-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Ja, értem, szóval te csak Szíriával kapcsolatban aggódsz a demokráciáért és a szabad választásokért és az önrendelkezésért, a világ többi része neked nem számít. Eléggé szelektív a "demokratikus tudatod", de vajon minek alapján?!
Linkelj már róla bizonyítékot.Csak ahogy kéred.Aztán ne felejtsd el a témát.
az érdekelne, h deir ezzorban hogyan bírja-bírta ki évek óta az saa a támadásokat visszaverni egy zsebkendőnyi területről? van ott valami földalatti erődrendszer?
a létszámkülönbség miatt? miért nem futottak már el onnan, mint más helyekről?
légidesszant egységeket miért nem dobtak már be tavaly mondjuk?
eddig mi akadályozta meg az oroszokat másokat, hogy a támadók vonalai mögé néhány spec alakulattal megpuhítsák az isist??
a létszámkülönbség miatt? miért nem futottak már el onnan, mint más helyekről?
légidesszant egységeket miért nem dobtak már be tavaly mondjuk?
eddig mi akadályozta meg az oroszokat másokat, hogy a támadók vonalai mögé néhány spec alakulattal megpuhítsák az isist??
Nyilván az évek alatt komoly védelmi vonalak épültek ki.Nincs hova futni felkoncolják őket ha elesik a város. Folyamatosan volt légi utánpótlás mint anyagban mint emberben.Voltak és vannak is oroszok a térségben.
És? Ez neked fáj? Húzza le a rolót az ország maradéka talán és gyalogoljon el Merkelhez? Miért nem mész oda ha ennyire aggódsz a kivérzett szír népért?
A reptér katonai reptér volt a háború előtt is, volt miből kiindulni. Légi úton látják el a civileket is a városban. Nincs bőség, sokat éheztek ,ma is beosszák ami van. Korlátai vannak ennyi ember ellátásának gyakorlatilag mindent el kell juttatni nekik az élelemtől, szerszámokon, alkatrészeken, üzemanyagon át stb. Az Unicef is dobál le gyakran Il-76-okból ellátmányt a civileknek. A katonáknak persze az oroszok,irániak és a szír sereg gondoskodik utánpótlásról. Minden nap. Gyakorlatilag szét van lőve már minden a fontosabb pontoknál,rom hátán romon harcolnak. Nagyon lassan veszítettek a területekből a szír erők Deir Ezzornál eddig az évek során, van némi minimális nehézfegyverzetük is igazából jól beosszák ami van vagy ami érkezik a körülményekhez képest. A többit gioo már elmondta.
Kuweires légibázison is 3 évig voltak elszigetelve, kitartottak és sikerült felszabadítani őket.
Van hitük és nincs más esélyük. Ott a megadás nem opció. Szerencsére utánpótlással el tudják látni őket.
Jó a vezetőjük.
Az IS csak belerokkan már ebbe a sok szétszórt próbálkozásban. Most olyanok, mint a sarokbaszorított patkány, mindenbe beleharapnak.
Az iszlamisták elűzése után évek múltán visszatér a remény Aleppóba Írta: Fabian Köhler Megjelent: 2017. január 18 Hintergrund, 2016 december 26.
Apokaliptikus képeket láthattunk a napokban a szíriai Aleppóból. Kilométereken keresztül csak lerombolt házfalak, az utcákat hullák szegélyezik, köztük sok a nő és gyerek, a zöld buszok körül több ezer ember várakozik, hogy elhagyhassa a várost és azzal a szír hadsereg erőszaka elől elmenekülhessen. Az ENSZ olyan információkról számolt be, miszerint a szír kormánykatonák több tucat polgári személyt öltek meg. És még mindig a légi támadások füstoszlopai törnek az ég felé.
