a Közel-Keleten, a hivatalos szövetség hiánya által nyújtott rugalmasság nagy előnyt jelent minden érintett fél számára.
2. kérdés: ez azt jelenti-e, hogy Oroszország semmit nem tesz vagy, hogy támogatja Izraelt?
Természetesen nem! Valójában Netanjahu még Moszkvába is elutazott, hogy fenyegetődzön, és üres kézzel tért haza (az orosz források még arról is beszámoltak, hogy az izraeliek orosz társaikkal kiabáltak).
Ismételjünk meg itt valamit, aminek mindenki számára nyilvánvalónak kellene lennie: az orosz beavatkozás Szíriában abszolút, teljes és mérhetetlen katasztrófa volt Izrael számára (ezt részletesen megmagyarázom ebben a cikkben). Ha az oroszok aggódnának az izraeli érdekek miatt, akkor soha nem is léptek volna be Szíriába. Azonban az az elutasítás, hogy Izrael diktálja az orosz politikát a Közel-Keleten (vagy máshol), egyáltalán nem jelenti azt, hogy Oroszország egyszerűen nem veszi figyelembe az izraeliek erejét, nemcsak a nukleáris fegyverei miatt, hanem mert ténylegesen ők irányítják az USA kormányzatát.
3. kérdés: Szóval, mi történik valójában Oroszország és Izrael között?
Amint azt másutt kifejtettem, az Oroszország és Izrael közötti kapcsolat nagyon összetett és többrétegű, és a két ország között semmi sem igazán fekete vagy fehér. Egyfelől van egy erős Izrael párti lobbi Oroszországban, amit Putyin az évek során visszaszorított, de csak nagyon kis lépésekben, fokozatosan. Putyin számára az a fontos, hogy tegyenek meg mindent, amit meg kell tenni az orosz érdekek előmozdítása érdekében, de anélkül, hogy belső vagy külső politikai válságot keltene. Ezért az oroszok bizonyos dolgokat megtesznek, de csendesen.
Először is, feljavítják a koros szíriai légvédelmet, nem csak a szoftverfrissítésekkel, hanem újabb hardverekkel is. Természetesen szíriai személyzetet is képeznek. Ez nem azt jelenti, hogy a szíriaiak le tudják zárni a légterüket az izraeli repülőgépek előtt, de fokozatosan a szíriai támadások kockázata minden egyes hónapban emelkedik. Először ezt nem is fogjuk észrevenni, de biztos vagyok benne, hogy az izraeliek célpontok típusainak körültekintő elemzése csökkenést mutat majd, ami azt jelenti, hogy a szíriaiak egyre jobban védik legfontosabb eszközeiket.
Másodszor, nyilvánvaló, hogy Oroszország, Irán és Hezbollah összedolgozik.
Például az oroszok és a szíriaiak integrálták légvédelmüket, ami azt jelenti, hogy most a szíriaiak "sokkal messzebre" tudnak "látni", mint amit a saját radarjaik lehetővé tennének számukra. Ezenkívül, vegye figyelembe az amerikai cruise rakéták számát, amelyek soha nem érték el a szíriai légi bázist, amit Trump bombázni akart: ma már többé-kevésbé elismert, hogy ez az orosz EW ellenintézkedések eredménye.
Végül az oroszok egyértelműen egy "ernyőt" jelentenek a Hezbollahnak és Iránnak politikailag, megtagadva, hogy ezeket páriaként kezeljék, amit Izrael és az Egyesült Államok mindvégig követelt. Ezért van, hogy az orosz irányítású békefolyamatban kulcsszereplő Irán, miközben az Egyesült Államokat és Izraelet sem meghívták.
Tehát az ügy igazsága egyszerű: az oroszok nem fognak közvetlenül szembefordulni Izraellel, de amit cselekedni fognak, az csendesen erősíti Iránt és a Hezbollahot, ami nemcsak sokkal biztonságosabb, hanem sokkal hatékonyabb is.
