Az igazat megvallva, régi álmom az atomerōmű építése, de nem. Egyrészt nagyjából tudom, hogy Magyarországon mit lehet gyártani és mit nem. A komoly cuccokat az oroszok fogják csinálni, szerintem már a nagynyomású elōmelegítōket sem tudjuk legyártani (nincs már se Alstom - lánykori nevén Láng Gépgyár), Salgótarjánban az SVG-t (régi Vegyépszer) szétlopták, ahol még valamit tudnak építeni, az a GANZ CGI meg az OVIT Kiskunfélegyházán. Hőszig csinálgat hőcserélőket, Mosonmagyaróváron csinálnak pár energetikai berendezést a MOTECH-nál és kifújt.
Erre sok mindent nem lehet felhúzni. A primerköri csövezést tuti, hogy az oroszok fogják csinálni, a szekunder kört lehet, hogy magyar alvállalkozóval (akik most is kint melóznak). Itt azért lesznek combos anyagvastagsággal melegszilárd csövek.
A másik fő ok meg a szerény személyem. Másfél hónapja keresett meg egy fejvadász, az ajánlat nem is lett volna rossz, de mondtam neki, hogy akkor az elején most tisztázzunk egy-két dolgot:
- leszarom a pénztároslőrinc összes cégét, az összes "budiajtó kicserélésével" szerzett nukleáris beszállítói tanúsítványát, nem érdekel. Azt hiszem el, amit látok. Ha valami műszakilag vagy minőségügyileg nem kóser, akkor nem fogok egy másodpercig sem azon meditálni, hogy most melyik csókosnak a tyúkszemét fogom letiporni a 47-es munkavédelmi bakancsommal.
- rohadtul megszelektálom a hegesztőket, izometriás lakatosokat. Aki nem profi, repül. Nem Pakson kell betanulni, hogyan lehet a cső-cső áthatást kiszerkeszteni. Nem fog érdekelni, hogy melyik csókos emberkereskedő cége hozza be a hegesztőt, aki 3 hete még tetőfedő volt Passau-ban.
- nem íróasztal mögött fogok a titkárnő seggére meggymagokat nyomogatni, hanem konténert kérek az építkezésre. Nincs prezentációzás, se parasztvakító póverpóintozás a munkámról azoknak, akik azt sem tudják, hogy mi az a melegszilárd acél. Csak és kizárólag gyártási/minőségirányítás meetingen veszek részt, maximum egy általános meeting per hét. Dolgozni megyek, nem nyaralni.
- kijelöljük az elején egyértelműen az átvételi szinteket, kidolgozzuk a technológiát és ezt jóváhagyatjuk, ha kell, akkor az IAEA teszi rá a plecsnit, de utána nincs okoskodás, egy egyetemi nagyapó "tanácsadó cége" sem fog az építkezés közelébe jönni és fognak 40 oldalas tanulmányokat írni arról, hogyan kell a fedőport előmelegíteni a hegesztéshez és mindez majd kerül 60 millió forintba (lásd Margit-híd)
- nem dolgozom együtt olyan emberrel, amelyik nem képes megérteni és betartani a munkavédelmi erőírásokat.
- heti egy meeting a projektvezetéssel.
- angol nyelű előírások és szabványok legyenek, ne valahogy lefordított magyar.
Ha ezekkel a feltételekkel együtt tudnak élni, akkor persze, ha nem akkor hagyjuk...
Ez így elsőre fellengőzésnek tűnik, de nem az.
- Nincs annál rosszabb, amikor valaki egy íróasztal mögül egy Excel-lista - vagy "megfelelő helyről" jövő sugallat hatásra, politikai (ez lehet céges politika vagy sima, nagypolitika) nem megfelelő céget választ ki a munkára. Ez halál. Nem lehet mindenkinek a kicsi kis kezecskéjét fogni. Láttam minősítésileg felturbózott céget - meg láttam azt is, hogyan vérzett el egy mezei hőcserélőn. Konkrétan a saját rajzuk alapján nem tudták legyártani és készre hegeszteni a saját terméküket..Ezt megelőzendő, húsba vágó, drasztikus lépéseket kell tenni.
- Hegesztő, lakatos. Ez az a pont, ami felesleges hosszan tárgyalni. Ha együtt tudnak dolgozni, akkor tényleg az a dolgod, hogy ellenőrizd a munkát és fejleszd a folyamatot. Ha nem, minden bukik, borul az összes terv és beindul a gányolás. Papíron minden hegesztő a világ összes anyagát tudja hegeszteni, papíron minden lakatos 80 éve vegyipari csővezetékeket rak össze becsukott szemmel az izometriából, a valóságban az nagyon nincs így. Abba tessék belegondolni, hogy a magyar piacon alig van épkéz-láb szakmunkás. Ilyen helyeken vannak csövek 1500mm-es átmérőig meg 100mm-es falvastagságig. Egy 25mm-es átmérőjű csővezetéket 2,5mm-es falvastagságú biliacélból merőben más összeállítani, mint mondjuk egy 600mm-es átmérőjű. 6mm vastag Grade 2-es titánból, vagy 600mm-es átmérőjű, 80mm-es falvastagságú főgőzvezetéket P91-es anyagból... Ehhez kell úgy saccra 500-800 ember. Mindenki ezen akarja magát megszedni.