Ez az egyik változat, ami a szír hadsereg aleppói elfoglalásáról tudósít. De van egy másik tudósítás is, amiről a nyugati médiákban kevés szó esik. Eszerint autókonvojok indultak meg a város utcáin, dudálva, mint valami focimeccs után. Az orosz tábori kórházakban a sebesültetek látják el, a szír hadsereg élelmiszert és gyógyszert oszt. Az emberek nyíltan üdvözlik a harcok végét és az iszlamisták elűzését. És négy év óta először úgy ünnepelhetik a kelet-aleppóiak a karácsonyt, hogy nem fenyegeti őket a veszély, hogy ezért megölhetik őket.
Hogyan élnek tehát Aleppó visszafoglalása után a helybeli szírek? Hogy vészelték át az elmúlt éveket? És mit gondolnak a nyugati médiák tudósításairól? Néhányukkal ezekről beszélgettünk.
"Egy nagyszerű országban éltünk"
Moutaz Janat 33 éves és az aleppói egyetemen közgazdaságot tanult. Anyjával együtt élt a történelmi óvárosban, Al-Iszmailijában. Amióta a harcok megszűntek, diáktársaival segít az embereknek munkába menni, a gyerekeket iskolába vinni és a konyhákba élelmet szerezni. Janat büszke, hogy a város ismét a szír kormány ellenőrzése alá került és hogy "a felkelők állandó ágyúzása abbamaradt". Azt mondja, reméli, hogy folytathatja a háború előtti életét: "Egy nagyszerű országban éltünk, volt munkánk, pénzünk, békénk, és jókedvűek voltunk...Mindenkinek volt fedél a feje felett. Senkit nem érdekelt, hogy a barátai milyen vallásúak, s az ünnepeket együtt töltöttük... Amikor a háború Irakban és Libanonban tombolt, meghívtuk az embereket az otthonunkba. Lányok, fiúk együtt mentünk az egyetemre. Egy alkalommal még női főnököm is volt. Munka után a bevásárló központba mentünk bevásárolni. Ez teljesen mindennapi volt. És akkor jöttek a terroristák és mindent leromboltak."
"Az egyik unokatestvéremet emberi pajzsnak használták"
Hogy az aleppói életet a harcok hogyan változtatták meg, arról Abuldkarim Aktaa beszél. A 24 éves ifjú Ázizejeh városnegyedben él, és álnéven mutatkozik be, mert a saját nevét nem akarja közzétenni az interneten. Ahogy mondja, a saját biztonságát féltve azokról a "megrázó képekről" beszél, amiket a harcok beszüntetése után az óvárosban először látott. De beszél arról a reményről is, amit a városban szerte érezni lehet: "Több ezer ember érkezik vissza mindenhonnan, hogy szétrombolt lakásukba visszatérjenek. Négy év óta először érezni az újrakezdés hitét. Aktaa emlékszik még arra, hogy hogyan kezdődtek a harcok 2012-ben: "Augusztus volt, amikor először hallottunk robbanást egy katonai építménynél. Olyan nagy volt a zaj, hogy a pánikba esett emberek összevissza szaladgáltak. Anyám sírni kezdett... Azt hittük, hogy a káosz maximum két hétig tarthat, de a helyzet hétről hétre egyre rosszabb és rosszabb lett... Öt hónappal ezelőtt az Ahrar-Al-Sham harcosai megjelentek a házunk előtt és lőttek ránk, s a házunkat el kellett hagynunk."
Aktaa a háború nagy részét a város kormány által ellenőrzött nyugati részén vészelte át. A keleti rész mindennapjait mégis jól ismeri. Hetente többször telefonál a város nyugati részében élő rokonaival.
"Ott állandóak voltak a szír hadsereg légi támadásai. Legtöbbször terrorista gócpontokat találtak el. Polgári áldozatok azért voltak, mert a terroristák a civileket túszul ejtették és emberi védőpajzsként használták, hogy a hadsereg légi támadásait így akadályozzák meg. Egy unokatestvéremet is emberi védőpajzsként használták, de szerencsére túlélte. Elmesélte, hogy a terroristák legtöbbször az autóikkal leléptek, amikor elkezdődtek a légitámadások, de a polgári lakósokat a megtámadott házakban hagyták."