Következtetés
Egy elkúrt és széteső társadalomban élünk, amely az amerikai dominanciájú háború és agresszió évtizedei után hallgatólagosan elfogadja azt a véleményt, hogy egy "nagy ország" rendszeresen erőszakos úton jár és rendszeresen katonai erőhöz folyamodik, hogy megtoroljon bármely támadást. Állítom, hogy az orosz és az iráni vezetők sokkal kifinomultabbak. Ugyanez vonatkozik a Hezbollah vezetésére is. Emlékezzünk, amikor az izraeliek (a szíriai rezsim egyes tagjai nyilvánvaló bűnrészességével) meggyilkolták Imad Mughniyeh-et. A Hezbollah megígérte, hogy megtorolja, de eddig, csaknem egy évtizeddel később, nem (vagy legalábbis hivatalosan nem) történt meg. Egyesek azt mondják, hogy a Hezbollah fenyegetései üres szavak voltak - abszolút nem értek egyet velük. Amikor Hassan Nasrallah ígér valamit, akkor az nem merül feledésbe.
De a Hezbollah vezetői elég kifinomultak ahhoz, hogy akkor torolják meg, amikor az idő megfelelő, az ő saját feltételeik szerint. És gondoljon azon irániakra, akik az 1979-es iszlám forradalom óta mind az Egyesült Államok, mind pedig Izrael célkeresztjében vannak, és akik sosem adtak ürügyet a csapásra.
Ha sokkal erősebb vagy, mint az ellenfeled, akkor lehetsz elég ostoba, és válaszolhatsz simán erőből. Legalábbis rövid és középtávon. Végül is, ahogy azt ma az Egyesült Államoknál látjuk, ez a fajta agresszív ostobaság visszalő és végül ellentétes hatást gyakorol. De ha kisebb vagy gyengébb vagy, vagy éppen még csak a megerősödés folyamatában van, sokkal elővigyázatosabban és kifinomultabban kell eljárnod. Ezért van, hogy az AngloZionista Birodalom minden ellenfele (beleértve a Hezbollahot, Szíriát, Iránt, Oroszországot, Kínát, Kubát és Venezuelát) mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje az erőszakot az AngloZionismus ellen, még akkor is, ha ők bőven megérdemelnék. Az egyetlen kivétel erre a szabályra Kim Jong-Un, aki olyan hiperinflációs fenyegetés politikát választott, amely - bár elég hatékonynak bizonyult (legalábbis úgy tűnik, hogy Trump eszén túljárt), egyben nagyon veszélyes is, és amelyet a szembenálló többi ország nem preferál.
Az oroszok, az irániak és a Hezbollah mind „felnőttek" (politikai értelemben), Assad gyorsan tanul, és mindannyian tudják, hogy az eset a "majom kézigránáttal" (ez teljes mértékben vonatkozik mind az izraeli, mind az amerikai vezetőkre), amely egyesíti a csúnya személyiséget, az ingadozó hangulatot, egy primitív agyat és egy olyan kézigránátot, ami elég ahhoz, hogy mindenkit megöljenek a szobában. Feladatuk az, hogy deaktiválják a majmot úgy, hogy az ne húzza ki a biztosító tűt. A Szíria elleni izraeli csapások esetében az elsődleges felelősség úgy reagálni, hogy az ne sújtsa a csapás célját (általában a Hezbollaht) vagy a sértett szuverenitáú nemzetet (Szíria).
Elvileg mindkettő megtorolhatna (például taktikai rakéták használatával). Mégis úgy döntöttek, hogy nem, és ez a bölcs és helyes megközelítés. Ami az oroszokat illeti, ez egyszerűen és simán nem az ő dolguk.
1. kiegészítés:
Még egy dolog. Ne tévesszük el - az izraeli (és az USA!) hajlam az erő alkalmazására a diplomácia helyett a gyengeség jele, nem az erőé. Pontosabban, az erő alkalmazása vagy az ezzel való fenyegetés a diplomáciai alkalmatlanságuk eredménye. Míg a kifinomult elme számára az erő szisztematikus alkalmazása a hatalom kifejeződése, a történelem azt mutatja, hogy a nyers erő legyőzhető, ha nem is közvetlenül, de más módon. Ez szükségszerűen lassú folyamat, sokkal lassabb, mint egy (teljesen elméleti) "gyors győzelem", mindazonáltal kikerülhetetlen. Pusztán elméleti értelemben az erő alkalmazása kb. az alábbi kimenetelek bármelyikével járhat: vereség, patthelyzet, költséges győzelem és viszonylag fájdalommentes győzelem. Az utóbbi rendkívül ritka, és az erő alkalmazása leginkább a többi eredményt hozza. Néha az erő alkalmazása valóban az egyetlen megoldás, de azt állítom, hogy a bölcs politikai vezető csak akkor folyamodik ehhez, ha már nincs más lehetőség, és amikor létfontosságú érdekekről van szó. Minden más helyzetben inkább a "rossz béke, mint a jó háború".
