Nem tudom, hogy jól értem-e. Itt a helyi Currust beszántásáról írnak. Mert ha a fő probléma az volt eddig több, mint fél évtizedig, hogy az állami gyártó vállalat kulcs szerepet játszik a győztes gyártásában, akkor a fő probléma az volt eddig, hogy már van egy győztes, aki
saját gyártósort akar építeni és saját beszállítókkal dolgozni. (Ez de ismerős valamelyik másik országból a napokban!)
Én ez úgy fordítom le magamban, hogy az állami cégnek meg továbbra sem akar megrendelést adni senki, így az hosszabb távon elvérzik, becsődöl. Sosem vagyok népszerű vele, de nekem mindig az a véleményem, hogy keleti blokk országainak hadipari cégeinek első problémája és veszteségeinek fő forrása, hogy az elmúlt 30 évben az egész térségben nem volt akkora méretű költés a hadseregre, amivel bármilyen cég bármilyen zseniális üzleti tervvel fenn tudott volna maradni és akár csak minimális nyereséget termelt volna. (Fejlesztésről meg ne is beszéljünk, ha még csak meg sem mondjuk megrendelőként, hogy mire lennénk hajlandóak költeni! A semmi legyártásához nem sok új szerszám szükséges.)
És ha a helyi tendereken a nyugati vállalatok továbbra is új gyárakat építgetnek, a régieket szép lassan megeszi a rozsda. És még jobban mutogatunk, hogy nem veszünk semmit, mert ezek ilyen elavult jószágok.