Aktaa is a szír hadsereg támogatója lett, akik minden meghódított városrészben elkezdtek ideiglenes lakhelyeket létrehozni és élelmet és gyógyszert osztani. De a "felkelőket" súlyosan elítéli: "Megakadályozták, hogy a Vörös Félhold segítői segélyszállítmányokat juttassanak el a lakósoknak. Ehelyett lefoglalták a segélyszállítmányokat és eladták a lakósoknak. Egy kilogramm rizsért például négy dollárt kértek. A terroristák többször rálőttek a Vörös Félhold önkénteseire is."
„Aleppó most újra egyesült
Hasonlóakról számol be Ayham Jabr is. A 28 éves művész Damaszkusz keleti részében él. Az ő negyedébe is gyakran csapódnak gránátok. A városrész peremén hónapok óta heves harcot folytat a szír hadsereg és az iszlámisták. Jabr is beszél szír barátairól, akik Aleppó felszabadulásakor az utcán táncoltak. A nyugati tudósításokat semmire sem tartja: "Aleppó most újra egyesült, ahogyan a háború előtt volt, és ahogyan az rendjén is van. Szégyen csaknem minden nyugati médiára, ahogyan a valóságot mutatják, szinte hihetetlen!... Szeretném, ha mindenki látná, hogy az aleppóiak a felszabadulás után hogyan ünnepelnek. De mit érdekel minket a Nyugat véleménye? Szeretett városunk újra egyesült, s ez az ami most számít."
"Az emberek megundorodtak a Nyugattól"
Sam Al-Akhras damaszkuszi származású, a damaszkuszi Zenobia rögbi-egyesület játékosa, de a legutóbbi napokat Aleppóban töltötte, hogy - ahogyan elmondja - a hallottaknak megadja a tisztességet. Ő is egyrészt arról a fájdalomról számol be, ami a milliós szír városban élő embereket érte, másrészt a szír hadsereg felszabadítása feletti örömről: "A lakósok annyira megörültek, amikor a szír hadsereg felszabadította őket... Csak az Ahrar Al-Sham és a Nour el Din al-Zinki harcosai nem örültek ennek. A "felkelők" úgy ettek, éltek, mint a királyok, miközben a polgároknak esélyük sem volt élelemhez, tiszta vízhez vagy gyógyszerekhez jutni... Mindenhol civil területeken át húzódott a front. Ha igazi "felkelő" vagy, s az országért akarsz valamit tenni, akkor inkább üres területen harcolsz és nem használod a civileket vagy a gyerekeket emberi védőpajzsként. És ha vallási okok miatt akarsz harcolni, akkor miért rombolod le a mecseteket vagy templomokat ahelyett, hogy megvédenéd őket? Ha a felkelők valóban igazi felkelők, akkor miért rohanják le a temetőket, hogy a lakósok a rokonaikat közparkokban tudják csak eltemetni?"
A várost - meséli Al-Akhras - elsősorban a felkelők támadásai rombolták le mozsárágyúkkal vagy autókba rejtett bombákkal: "Mielőtt kivonultak a városból, mindent, amit csak tudtak, felgyújtottak. És ne feledkezzünk el a robbanószerekről, aknákról, amit mindenhova elrejtettek... A keleti városrészben élő emberek megundorodtak a Nyugattól. Azt mondják, mi lenne, ha mi mennénk Washingtonba és ott a demokrácia nevében lerombolnánk mindent? Hogy érzenétek akkor magatokat?"
Apokaliptikus képeket láthattunk a napokban a szíriai Aleppóból. Kilométereken keresztül csak lerombolt házfalak, az utcákat hullák szegélyezik, köztük sok a nő és gyerek, a zöld buszok körül több ezer ember várakozik, hogy elhagyhassa a várost és azzal a szír hadsereg erőszaka elől elmenekülhessen. Az ENSZ olyan információkról számolt be, miszerint a szír kormánykatonák több tucat polgári személyt öltek meg. És még mindig a légi támadások füstoszlopai törnek az ég felé.