2. kiegészítés:
A neokonok hallucinációival ellentétben Oroszország nem egy "újjáéledő Szovjetunió", és Putyinnak nem célja a Szovjetunió újjáépítése. Ezen kívül, nincs érdemi támogatása Oroszországban egy ilyen "birodalmi" tervnek (bár persze mindig van néhány őrült mindenhol, de Oroszországban, hála Istennek, ez csak egy apró, erőtlen kisebbség).
Ráadásul az új Oroszország kifejezetten nem "USA ellenes" abban az értelemben, hogy megpróbáljon megakadályozni minden amerikai birodalmi vagy hegemóniai lépést. Ez sokak számára nyilvánvaló lehet, de sok kérdést kapok arra vonatkozóan, hogy Oroszország miért nem tesz többet azért, hogy fellépjen az Egyesült Államokkal szemben Afrikában, Latin-Amerikában vagy Ázsiában. Úgy érzem, hogy sajnos még mindig fontos emlékeztetni mindenkit egy alapvető elvre a nemzetközi jogban, és a józan észre: az X országban fennálló problémákkal az X országnak kell foglalkoznia. Oroszországnak nincs több köze hozzá, mint az USA-nak az "X" ország problémáinak megoldásában.
Továbbá az X ország problémáival célszerűen az X ország közvetlen szomszédai foglalkoznak, nem pedig a megalomániás, küldetés tudatú szuperhatalmak, akik úgy érzik, hogy nekik kellenek az ilyen esetek, mert valahogy "elengedhetetlenek" vagy azért, mert a sors őket teszi felelőssé, hogy "vezessék" a világot. Mindez a terminológia csupán egy kóros és csaló birodalmi gondolkodás kifejeződése, amely Oroszország és a Szovjetunió számára rengeteg pénzbe, energiába, erőforrásokba és vérbe került (például a szovjet beavatkozás Afganisztánban az "internacionalista kötelessége" a Szovjetuniónak és az embereknek, hogy segítsék a "testvéri nemzetet").
Míg ez a fajta ostobaság még mindig 100% -osan hangsúlyos a szegény öreg USA-ban, teljesen elutasított a modern Oroszországban. Putyin minden személyes hitelességét az orosz nép felé még ha nem is járatná le egy katonai beavatkozás, nem akar a világ csendőre lenni, kivéve, ha valóban létfontosságú orosz érdekeket fenyegetettek (Krím volt egy ilyen ritka eset). Egyesek ezt helytelenítik, én személy szerint nagyon örülök neki, és az igazság az, hogy "az oroszok * nem * jönnek".
A neokonok hallucinációival ellentétben Oroszország nem egy "újjáéledő Szovjetunió", és Putyinnak nem célja a Szovjetunió újjáépítése. Ezen kívül, nincs érdemi támogatása Oroszországban egy ilyen "birodalmi" tervnek (bár persze mindig van néhány őrült mindenhol, de Oroszországban, hála Istennek, ez csak egy apró, erőtlen kisebbség).
Ráadásul az új Oroszország kifejezetten nem "USA ellenes" abban az értelemben, hogy megpróbáljon megakadályozni minden amerikai birodalmi vagy hegemóniai lépést. Ez sokak számára nyilvánvaló lehet, de sok kérdést kapok arra vonatkozóan, hogy Oroszország miért nem tesz többet azért, hogy fellépjen az Egyesült Államokkal szemben Afrikában, Latin-Amerikában vagy Ázsiában. Úgy érzem, hogy sajnos még mindig fontos emlékeztetni mindenkit egy alapvető elvre a nemzetközi jogban, és a józan észre: az X országban fennálló problémákkal az X országnak kell foglalkoznia. Oroszországnak nincs több köze hozzá, mint az USA-nak az "X" ország problémáinak megoldásában.