- A minőségi politikának kettő iránya van: van a minőségirányítás és minőségbiztosítás. Az első írogatja a fenszi kimutatásokat, parádézik a SixSigma-val, meg a LEAN-nel meg minden ilyen egyébbel az irodában, a minőségbiztosítós meg bevasalja azt, amit kell a gyártáson. Az első nem kerül sokba, a második a fájdalmas és költséges. Aki ezt nem érti meg, ott gond van. A legtöbb cég csak az első hajlandó megcsinálni - de elvárja nyomott árakon a második teljesülését is. Magától nem fog menni. Ehhez viszont az első vonalból kell irányítani és ellenőrizni. Itt lehet elkapni az összes szarságot, legyen az hegesztett kötés vagy műbizonylat bármelyik anyaghoz. Ez az egyik leginkább gyűlölt attitűd.
- ez a pont megint egyértelmű. Ha ez nincs kőbe vésve, bika vérével lelocsolva, akkor ezt mindenki ott és úgy fogja megszexuálni, ahogy neki éppen kényelmes. Láttam már utólag, valahogy összepapírozott kondenzátort atomerőműhöz, amit ott rohad a svéd erőmű komissiózos területén - évek óta. Más hülyeségéért felelősséget vállalni sosem szabad. Neki jópont, neked permanens gyomorgörcs, ha rágondolsz - úgy 40 évig.
- A hazai munkavédelmi kultúra legendásan szar. Az összes jött-ment emberkereskedő szeme előtt csak az lebeg, hogy 4 hónap múlva X7-es BMW, jövőre Rózsadomb, aztán nyaraló az Adrián. Munkavédelmen spórolnak. Tavaly úgy 240 ember halt meg munkavédelmi balesetbe, miközben összesen 170 milliós bírságot osztottak ki. Amikor 20 emelet állványozáson dolgozol, amikor milliónyi acetilén, oxigén, argon palack van a környéken, amikor milliónyi olyan terület van, ahol robbanásveszélyes elegy képződhet, nem akarsz amatőrök között mozogni. Gondold el, hogy 10 méterre a fejed felett leejtenek egy másfél kilós villáskulcsot... Az ilyeneknek nincs helye egy építkezésen, sem az ilyen puhatestű köcsög "vállalkozóknak", akik ezen spórolnak
- A megfelelő projektvezető élet-halál kérdése. Németországban láttam profikat meg láttam nagyon durván amatőröket (70 méteres tartály, első réteg alapozás: elkészül a földmunka, vízmérővel síkba húzott homokfelület, rá négyzetmétere 8000€-s fólia, ami ellenáll a közegnek, ami a tartályban van és szigetel a vízzáró rétegre. Ezt lerakatta, majd ráhordtak 2 cm homokot, elegyengetve. Ezután eszébe jutott, hogy elfelejtett 15 méter magasba 25 darab levegőztető csövet berakatni a palástba. Másnap mentek be 6 tonnás targoncával meg lánctalpasokkal rodeózni a fóliára. A fóliacsere a fólia árán kívül 3 hónap késést okozott. Közben fizették úgy 750 embernek a havi bérét és bérelték a tankereket a kikötőben tovább, amibe a cuccot tárolták. Vastaps). Lenézett munka, de létfontosságú. Jó projektmenedzser fél siker, a rossz pedig totálkár. Mennyi projektes van, aki levezényelt már valami tényleg nagy műszaki berendezés létesítését???
- Kevés idegesítőbb dolog van annál, amikor valami nem egyértelműen van leírva, vagy nem szakszerűen lett fordítva (lásd a repülésnél: attack angle. Lefordítja támadási szögnek, miközben ez a belépési szög..). A magyar nyelvű ASME fordítás egy vicc. Fogalmilag sincs összefűzve. Az angolban használt "must", "shall", "can" úgy jön vissza, hogy "kell" vagy "-andó/endő", vagyis kell. Ekkor jöhet a dörzsölt alvállalkozó és mondhatja, figyelj, itt az áll az eredetiben, hogy "can", itt az áll a magyarban, hogy "kell". Mi úgy kalkuláltunk, hogy "can", ha meg "kell", akkor fizess. Véget nem érő szopóroller.
A mottóm a gyártás közben mindig az, hogy a minőséget nem belevizsgálod vagy belepapírozod, hanem belegyártod.
Mondanom sem kell, ilyen feltételek mellett a fejvadász keresett mást. Ha fentieket nem tartják be, akkor gigantikus szopórollerbe fog beleszaladni az egész bagázs.
- a szlovák erőműben nem tudnak elszámolni a hegesztőkkel és a minősítésekkel. Nem kapott engedélyt
- franciák hamisították a műbizonylatot a kovácsolt edényfeneknél. Az angol projekt meg egy francia projekt így "eléggé" megúszott. Elsőre jó ötlet volt, most a Le Creuset seggébe is bevilágítanak - jóváhagyást visszavonták. Lehet találgatni, mennyi szabad kovácsoló kapacitás van a világban ilyen anyagra, ilyen méretben primerköri elemek gyártására..
- egy másik beszállító trükközött az edényfenék csavarjaival (darabja majd 2 méter, M240-es ászokcsavar). Lehet újra gyártani - úgy laza másfél év.
Nem elég, hogy a politikusok, a zöldek szivatják őket, még az ilyenek is jönnek. De sebaj. Kellenek a bólogató Jánosok. Aszódi sem véletlenül lett hirtelen "kellemetlen", miközben véleményem szerint az egyik felkészültebb nukleáris mérnök - európai viszonylatban is...
). Azok a kis "lapátok" meg sok gép orrán az állásszög-adók, amik a légáramlat irányába beállva jelzik a pilótának, kormányvezérlő rendszer/robotpilótának az állásszöget (ezzel - IS - voltak a közelmúltban csúnya problémák a Boeing-nél).
