Megosztok egy anyagot arról hogy miért is nagyon kétséges az új generációs, nagy füstöt fejlesztő infra csapdákban bízni...
http://www.mediafire.com/file/a32v8j05gst6wmi/Expandable_Flares.pdf/file
- ad.1: a képalkotó IR szenzoroknak már legalább a második generációjánál járunk amelyek már több hullámhossz tartományban érzékenyek. Ezek ellen a hagyományos IR csapdák vajmi keveset érnek mert azok csak bizonyos hullámhossz tartományokban voltak átláthatatlanok az ilyen tipusú érzékelőknek. Más hullámhosszon ezek semmit nem takarnak.
Ezt kiküszöbölendő fejlesztettek / fejlesztenek olyan kémiai összetételű IR csapdákat amelyek füstje széles spektrumban jelenthet védelmet.
- ad.2: ha már van olyan IR csapdád aminek a füstje jól takar jön a probléma hogy hogyan lehet ezt alkalmazni hatékonyan egy IIR szenzorral felszerelt rakéta ellen?
Az ilyen rakéták kép felismerő softwarrel vannak felszerelve amik széles hullámhosszon látják a célt és a pixelekből összerakják a cél valós képét.
Ezeket a rakétákat úgy lehet megzavarni ha kellő mennyiségű pixelt takarsz ki a füsttel azért hogy a rakéta képfelismerő software ne tudja felismerni a célt.
Az hogy hány pixelt kell kiütni erősen függ a képfelismerő software fejlettségétől.
Ahhoz hogy ez a kitakarás működjön nagyon lényeges hogy a IR csapdák által generált füst ténylegesen és elég hosszú ideig cél és a rakéta érzékelője közé essen.
A linkelt cikkben lévő fotók mutatják hogy ez leginkább olyan speciális esetben fordulhat elő amikor a rakéta a cél haladási irányához képest a hátsó 30 fokos kúp légtérből érkezik és az IR csapdákat a kellő pillanatban indítják amikor a támadó rakéta már elég közel van.
Minden más esetben még az új korszerű IR csapdák is gyakorlatilag hatástalanok...