Továbbá az X ország problémáival célszerűen az X ország közvetlen szomszédai foglalkoznak, nem pedig a megalomániás, küldetés tudatú szuperhatalmak, akik úgy érzik, hogy nekik kellenek az ilyen esetek, mert valahogy "elengedhetetlenek" vagy azért, mert a sors őket teszi felelőssé, hogy "vezessék" a világot. Mindez a terminológia csupán egy kóros és csaló birodalmi gondolkodás kifejeződése, amely Oroszország és a Szovjetunió számára rengeteg pénzbe, energiába, erőforrásokba és vérbe került (például a szovjet beavatkozás Afganisztánban az "internacionalista kötelessége" a Szovjetuniónak és az embereknek, hogy segítsék a "testvéri nemzetet").
Míg ez a fajta ostobaság még mindig 100% -osan hangsúlyos a szegény öreg USA-ban, teljesen elutasított a modern Oroszországban. Putyin minden személyes hitelességét az orosz nép felé még ha nem is járatná le egy katonai beavatkozás, nem akar a világ csendőre lenni, kivéve, ha valóban létfontosságú orosz érdekeket fenyegetettek (Krím volt egy ilyen ritka eset). Egyesek ezt helytelenítik, én személy szerint nagyon örülök neki, és az igazság az, hogy "az oroszok * nem * jönnek".
Orosz helikopteres veszteségek Szíriában: Harci veszteség(lelőtték) 1.x Mi-8 AMTS, 1xMi-24, Balesetek(pilóta hiba, müszaki hiba): 1xMi-8AMTS, 1xMi-24, 1xMi-28N,1xKa-52
az SAA.-is sikeres műveletekbe kezdett az IA. délkeleti maradéka ellen
kacsacsor mondta
"például a szovjet beavatkozás Afganisztánban az "internacionalista kötelessége" a Szovjetuniónak és az embereknek, hogy segítsék a "testvéri nemzetet"
Ez csak a szöveg volt a pór nép felé. Szerintem a szovjetek csak reagáltak (rosszul) az USA bekerítés taktikájára amikor bevonultak Afganisztánba. Egy európai hadszíntérre tervezett (lassú és lomha de nagy ütőerejű) fegyveres erő került szembe egy gerilla hadviselést folytató ellenséggel. (Kivétel a VDV, Szpecnaz) Mégis csak akkor kerültek hátrányba, amikor a CIA elindított a pakisztáni kiképzési és felfegyverzési programot.
A szovjet gazdaság lejtmenetbe kezdett és erre segített rá az afgán válság, ez hozta magával a morális válságot is, ami az előbbivel együtt a Szovjetunió széteséséhez vezetett.
Szerintem.
"például a szovjet beavatkozás Afganisztánban az "internacionalista kötelessége" a Szovjetuniónak és az embereknek, hogy segítsék a "testvéri nemzetet"
Ez csak a szöveg volt a pór nép felé. Szerintem a szovjetek csak reagáltak (rosszul) az USA bekerítés taktikájára amikor bevonultak Afganisztánba. Egy európai hadszíntérre tervezett (lassú és lomha de nagy ütőerejű) fegyveres erő került szembe egy gerilla hadviselést folytató ellenséggel. (Kivétel a VDV, Szpecnaz) Mégis csak akkor kerültek hátrányba, amikor a CIA elindított a pakisztáni kiképzési és felfegyverzési programot.
A szovjet gazdaság lejtmenetbe kezdett és erre segített rá az afgán válság, ez hozta magával a morális válságot is, ami az előbbivel együtt a Szovjetunió széteséséhez vezetett.
Szerintem.
Ott jöttek rá, hogy a hadseregük a hat deszant hadosztályon kívül szart sem ér. Ha sikerült volna Afganisztánt bedarálniuk a béketáborba, akkor Pakisztánt is felszabadították volna, és már ott is lettek volna az Indiai óceánon. Egy 300 éves álom.
