<blockquote rel="hitetlen">
De érdemes-e egyáltalán egy Backfire-ra retúrjegyet váltani?
Adja magát a kérdés, hogy egy totális atomháború esetén terveztek-e egyáltalán visszautat, mert egyirányban a Backfire is interkontinentálisnak tekinthető.
Mit gondolsz, mit tettek volna a pilóták, ha meglátják, hogy X célpontot kell támadjanak, a bázistól 7250 km-re, miközben azzal a profillal a hatósugaruk mondjuk 5200 km?
Szerintem is, akármilyen őrült küldetés is, legalább egy hajszálnyi esélyt, tervet kell hagyni a visszatérésre normális katonák esetén, egyébként mindenki műszaki hibával megszakítaná a bevetést.
</blockquote>
A kérdésem csak elméleti volt, a Tu-22-esek számára volt elég amerikai célpont Nyugat-Európában illetve az Atlanti-Óceán keleti részén, és Japánban is.
A Backfire-ok fő hidegháborús feladata az USA repülőgéphordozó-harccsoportjainak a támadása lett volna, amik a saját harcászati gépeik hatótávolsága miatt kénytelenek lettek volna a Backfire hatósugarán belül jönni, hogy elérhessék a SZU-t vagy a Varsói Szerződés egyéb tagállamait.
Másrészt szintén a Backfire-ok támadtak volna minden olyan szárazföldi célpontot (Anglia, Franciao. Spanyolo., Portugália) amit a Szu-24-esek már nem értek volna el. Illetve ott volt Kína is végig, mint lehetséges ellenfél. Az USA területe ellen meg mentek volna a Tu-95-ösök meg a Tu-160-asok.
Egyirányú útra jó példa a Doolittle-féle támadás Tokió ellen. Azok zöme ha jól tudom kiugrott a gépből/kényszerleszállt/lezuhant és fogságba esett/meghalt a japánok által megszállt Kína területén.
Egy totális atomháború esetén igazából se hazatérni, se fogságba esni nincs már nagyon hova, bár 2-3 hullámot azért akkor beterveztek, és ahhoz vissza is kellett volna tudni térni az újrafegyverzshez/tankoláshoz, feltéve ha van még reptér. Ennél több hullámot meg nem sok gép úszott volna meg lelövés nélkül. Szerintem több érv szól az egyirányú út ellen mint mellett, de biztos volt olyan utolsó utáni legvégső vészforgatókönyv, amiben számoltak ezzel a lehetőséggel is.