Ez az egyik változat, ami a szír hadsereg aleppói elfoglalásáról tudósít. De van egy másik tudósítás is, amiről a nyugati médiákban kevés szó esik. Eszerint autókonvojok indultak meg a város utcáin, dudálva, mint valami focimeccs után. Az orosz tábori kórházakban a sebesültetek látják el, a szír hadsereg élelmiszert és gyógyszert oszt. Az emberek nyíltan üdvözlik a harcok végét és az iszlamisták elűzését. És négy év óta először úgy ünnepelhetik a kelet-aleppóiak a karácsonyt, hogy nem fenyegeti őket a veszély, hogy ezért megölhetik őket.
Hogyan élnek tehát Aleppó visszafoglalása után a helybeli szírek? Hogy vészelték át az elmúlt éveket? És mit gondolnak a nyugati médiák tudósításairól? Néhányukkal ezekről beszélgettünk.
"Egy nagyszerű országban éltünk"
Moutaz Janat 33 éves és az aleppói egyetemen közgazdaságot tanult. Anyjával együtt élt a történelmi óvárosban, Al-Iszmailijában. Amióta a harcok megszűntek, diáktársaival segít az embereknek munkába menni, a gyerekeket iskolába vinni és a konyhákba élelmet szerezni. Janat büszke, hogy a város ismét a szír kormány ellenőrzése alá került és hogy "a felkelők állandó ágyúzása abbamaradt". Azt mondja, reméli, hogy folytathatja a háború előtti életét: "Egy nagyszerű országban éltünk, volt munkánk, pénzünk, békénk, és jókedvűek voltunk...Mindenkinek volt fedél a feje felett. Senkit nem érdekelt, hogy a barátai milyen vallásúak, s az ünnepeket együtt töltöttük... Amikor a háború Irakban és Libanonban tombolt, meghívtuk az embereket az otthonunkba. Lányok, fiúk együtt mentünk az egyetemre. Egy alkalommal még női főnököm is volt. Munka után a bevásárló központba mentünk bevásárolni. Ez teljesen mindennapi volt. És akkor jöttek a terroristák és mindent leromboltak."
"Az egyik unokatestvéremet emberi pajzsnak használták"
Hogy az aleppói életet a harcok hogyan változtatták meg, arról Abuldkarim Aktaa beszél. A 24 éves ifjú Ázizejeh városnegyedben él, és álnéven mutatkozik be, mert a saját nevét nem akarja közzétenni az interneten. Ahogy mondja, a saját biztonságát féltve azokról a "megrázó képekről" beszél, amiket a harcok beszüntetése után az óvárosban először látott. De beszél arról a reményről is, amit a városban szerte érezni lehet: "Több ezer ember érkezik vissza mindenhonnan, hogy szétrombolt lakásukba visszatérjenek. Négy év óta először érezni az újrakezdés hitét. Aktaa emlékszik még arra, hogy hogyan kezdődtek a harcok 2012-ben: "Augusztus volt, amikor először hallottunk robbanást egy katonai építménynél. Olyan nagy volt a zaj, hogy a pánikba esett emberek összevissza szaladgáltak. Anyám sírni kezdett... Azt hittük, hogy a káosz maximum két hétig tarthat, de a helyzet hétről hétre egyre rosszabb és rosszabb lett... Öt hónappal ezelőtt az Ahrar-Al-Sham harcosai megjelentek a házunk előtt és lőttek ránk, s a házunkat el kellett hagynunk."
Aktaa a háború nagy részét a város kormány által ellenőrzött nyugati részén vészelte át. A keleti rész mindennapjait mégis jól ismeri. Hetente többször telefonál a város nyugati részében élő rokonaival.
"Ott állandóak voltak a szír hadsereg légi támadásai. Legtöbbször terrorista gócpontokat találtak el. Polgári áldozatok azért voltak, mert a terroristák a civileket túszul ejtették és emberi védőpajzsként használták, hogy a hadsereg légi támadásait így akadályozzák meg. Egy unokatestvéremet is emberi védőpajzsként használták, de szerencsére túlélte. Elmesélte, hogy a terroristák legtöbbször az autóikkal leléptek, amikor elkezdődtek a légitámadások, de a polgári lakósokat a megtámadott házakban hagyták."
