Nem tudom hogy érted a helybenjárást, de technológiailag végbement azóta 1,5 generációnyi reaktor fejlődés (az említett balesetek 2. generációs reaktorokkal történtek, most meg már a 3+ generációnál tartanak) és a 4. generációs reaktorok is már fejlesztés alatt állnak.
Ha pedig az atomerőmű építésről van szó, az is ment a maga útján. Épült egy csomó új rektor főleg Kínában, Oroszországban, Koreában, Indiában. A meglévő 415 működő reaktor mellé jelenleg is építés alatt áll 53 új és terveznek 100 felettit.
Az igaz, hogy a reaktor üzembe helyezés csúcsa az 1980-as évek első felére esett, a mélypont meg a 2000-es évek második felére, de ez az üzembe helyezést jelenti. Az építés megkezdése az ezredforduló környékén volt mélyponton és azóta emelkedik. Valójában a szűken értelmezett fényességes nyugatot leszámítva a világ többi részén már tart egy ideje az atomenergia reneszánsz, csak a beruházások átfutása miatt ez késleltetve jelenik meg az üzemebe helyezési adatokban. A mélypont a balesetek mellett inkább pénzügyi és ütemezésbeli okokra volt visszavezethető. Az 1990-es évekre az oroszoknak már nem volt pénze új atomerőmű beruházásokba kezdeni, a kínaiaknak még nem volt. A franciák pedig addigra megépítettek annyi erőművet, hogy többre már nem volt szükségük. Akiknél észszerű lett volna a további építés és volt is rá pénz, de mégse építettek érdemben, politikai okok miatt az 1980-as évek után az az USA, Kanada és egyes Nyugat-Európai országok voltak.
Ehhez azt is érdemes hozzátenni, hogy az atomfegyverkezés csúcsa is az 1980-as évek első felére esett és ezt követően az atomarzenál leépítése miatt sem volt már fontos egyes országoknak az új erőmű építés.
Az alábbi térképen a kék színű országoknak van atomreaktoruk és a sötétkékek építenek újakat. A világoskékek közt is sok elhatározott, vagy tervez új reaktort. A zöldeknek még nincs de építenek (sötétzöldek), vagy terveznek (világoszöldek). A piros országok azok ahol csak bezárások és kivezetés van. Illetve japán le is állított reaktorokat, de újra is indította és indítja egy részüket és épít is újakat. A fekete országokban pedig kvázi betiltották az építést. Mint látható, a világnak csak egy elhanyagolhatóan kis része, pár nyugat-európai ország vezetése teljesen atomenergia ellenes, illetve Észak-Amerikában most még csak ímmel-ámmal építenek:
Az atomenergia ellenes zöld lobbi csak ott tudott kivezetést, vagy tiltást elérni, ahol igazán csúnyán elmeháborodott ámokfutás zajlik. Kicsit is józanabb országok inkább fejlesztenek, mint leépítenek.
A németek nagyon sok szempontból fognak majd letolt gatyával állni. Ami náluk megy, az sok területre kiterjedő totális önfelszámolás.
Nekünk arra kell figyelni, hogy ne rántsanak magukkal minket az őrületeikbe és hogy helyettük legyen más befektetőnk, piacunk, finanszírozónk is, mire az öntökönlövéseikkel kifektetik saját magukat. Hogy megmaradjon a stabil nyersanyag és energia ellátásunk, amit ők éppen gőzerővel elvágnak. Hogy az infrastruktúránk ne csak egyirányú legyen, hanem ki legyen építve keleti irányba és észak-déli irányba is. Hogy a villamosenergia rendszerünknek minél kisebb kárt tudjanak okozni a német (dán, spanyol, olasz, portugál) kilengések és az ebből következő áramszünetek. Hogy legyen elég kiegyenlítő kapacitásunk (gázturbinák, gázmotorok) és stabilan termelő alaperőművünk (atom), de amikor olcsó az import áram, akkor azt is kihasználhassuk (határkeresztező kapacitások). Hogy legyen elég gáztároló kapacitásunk és több irányú csővezetékes gázellátásunk, stabil orosz ellátással, mert most az a legolcsóbb és legbiztosabb és mellette a többi forrás kihasználásának lehetőségével. Hogy legyen kellő kapacitású vasúti és közúti kapcsolatunk, ha nagyobb mértékben át kell állni más alapanyag, alkatrész, áru beszerzési és áru kiviteli irányra. Hogy legyen megfelelő kapacitású kikötői kapcsolatunk. Hogy megvétózzuk a keleti gazdasági kapcsolatok elvágásárt célzó politikai döntéseket és a ránk is köztelező zöld őrület döntéseket.
Így talán ki tudjuk védekezni az öngyilkos német politika hatásainak nagy részét.