Off:
Szpg9:
Fogadok, hogy 32-38 éves korban te is ugy gondoltad, mint molni és/ vagy ozymandias, hogy te vagy a nap az égen....
Mint én is, bàr màs szakmàban....
Aztàn mùlik az idö és felismerést termel...
( Senkit nem akarok sértegetni, mindenki olyan, amilyen ès ez jòl is van igy, mert ettöl izgalmas az élet.....)
Igen, ezen a problémakörön én is gondolkodtam már és jó, hogy ezt felvetetted. Talán közöooünk, OXI és MOLNI meg én közöttem annyi volt a különbség, hogy én tudtam, hogy roppant kevés a tudásom. Én 92-ben végeztem júniusban, ez év őszétől lettem magántervező. Talán én vagyok MO-n az egyetlen ember, aki, amikor a MMK megalakult, saját magamnak igazoltam a szakmai gyakorlatot. Úgy mint felelős tervező LL, tervező munkatárs LL. Akkoriban félhülye voltam a szakmámhoz, de a hülyeségeimet minden politikus és városvezető benyelte.. Néha féltem, úristen, mi lesz, ha lebukok, de ez nem következett be. Futott a szekér, de éreztem, sokszor csak rögtönzök.. Sokkal kifinomultabb, szakmaibb az érvrendszerem, de ezzel már nem aratok a döntéshozóknál sikereket. Nem értik... Visszasírom a régi szép időket, amikor félhülyeségeket beszéltem és mindenki zseninek tartott... .De megúsztam ezt az időszakot, most már tudom mit tudok jobban, MO-n, mint bárki más.... Ezért, bár igen bosszant MOLNI hülye stílusa, nagyon nem érdekel, bár úgy látom ha megöregszik, akkor se lesz az belőle, mint belőlem....Mert één igen felületesnek látom sok területen az ismereteit, amiket arroganciával próbál pótolni.... Én csak ritkábban kommentelek, mert nincsen időm, de ha elkap a gépszíj, akkor a saját határidős munkáim terhére is próbálok a "fiatal titánoknak" valamilyen mérnöki mentalitást átadni. Úgy látom OXI még menthető, de MOLNI tulajdonképp annyira tahón viselkedik, hogy az vérlázító... Sajnos úgy látom Mac, meg Tcat kettős mércét alkalmaz. Mádok repültek innen, míg MOLNI vígan majdnem az anyázásig pocskondiázza itt az embereket. Nyilván kompenzál valamit... No de visszatérve arra, hogy fiatal korban elkaphat valakit a gépszít, hát igen. Amikor félhülye voltam a szakmához húsz éve, és 4-5 ször annyit kerestem mint most, hát én is csináltam nagy marhaságokat... Lakott területen 150-el vezettem rendszeresen, néha bemértek, mellényzsebből kifizettem a büntit. Amikor elvették a jogsimat, kértem egy újat és azt adtam le, mert hát a régit elvesztettem. ...Aztán az elvesztettel vezettem tovább... Ma már nem lehetne ezt megcsinálni, de akkor működött... Ma már hálát adok a sorsnak, hogy nem lépett elém soha senki, amikor ezeket a dolgokat csináltam... De sosem aláztam senkit. Nekem mind a rajzolóm, mind a gépíróm 25 éve ugyanaz. Soha nem volt velük problémám, soha nem csesztem le Őket, soha nem utasítommam, hülyéztem le őket... Így a személyes konfliktusok ezt a kis társaságot már régóta megkímélték. De miért is tettem volna ezt? Volt, amikor a gépíróm "szálbanálló dolomit" helyett véletlenül "szarbanálló dolomit"-ot gépelt. Nevettem rajta, nem is említettem meg, egyszerűen kijávítottam a szövegszerkesztőn... MOLNI már ebből egy baszott nagy cirkuszt csinálna.. És én ezt undorítónak találom, hogy egy állítólag képzett intelligens embernek nincsen annyi érzelmi intelligenciája, hogy tisztelettel bánjon az emberekkel Még azokat is pocskondiázza, akik feltehetően legalább annyit vagy többet lettettek a képzeletbeli asztalra, mint Ő. Az én gépírőm végzettsége 8 általános és 2 éves gyors és gépíró kurzus, biztosan még középiskolás szinten sem ért a fizikához, de ez nem is fontos. Soha nem sértettem meg, és ahol tudtam segítettem neki. Amikor a férje meghalt, NB-1-es focista volt, de miután kiöregedett alkoholizált és játékgépezett, 10 évre előre kifizettem a bérét, csakhogy ne árverezzék el. Biztosan ez is hozzájárul ahhoz, hogy lojális hozzám, de én a nálam egyszerűbb embereket sem becsülöm, becsültem soha le. Mert Ők vannak többségben és ők húzzák szó szerint itt az igát, és nem a mérnök urak. Látom és tudom, a mi problémáink lehetnek nagyok, de ha az övékkel hasonlítjuk össze, akkor azt hiszem még mi vagyunk kivételezett helyzetben...Ezért is unszimpatikus nekem, mikor valaki mást alát, mert egyébként már több olyan technikussal találkoztam, akik meglátásai gondolatébresztőek voltak. Persze a fiatalkori felfuvalkodottságnak vannak kárvallotjai is. Volt és van egy barátom, aki 5 évvel idősebb, mint én, de jó 40-esen úgy érezte neki már unalmas az élet, mert minden sikerült neki, 200 alkalmazottas saját cége volt. Ezért kihívásokat keresett. Télen 150-nel végig ment oda-vissza az M7 akkori meglévő szakaszán. Ezután jeges úton 170-nél eljutott Bp-re, de a visszaúton az M=-M1 elágazójában (ez egy Y elágazó) nekiment a középső szalagkorlátnak. Másfél évig volt kórházban, utána tolószékben éli az életét, azóta 3 éve az élettársát is elvitte a rák. Én is és a bátyja is szoktuk cipelni, megyünk vele ide-oda, és ő beszélt nekem arról sokat, hogy mennyire átértékelte a balesete óta azt, hogy mi az igazán fontos az életben...Hát ettől a perspektívától azért óvnám a fiatal titánokat, mert el sem tudják képzelni, milyen nehéz így élni. És persze a korábbi "barátok" nagy része ilyenkor elmarad, mert rohadt nehéz egy 150 kilós kerekesszéket mozgatni, meg egy 110 kilós embert betenni a kocsiba akkor, amikor én csak 85 vagyok. De nekem a barátom volt jóban és a rosszban is kitartok mellette..
