Az indítások-becsapódások között 10-14 mp-ek telnek el. Ez, 300 m/s -os rakétasebességgel a maximális lőtávolság kihasználására (~4 km) utal. A kilőtt célok nagy részének ebből a távolságból esélye sincs az ellentevékenységre (BMP-1: 1000-1300 m pontcélok ellen, ZU-23: 2000 m).
A változatól függően legfeljebb 280 m/s a TOW rakéta kiégéskori végsebessége (az ennél kicsit gyorsabb AERO változatból még az USA-nak is kevés van, azt nem adják oda). Kiégés után a rakéta lassul. A jellemzően 3,75 km maximális lőtáv eléréséhez változattól függően 21-24 másodperc kell. Tehát a 10-14 másodperces repülési idő kb. 2,1-2,8 km lőtávnak felel meg.
Egyébként ha elég hosszan folytatódik a videó és hallható rajta a robbanás hangja, akkor abból jobban lehet becsülni a távolságot, mert az hőmérséklettől, és tengerszint feletti magasságtól függően 340 +/-10 m/s. Nem változik a lőtáv függvényében.
Itt egy hozzávetőleges táblázat TOW-2 BGM-71D változatra tengerszinti nyomásra, szélcsendre és +20 fokos hőmérsékletre számolva:
5 másodperc 1,0 km
6 másodperc 1,3 km
7 másodperc 1,5 km
8 másodperc 1,7 km
9 másodperc 1,9 km
10 másodperc 2,1 km
11 másodperc 2,3 km
12 másodperc 2,4 km
13 másodperc 2,6 km
14 másodperc 2,8 km
15 másodperc 2,9 km
16 másodperc 3,1 km
17 másodperc 3,2 km
18 másodperc 3,4 km
19 másodperc 3,5 km
20 másodperc 3,6 km
21 másodperc 3,7 km
Az adatok kerekítettek. +/-0,1 km eltérés lehetséges.
A végén a rakéta már csak kb 120 m/s-al repül. Ott már nem elég a manőverezőképesség, nem tudja tartani a magasságot, túl nagy neki a kihúzott vezeték súlya és el is fogy a vezeték.
A legújabb változat azért megy kicsit távolabbra, mert kaptak egy ballisztikai süveget, ami csökkenti a légellenállást/lassulást, illetve a rádió távirányítás miatt nem terheli a vezeték. De ilyen változat minden valószínűség szerint nincs Szíriában.
Ezen kívül a távirányított páncéltörő rakétáknak megvannak az irányítási korlátai, ami alól semmilyen hiper-szuper csúcstechnika nem kivétel.
Bár egyes rakétatípusoknál írnak 65-75-100-150 méteres minimális hatótávot, de ezek inkább csak a gyújtó élesítési távjai. A valóság az, hogy a megfelelő sebességre való gyorsulásáig, illetve a hajtómű kiégéséig a kormányfelületek működése korlátozott. Ez általában 2 +/- 0,5 másodperc. Azaz 200-400 méter. A hajtómű működése alatt a félautomata vezérléshez a rakéta infra követése is zavart. A kiégés után lehet követésbe venni a rakétát, kidolgozni a kezdeti kormányparancsokat és azokkal még rá is kel állni acélra. Emiatt a gyakorlatban a minimális hatótáv 300-500 méternél nem kisebb. Majdnem mindegy, hogy TOW, Kornet, HJ-8, Bill, Milan, Metis rakétáról van-e szó. Ezen belül maximum úgy lehetséges találat, hogy a kezelő a mozgó céllal való találkozási pontra tökéletesen ráirányította a kilövőt kilövéskor (belekalkulálva a kilövés önmagában 1 másodperc körüli időigényét is) és még akkor is nagy szerencse kell hozzá, a nem irányított szakaszon elég komoly szórás miatt.
A távoli határt a rakéta kinematikáján kívül az irányítás befolyásolja. Távirányított fegyvernél, a cél követése, a célkereszt célon tartása, a rakéta követése mind szöghibával történik, ezért a távolsággal egyenes arányban nő a szórás. Jókat szoktam mulatni a Kornet-EM (vagy Kornet-D) 8 km-es (spec. fejjel 10 km-es) hatótávján, vagy a szuper TOW terven 10 km hatótávval. A gyakorlatban még extra nagyítással, automatikus célkövetéssel is 5 km körül már akkora a szórás, hogy egy nagy méretű, jól látszó, álló harckocsit is legfeljebb 70-80 %-os eséllyel lehet eltalálni és ez az esély a távolság négyzetével arányosan csökken. Természeten ebbe a kezelő legkisebb hibája, a széleltérítés, a délibáb és egyéb optimálistól eltérő körülmények nincsenek beleszámítva. A gyakorlatban ésszerű nagyítású optikával, kézi vezérléssel már 2,5-3 km-en túl is komolyan kezd csökkenni a találat esélye álló célpont ellen is. Mozgó célpontnál meg pláne. Úgyhogy az indítások túlnyomó része 0,5 és 2,5-3 km közé esik, amennyiben a kezelőnek van egy kis esze.