Aktaa is a szír hadsereg támogatója lett, akik minden meghódított városrészben elkezdtek ideiglenes lakhelyeket létrehozni és élelmet és gyógyszert osztani. De a "felkelőket" súlyosan elítéli: "Megakadályozták, hogy a Vörös Félhold segítői segélyszállítmányokat juttassanak el a lakósoknak. Ehelyett lefoglalták a segélyszállítmányokat és eladták a lakósoknak. Egy kilogramm rizsért például négy dollárt kértek. A terroristák többször rálőttek a Vörös Félhold önkénteseire is."
„Aleppó most újra egyesült
Hasonlóakról számol be Ayham Jabr is. A 28 éves művész Damaszkusz keleti részében él. Az ő negyedébe is gyakran csapódnak gránátok. A városrész peremén hónapok óta heves harcot folytat a szír hadsereg és az iszlámisták. Jabr is beszél szír barátairól, akik Aleppó felszabadulásakor az utcán táncoltak. A nyugati tudósításokat semmire sem tartja: "Aleppó most újra egyesült, ahogyan a háború előtt volt, és ahogyan az rendjén is van. Szégyen csaknem minden nyugati médiára, ahogyan a valóságot mutatják, szinte hihetetlen!... Szeretném, ha mindenki látná, hogy az aleppóiak a felszabadulás után hogyan ünnepelnek. De mit érdekel minket a Nyugat véleménye? Szeretett városunk újra egyesült, s ez az ami most számít."
"Az emberek megundorodtak a Nyugattól"
Sam Al-Akhras damaszkuszi származású, a damaszkuszi Zenobia rögbi-egyesület játékosa, de a legutóbbi napokat Aleppóban töltötte, hogy - ahogyan elmondja - a hallottaknak megadja a tisztességet. Ő is egyrészt arról a fájdalomról számol be, ami a milliós szír városban élő embereket érte, másrészt a szír hadsereg felszabadítása feletti örömről: "A lakósok annyira megörültek, amikor a szír hadsereg felszabadította őket... Csak az Ahrar Al-Sham és a Nour el Din al-Zinki harcosai nem örültek ennek. A "felkelők" úgy ettek, éltek, mint a királyok, miközben a polgároknak esélyük sem volt élelemhez, tiszta vízhez vagy gyógyszerekhez jutni... Mindenhol civil területeken át húzódott a front. Ha igazi "felkelő" vagy, s az országért akarsz valamit tenni, akkor inkább üres területen harcolsz és nem használod a civileket vagy a gyerekeket emberi védőpajzsként. És ha vallási okok miatt akarsz harcolni, akkor miért rombolod le a mecseteket vagy templomokat ahelyett, hogy megvédenéd őket? Ha a felkelők valóban igazi felkelők, akkor miért rohanják le a temetőket, hogy a lakósok a rokonaikat közparkokban tudják csak eltemetni?"
A várost - meséli Al-Akhras - elsősorban a felkelők támadásai rombolták le mozsárágyúkkal vagy autókba rejtett bombákkal: "Mielőtt kivonultak a városból, mindent, amit csak tudtak, felgyújtottak. És ne feledkezzünk el a robbanószerekről, aknákról, amit mindenhova elrejtettek... A keleti városrészben élő emberek megundorodtak a Nyugattól. Azt mondják, mi lenne, ha mi mennénk Washingtonba és ott a demokrácia nevében lerombolnánk mindent? Hogy érzenétek akkor magatokat?"
Khanassertől keletra visszafoglalták a szír erők Efreen+pisztácia malmok+csirketelepek+szappangyár+Om Amial(?)
Plusz ez a Zinki parancsnok is kilőve az Aleppó környéki harcokban.
Ez ha jól emlékszem nem lent a völgyben van a patak mellet hanem fent az amőba felső sarkában a hegyen. Tegnap körülzárták.