Líbia pont a mostani szír fázist követően (küszöbön volt a kormányerők győzelme Líbiában) lett a felkelők martaléka egy koncentrált légi csapát követően úgy, hogy NEM VOLTAK bent az oroszok. Szíriában az első volt (ha már van bázisuk ott), hogy amikor látszódott, hogy Asszadék nem tudják megnyerni a háborút, ők küldtek oda légierőt, és Damaszkusz bevételét megelőzve visszaszorították az IÁt és a mérsékelt szívevőket országosan. Mire felfogták az amerikaiak és európai szövetségeseik, hogy mire számíthatnak az aktív orosz jelenlét miatt, elkezdték keverni a lapokat, melynek a török puccs bukása vetett véget. Most ami zajlik az nem más, mint kármentés. Izrael a Hezbollahot és Iránt próbálja visszaszorítani és ellehetetleníteni. Az USA adná a kurd szövetségeseik megsegítésével a szárazföldi biztosítást, de a török puccsot követően Putyin és Erdogan elég jóba lettek, és tk. úgy ütik ki a jelenlegi és jövőbeli amerikai szövetségeseket (kurdok), hogy egy NATO ország úgy hajt végre terrorista ellenes hadművelet néven (ugye ismerős máshonnan?) támadó hadműveleteket a kurdok ellen, hogy tulképpen támadhatatlan: erős hadserege, légiereje van, NATO tag és "szövetséges". Viszont egyre fogy az amerikai lehetőség a kurdok visszaszorításával, és közben a lehetséges szövetségeseiket (tök mindegy milyen iszlamista szervezet) pedig az orosz-szír hadsereg veri péppé, miközben az IÁt szorítja vissza.
Ezért volt a fake támadássorozat, és ezért próbálják az európai hatalmakat és még jobban az USAt belerángatni egyes körök akiknek sok pénzük van benne és nem tenne jót nekik egy békés Szíria.
Viszont, mivel a törökök és az oroszok (és szövetségeseik) rendben nyomulnak előre, Trump is felmérte: felesleges ebbe beleölnie energiát, ezért próbálják meg leépíteni a kurdokat is. Nem véletlenül kezdett Trump Koreában más vonalon támadni (diplomácia), hogy elterelje a szír térségről a neokon szemeket, amit megjegyzem már Bushtól is hiányoltam. Kb. ilyen gyorsan le lehetett volna zárni már 2000 óta a koreai háborút, mint ahogy most is haladnak.
Amit mi rakétázás kapcsán láttunk, az puffogtatás. Befelé szól, az amerikai közvéleménynek, tele sikerpropagandával, miközben továbbra is más térségre koncentrál az amerikai elnök is.
Viszont!, minden hájjal megkent politikusok, pénzemberek nem tudják egyszerűen elengedni a manit, Izraellel kiegyezve/megegyezve Iránt jolly jokerként tálalva próbálják meg szabotálni, hogy Asszad talpon maradjon, Irán pedig kikerüljön a külpolitikai terepre. Ennek ellenére Izrael, bár erős, még arab szövetségesekkel sem lenne képes elhúzódó háború nélkül kicsinálni Iránt.
Mindebben a közegben egy erős orosz-kínai szövetség fenyeget, közös együttműködéssel a geopolitikai stratégia terén is, a gazdaságit már nem is mondom. Trump célja vagy ennek mérséklése, vagy amikor már nem tudja meggátolni, akkor az, hogy ők is részei legyenek ennek az új megállapodásnak, akár az élére álljanak úgy, hogy pll. Koreát kivonják 65 év után az ütközőzónából.
Erre utaló jelek a koreai megegyezésben, a minimális szíriai amerikai válaszcsapásokban, és bár mi azt látjuk, hogy kiutasítanak diplomatákat, de mégis, bizonyos Obama által elqurt kérdésekben (Ukrajna) is inkább a diplomácia irányába tett erőfeszítésekben, és az erőfitogtatás háttérbe szorításában nyilvánulnak meg (Ukrajna továbbra sem NATO tag). Nem akarnak precedenst teremteni, hogy ENSZ hozzájárulás nélkül Szíriában beavatkoznak, ugyanis hasonló esetben Oroszországi megteheti ezt máshol. Látunk médiának szóló eseményeket: Tomahawkok indítása szír célpontokra, Ukrajnának eladott fegyverek, de ez a felszín. Trump fel akarja pörgetni az amerikai gazdaságot, de egyelőre az főleg külföldről funkcionál, kb. oda van kihelyezve, külföldről megy a gyártás. A célja, hogy hazahozza a gyártást, otthon pörgesse fel a gazdaságot, munkát adjon otthon, megerősítse az országot. Iszonyatos ellenszélben dolgozik, média ellenszélben, és politikai ellenszélben. Ebből pl. Putyin kimarad.
