Nagyon belelovalta magát, de több érdekes, szomorú dolgot írt le, amik komolyan hatottak az akkori emberek gondolkodására. A háborúkat nem csak a fegyverek nyerték, vagy veszítették el, hanem az emberek is a háttérben. A kirobbanásukért konkrétan ők a felelősök, az okok apró részletekig való kitárgyalása szerintem fontosabb, mint a haditechnika pontos részletezése.
Sajnos nem.
Csak nézd meg, hogy az USA és a SZU milyen irgalmatlan mennyiségű hagyományos hadianyagot halmozott fel, és állomásoztatott egymástól kődobásnyira a több ezer atomtöltet árnyékában. Mindketten tudták, hogy ha egymásnak esnek, nem a sokezer harckocsi, ágyú, sokszáz hadihajó fogja eldönteni a háborút, mégis fosták ki őket, mintha fizettek volna érte.
Papíron mindenki, mindig az ellenfél leküzdésére készül, csak kérdés, hogy kiére? A németek nem akartak Anglia ellen háborúzni, az olaszok is a franciák ellen fegyverkeztek. Ha megnézed az olasz flottát 1940-41-ben, és a franciát ugyanekkor (úgy nézd, mint ha Franciaország nem kapitulált volna, és haladnak tovább a hajóépítések), akkor megérted az olasz koncepciót. Lokális háborúkban gondolkodtak, arra készültek, hogy azokat megnyerjék (mint az 1. VH. előtt). Ekkorra a német flotta elég erős volt a francia ellen, akárcsak az olasz. Az már csak hab a tortán, hogy igazából a kitört világháborúban végül a maga területén mindkét flottának reális eéslye volt a Royal Navy helyi erői ellen. Pont Zoli írt pár cikket a földközi tengeri csatákról, azokból is kiderül, hogy az olaszok többször is készek voltak nyílt csatát vívni az angolokkal, és bizony többször is nem ők vonultak vissza.
Itt elég jól kibontja a témát.
https://htenger.blog.hu/2016/10/19/pancel_nelkuli_hulyesegek_az_o_osztalyu_nemet_csatacirkalok