Szittya!
Hagyd már ezt a "hidroglobuszt", meg "gravitációs ellennyomást", meg "400 métert"! Egy hajszálnyival több energiába kerül először felpumpálni a vizet akárhány méter magasra és a vízoszlop nyomását használni, mint ugyanazzal a nyomással kapásból lefelé sajtolni. Ha van visszasajtolás, akkor annak nem tudod megspórolni az energiaigényét.
Amúgy a 250 méteres mélység rendkívül sekély ahhoz képest, hogy kis hazánkban a geotermikus gradiens 5-8 °C /100 m és ez is kb. duplája a világátlagnak (3 °C /100 m). 60 fokos vízhez Magyarországon átlag 1000 méteres, 110 fokoshoz 2000 méteres kút kell. 400 méteres hidroglobuszról pedig még nem halottam. Persze a közeli sík vidékhez képest 400 méter magas szintkülönbségű hegyek vannak, csak azok általában nem minősülnek optimális helynek a geotermikus fúráshoz.
Az alacsony forráspontú anyaggal alacsonyabb hőmérsékletű közeg hasznosítását is nagyon régen feltalálták már. Úgy hívják, hogy hőszivattyú (vagy fordított hűtőgép, ha képletesebben akarunk fogalmazni). A hőszivattyúkkal már 5-8 fokos vizet is hasznosítanak fűtési célra. Még csak mélyre sem kell hozzá fúrni. "Levegőkazánnal" meg -25 fokos külső levegőből is hőt tudnak kivonni. Csak hát ezeknek a szerkentyűknek van egy hátránya. Energiát eszik a nyüves. Méghozzá a drága áramot. Egy levegő-víz hőszivattyú a talajszonda hőmérsékletről indulva jellemzően 3,5-4-szeres COP-t tud. Csak mivel az áramot messze nem 100 %-os hatásfokkal állítjuk elő, meg vesztesége is van a szállításának, elosztásának, transzformálgatásának, stb... kb. 3-szor többe is kerül fűtési célra áramot használni, mint közvetlenül földgázt. Tehát az egyszeri felhasználó a marketing duma alapján azt hiszi, hogy meg 3,5-4-szerette a felhasznált energiát és ezzel milyen sokat spórol és milyen überzöld. A valóságban pedig támogatás nélküli áramárral számolva majdnem ugyanannyiba kerülne neki egy KJ fűtési energia, mint egy sima kondenzációs gázkazánnal és kb. ugyanannyi primer energiahordozót is használnak fel az erőművekben, hogy a hőszivattyú által elfogyasztott áramot megtermeljék, mint amennyi gázból helyileg megoldhatná a fűtést. A különbséget leginkább az jelenti, hogy hőszivattyúra működtetésére lehet zöldáram tarifát kapni. Magyarul a támogatás. De még így sem éri meg a többszörös beruházási költséget. Kb. ugyanez a helyzet akkor, ha a hőszivattyút geotermikus erőműben használod, hogy 50-60 fokos vízből 150-160 fokosat gyárts áramtermelési célra. A hőszivattyú önfogyasztása elvinné a termelt áram nagy részét.
Szemben a vízzel, ami majdnem ingyen van, 100 fok felett normál légköri nyomáson még forrni is hajlandó és a gőzével közvetlenül hajthatod meg a turbinát, a fölösleget meg eleresztheted, az a fránya "ammónia" (valójában nem ammónia, hanem alacsony forráspontú folyadék) drága is, meg csak zárt körben használható, környezetszennyező, esetleg még korrozív is. Mellesleg az ammónia forráspontja nem 50-60 fok, hanem -33. Ő normál nyomáson egy gáz halmazállapotú anyag. Inkább szalmiákszeszre gondolhattál.
Csak csendben jegyzem meg, hogy a Vezúv mellett például 14 °C /100 m a geotermikus gradiens és még ott sem építettek nagy geotermikus áramtermelő erőművet. Mint ahogy Kamcsatka, Hawaii, vagy Japán sincs tele velük, pedig ahol aktív vulkánok vannak, azon országoknak jobbak az adottságai e téren, mint Magyarországnak.
A geotermikus energia (táv)fűtésre sokkal inkább használható, mint áramtermelésre. De még távfűtésre sem feltétlenül éri meg a beruházást. Még ilyen alacsony kamatok mellett sem. Termálvizes fürdő + távfűtés + fóliasátor + bármi, amihez 25-30 fokos víz is elég kombinációban éri meg a legjobban. Az eddigi hőforrásaink nagy része vagy természetes, vagy bányászati célú fűrás mellékterméke, amelynél a fúrás költségét már nem kellett külön megfizetni.
Az áramtermelésünket nem ezzel fogjuk megoldani.