A kis méretű robotrepülők észlelésére jobbára csak a sűrűn telepített, kis méretű radarok felelnek meg.
Infra:
A kis drónok még akkor is minimális hőforrások, ha robbanómotorosak, így infra tartományban alig észlelhetők jobban, mint látható fény tartományban szabad szemmel, távcsővel, vagy kamerával. Az elektromotorosak lényegében madarakéval azonos hőt bocsátanak ki.
Képalkotó optika:
A méretük miatt szabad szemmel, vagy távcsővel pár száz méteren túl csak véletlenszerűen észlelhetők. Kamarával (akár látható fény, akár infra tartományú) kicsit több az esély, ha megfelelő szoftver próbálja megtalálni őket a képen kontraszt és/vagy mozgás alapján, de a korlátozott látószög és az optika mozgatásának sebessége miatt nagyon sok elég drága eszközre lenne szükség. Jó példa erre s frissen fejlesztett, még csak teszt fázisban lévő orosz Sosna-R rendszer, ami tisztán optikai felderítő rendszerrel rendelkezik. Az optika mozgatásának maximális sebessége 50 fok/s és a szélesebb látószög 6,5x9 fok. Az 45 fok emelkedési szögig körkörösen több mint fél percig tart egy teljes letapogatás. Ezért csak szektorosan használnák felderítésre a radarok által nagyjából már bemért célok ellen. A Sosna egy tomahawk méretű robotrepülőt 8-12 km-ről lát meg, de egy kis méretű drónt legfeljebb ennek 1/3-áról - 1/4-éről. Profi kamera rendszerekkel néhány km-enként meg kellene rakni az egész frontot az üzembiztos észleléshez.
Hang:
A robbanómotorosak nagyjából olyan hangosak, mint egy fűnyíró, azaz pár száz méterig hallhatók. Az elektromotorosak viszont nagyságrenddel halkabbak. Lényegében reménytelen az akusztikus észlelésük számottevő távolságról.
Radar:
Bár a radarkeresztmetszetük akkora mint egy madáré, de kis méretű, multifunkciós, földi célok, tüzérség és alacsony magasságú légi célok észlelésére való radarokkal azért olcsóbb radarokkal azért néhány km-től néhány 10 km távolságig észlelhetők. Az észlelésükre ez a legmegbízhatóbb és költséghatékonyabb megoldás.
Lelövésük kézi légvédelmi rakétával:
Az infa vezérlésű rakétákat nem ilyen minimális méretű hőforrásokra tervezték. A befogásra legfeljebb extrém kis távolságon lenne. Ezen kívül egy Stinger, vagy Igla drága is erre a célra. Az RB-70-nek még lehet némi esélye, mivel az lézer vezérsugaras, de annak is csak akkor, ha a kilövőn lévő képalkotó (infra) optika befogja a célt az automatikus rávezetéshez. Azaz a minimális hatótávtól max. 1-2 km távolságig, vagy még rövidebb távon.
Lelövés kis hattávolságú radarvezérlésű (távirányított, vagy vezérsugaras) rakétával:
Elméletben a Panzir, a Tor, a Tungzuska, a Crotale, a Roland képes lehet a feladatra, bár a 0,1 m2 radarkeresztmetszet alatti cél okozhat gondot. Azonban aránytalanul drága ezeket a rakétákat erre a célra használni.
Légvédelmi gépágyúk:
Az igaz, hogy a légvédelmi gépágyúk gyakorló lövészetei sokszor kis méretű robotrepülő célokra történnek, de ezeket a célgépeket eleve úgy tervezik, hogy elég visszaverő felületet mutassanak a tűzvezető radarnak, vagy szögvisszaverőt tesznek rájuk. Radaros tűzvezetés nélkül a gépágyúknak semmi esélyük sincs. De még radaros tűzvezetéssel is korlátozott. A probléma hasonló mint egy bejövő kis, vagy közepes méretű rakéta esetén. A cél nagyon kicsi. A gépágyú szórása viszonylag nagy érdemi lőtávon. A közvetlen találat esélye tehát alacsony. Vagy nagyon sok lövedéket kell kilőni, vagy sörétes lövészetre van szükség, mint az AHEAD lőszernél, vagy közelségi gyújtót kell alkalmazni. Ezek szintén drága SPAAG rendszerek.
Kézi lőfegyverek:
A könnyű géppuskák hatásos lőtávja eleve nem túl nagy. Ha egy ilyen drón pár száz méternél nagyobb távolságot tart és kamerával közelít rá a felderítendő célra, akkor a gyalogság fegyvereivel reménytelen lelőni. Gyorsan, embernél, sőt felszíni járműveknél is gyorsabban mozgó, kis méretű, embernél kisebb célpontot nyújtó drónt a levegőből leszedni, ahol nincs viszonyítási alap a távolság, sebesség becsléséhez, csak úgy szabad szemmel célozva és a nyomjelzőket figyelve, pár száz méteren túl csak hatalmas szerencsével lehet.
A lelövés tehát vagy elég esélytelen, vagy nagyon költséges. Viszont kihasználható a kis méretből fakadó hátrányuk, azaz hogy nincs rajtuk bonyolult navigációs és irányító rendszer. Meg kell zavarni a rádió összeköttetést és meg van oldva a probléma. Még ha van is olyan robotpilóta a drónon, ami ilyen esetben hazavinné, az adatátvitel megzavarása a felderítő feladat ellátását akkor is ellehetetleníti.