Szíria kapcsán meg fognak egyezni a felek, Iránt is vissza fogják fogni. Jelenleg, kimerült, a pénzügyi és gazdasági válságot túlélt felek vannak a világpolitikában, melyben az USA néz ki a legjobb állapotban, de már közel sem akkora a fölénye, mint pl. az első Öböl-háború idején volt. Sem a technikai, sem a logisztikai. Felismerte Trump és köre, hogy vagy azt csinálja, mint Nagy-Britannia az első VH után, vagy pedig kiegyezik azokkal, akikkel versenyezni próbál. Abban az ütemben ahogy Kína fegyverkezik, hamarosan komoly vetélytársa lehet az amerikaiaknak bárhol. És látva az USA szövetségeseit, egy Kínai-Orosz szövetséggel nem biztos, hogy tudna az USA egyedül mit kezdeni, annyira szar állapotban vannak a többiek.
A problémát nehezíti, hogy atomhatalmak állnak egymással szemben, még Szíriában is.
Én arra szavaznék tehát, hogy ha nem megy erővel, nem fogják az obamai politikával sem megpróbálni, hanem annak az erőtérnek a megteremtése zajlik, ahonnan elindulhat visszarendeződés, vagyis az 1989 után status quo állapot helyreállítása, demokratikus viszonyok közé. Mert egyszerűbb közvetlenül Oroszország szomszédjából engedményeket tenni, hogy oké, Ukrajna ismét lehet ruszki érdekszféra mindörökre, akár még a balti országok is, különösen ha az ottani kivándorlás az EU felé nem lassul le, sőt, Szíria és más arab országok is, de akkor gazdaságilag beengedik a külföldi cégeket az oroszok, nem csak a kínaiakat, és mindegyik fél jól fog járni, közösen fogják Afrikát is kiaknázni. Érdekes lesz. Az biztos, hogy 6 évig Putyin pozíciója megdönthetetlen. Hogy utána folytatja-e? Nem tudni, de ha Trump maradna (talán még ha nem, akkor is) elég erőteljes lesz a közeledés Oroszország felé, de kellenek mindhárom (orosz, kínai, amerikai) féltől a gesztusok, a pr, melyeket a koreai, a szír helyzet is megteremthet: a koreai enyhülés kínában és az USAban lehet sorsdöntően pr pozitív, míg a szír háború befejezése az orosz belpolitikában.
Egy biztos, az elkövetkezendő 6 évben eldőlnek a geopolitikai dolgok, bármennyire is most úgy tűnik, hogy Törökország, Izrael vagy Ukrajna ebbe belekavarhat.
e szerint tegnap Izraeli támogatással kiépített kommunikációs és zavaró rendszert támadtak. Daraa-ban. lehet ezt vették lelkükre a zsidók és mondták fel a találkozót.....
https://southfront.org/french-defen...re-strikes-if-damascus-uses-chemical-weapons/
a franciák már tudnak az újabb vegyifegyveres támadásról? esetleg most ők szervezik meg biztos ami biztos
a franciák már tudnak az újabb vegyifegyveres támadásról? esetleg most ők szervezik meg biztos ami biztos
Ez miatt kéne aggódni:
Donald Trump hivatalosan is bejelentette az Egyesült Államok kilépését a 2015-ben 5+1 ország illetve Irán által kötött atommegállapodásból.
Az amerikai elnök a megállapodást belülről rohadtnak illetve egyoldalúnak minősítette, és a Netanjahu által korábban bemutatott állítólagos bizonyítékokat is felhozta a megállapodásból való kilépés alátámasztására.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint viszont Irán az elmúlt 2 év során tartotta magát a megállapodáshoz, és nem talált bizonyítékokat sem az izraeli, sem az amerikai vádak alátámasztására.
<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/po...1226809120755721&id=766751436761494&width=500" width="500" height="618" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowTransparency="true" allow="encrypted-media"></iframe>
Donald Trump hivatalosan is bejelentette az Egyesült Államok kilépését a 2015-ben 5+1 ország illetve Irán által kötött atommegállapodásból.
Az amerikai elnök a megállapodást belülről rohadtnak illetve egyoldalúnak minősítette, és a Netanjahu által korábban bemutatott állítólagos bizonyítékokat is felhozta a megállapodásból való kilépés alátámasztására.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint viszont Irán az elmúlt 2 év során tartotta magát a megállapodáshoz, és nem talált bizonyítékokat sem az izraeli, sem az amerikai vádak alátámasztására.
<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/po...1226809120755721&id=766751436761494&width=500" width="500" height="618" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowTransparency="true" allow="encrypted-media"></iframe>