"kiegyezem veled" - Ez megint egy olyan mondat, ami zavar. Amikor azt mondod valamire, vagy valakire, hogy kiegyezel, az a beismerése, hogy itt nincs szó egyenrangúságról. Mindegy. Nem lovagolok a szavakon.
Feltűnt amúgy itt is - de a "civil" életben is, hogy a következő magatartásforma kívánatos:
- ha hülye valaki, akkor el kell fogadni
- ha valaki valamiről többet tud, akkor piszkosul vigyázzon ám, hogyan fogalmaz, mert akkor gőgös lesz és nagyzoló seggfej. A sötétek hülyesége érdekes módon senkit nem zavar
- ha öreg vagy, akkor teljesen mit mondasz, mert az bizony a szentírás, mivel ott a több évtized elvitathatatlan tapasztalata - ami automatikus determinálja A TUDÁST
- ha fiatal vagy, akkor neked nem lehet tudásod, mert ahhoz bizony évtizedek kellenek. Aha, lehet, hogy 30 éve kellett a 20 év, hogy x mennyiségű problémával találkozz. Manapság egyrészt van internet, másrészt nincs COCOM. Az információ szabadon áramlik, vannak szakmai fórumok, beszélünk nyelveket, lehet kérdezni. Napi 200-300 oldalt olvasok.
Magyarországon még most sem tanulták meg, hogy az életkor egyetlen egy dolgot mutat kapásból, hogy az illető szerencsés. A tudás - mint olyan a igazából kényelmetlen. Beszél itt mindenki a szakmai alázatról meg hasonló dolgokról... Szemtelenül fiatal voltam, az átlag kollégák idősebbek voltak, mint a szüleim. Nem éreztettem azt, hogy mindent tudok, mert diplomám van, de elvártam cserébe azt, hogy ne az életkorom legyen a tudásom fokmérője. Lehettél nagyon rutinos hegesztő, egy 617-es Hastelloy-t akkor sem fogsz meghegeszteni a technológia nélkül, ha fejed tetejére állsz - annyi idő meg próbadarab nincs. Ellenben én is a hajamra kenhetem a hegesztéstechnológiámat, ha nincs, aki megcsinálja. A csapatmunka része, hogy mindenki elfoglalja a helyét és abban dolgozik. A végén van magas minőségű termék, abból van bevétel, abból van pénz. A faszcibálósdiból csak méreg van. A szakmai féltékenységet amúgy jellemzően az idősebb korosztálytól láttam Magyarországon. Ezt a kádári begyöpösödést nem tudták az elmúlt 30 év alatt levedleni. Minden információt megtart, semmit nem ad tovább, betegesen őrzi a székét, de ha valaki bármit is szóvá tesz, akkor jön a szólam a "szakmai alázatról" és a "tiszteld az életkort". Mivel általában a fiatal az idősebb beosztatja, a fiatal tudja az alá-fölé-rendeltséget. Nem a fiatal lesz az aki alapból alárak az öregnek, hanem fordítva - holott megtehetné, hogy nem teszi, de mégis. Képtelen elfogadni, hogy ez az élet rendje, neki már megvan a háttér. Nem. Neki több kell, leszarja, ha a fiatalon áttapos. Aztán csodálkozik, hogy az első adandó alkalommal visszatörlesztenek neki...
Nagy ívben teszek arra, hogy az egyetemen mit tanítottak, vagy mit nem. Megvan a magam érdeklődési köre, meg elképzelése, hogy mit szeretnék még tanulni. Autodidakta módon tanulok, ha kell programozást, ha kell robotikát. Nem kell ehhez a M.S. mesterre várni, hozzáférhető.