Erre mégis mihez kell 8 év?! A Rosatom meg felhúzza hamarabb is, csak az engedélyek legyenek meg. Gondolom magát a reaktortartályt a legnehezebb elkészíteni, de az is mennyibe kerűlhet 1-2 évbe nagyon max? És azt el lehetne már most kezdeni, a vásárló úgysem ugathat bele, hogy a reaktortartályt hogyan csinálják, mert annyira épp nem ért hozza. Kell ehez amúgy valamilyen EU-s engedély, ami nélkül nem lehet üzembe helyezni?
U.I. Ha már ennyire lazára veszi azzal nincs gond, mert kurva meleg van, de miért kell mindig Armaniba feszíteni?
A reaktortartály egy tök egyszerű cuccos. A nagynyomású gőzfejlesztők az igazi kihívás.
A reaktorok és nukleáris berendezésekre a világon 5 méretezési szabvány van:
- JIS a japánoknál (nem ismerem)
- Európa: KTA a németeknél (meglepően jól megírt szabvány) plusz EN 13445 (európai előírás a nyomástartó edények tervezésre), plusz minden EU-s ország köteles nukleáris irányelveket és nemzeti előírásokat kialakítani (IAEA-előírás). Ez amiatt fontos, mert az európai régióban nincs egy olyan szigorú szabályozó testület, mint az ASME és a Nuclear Board (mindkettő amerikai). Ezért Európában az atomerőműveket üzemeltetőknek kell a követelményeket az alvállalkozásba (tervezés, gyártás, vizsgálat, javítás) szereplők esetében vizsgálni. Vannak egyébként magyar nemzeti nukleáris szabványok. A magyar helyzet annyiban durva, hogy egyrészt vannak az európai tervezési előírások (PED és a már említett EN 13445EN13480-ös szabványcsalád), a magyar nemzeti előírások, erre jön GOST (orosz tervezésű részekre) meg a GE által gyártott turbinaszigetek (erős a gyanúm, hogy az meg ASME). Sok sikert a műszaki dokumentációhoz. Az IAEA előírás megköveteli a tervdokumentáció ellenőrzését. Ez elég sokáig szokott tartani - arról nem is beszélve, hogy a Rosatom-GE oda-vissza tart vissza infókat. Mondjuk kíváncsi lennék, ha a Rosatom kérné egy-az-egyben a turbinák gyártástechnológiáját, megkapná-e, vagy mondjuk az amerikaiak kapnának egy full dokumentációt a reaktor keskenyréses hegesztéséről. Kétlem. Vagyis akkor a magyar félnek kell a két világot összehozni..
Egyértelmű, hogy francia dominancia van, külsős gyártókat nem szeretik (de ha meg vannak szorulva, akkor mennek rinyálni a Japan Steel Works kovácsoló műhelyéhez...). EDF/Areva maradt az utolsó komolyabb nukleáris bagázs, plusz a Skoda a cseheknél - nekik jobbára "csak" a karbantartás marad
- ASME Section III meg Section VIII (a Section III van a primer körre és az aktív elemekre, a szekunder körre is tartalmaz előírásokat, de jobbára a Section VIII, Division 1 és 2 alapján megy a móka). Totálisan más világ. Ahhoz, hogy nukleáris berendezést gyárthass, N-jelű bélyegzővel kell rendelkezned, azt meg nem a "két-tányér-levesért-aduitálok" csapatok csinálják. Az ASME tervezési filozófia más, mint az európai, a két rendszer egymással nem kompatibilis (viszont pár év alatt bele lehet jönni. Elsőre sokkoló volt, de mára már nagyon jó haverok vagyunk). Ehhez jön még a rengeteg Code Case meg a csővezetékek szabványa, ez összesen úgy nagyjából 24000 oldal. A tervellenőrzés itt is sokáig tart, az meg a Nuclear Board-hoz
- GB (kínai, most ismerkedek vele), nagyjából ASME-n alapszik. A kínaiak mániája a "Type-test". Egy bizonyos berendezést jóváhagynak, és arra kapsz gyártási engedélyt, amiből nincs eltérés. Az alapanyagtól kezdve minden Kínából jön, nem nagyon van más ország jelen. Itt egy reaktor 5 hónap és készen van. Totálisan inkompatibilis az európai előírásokkal és egyre jobban szakad el az ASME-től (bár az ábrák zöme a mai napig onnan származik). Az angol fordítás pocsék, hemzseg a nyelvtani hibáktól
- GOST R53630 és társai (orosz). Nagyjából hajaz az európai előírásokra - főleg a régi németre. Nincs angol verzió, csak orosz. Sok magyarázat van a szabványokban (elsőrendű szótár, néha csak úgy tudok egy-egy kifejezést dekódolni, hogy kép alapján keresek rá). Nagyon részeletes leírások, magyarázatok vannak benne - mondom, régi DIN (német) szabványok az őse.
(most nem soroltam fel Kanadát - a CANDU gyakorlatilag ASME, Dél-Korea meg most kezd játékos lenni, lásd UAE-ben futó projektjüket. Róluk sem tudok sokat mondani. Az országban gyártói tudás és háttér. A Samsung-ot ebből a témából nem ismerem, a Doosan-t viszont igen és nem tett rossz benyomást)
Egy reaktor lekovácsolása, hőkezelés, megmunkálás, hegesztés, plattírozás belül, anyagvizsgálat, nyomáspróba, stb, ez úgy 6-8 hónap. A japánok/oroszok/kínaiak egy kézben tartják, a franciáknál is nagyjából egy fedél alatt vannak a cégek.
A nagynyomású gőzfejlesztő jóval bonyolultabb, 15-25000 U-csövet kell behegeszteni a csőfalba, egyenként tömítettségre vizsgálni, ez könnyen van egy év. Itt a dolgot bonyolítja, hogy mit tud az adott ország ipar lekovácsolni. Mi az olcsóbb, gyártani 2 nagy gőzfejlesztőt vagy több kisebbet. Minél nagyobb a gőzfejlesztő, annál jobb a termikus hatásfok, viszont minél nagyobb a hőcserélő, annál vastagabb csőfal kell, amit egydarabként lekovácsolni mondjuk 4 méteres átmérő felett alsó hangon 300mm vastag anyagból nem szokott egyszerű dolog lenni. Aztán itt jön egy csomó tervezési meg anyagvizsgálati kérdés.
Plusz van egy rakat speciális cuccos, 4-5 éves szállítási idővel (speciális méretű tömítések, csavarok, de akár egy szivattyú beszerzése sem két perces meló)
A franciáknak sem áll jól a szénája, pedig drukkolok nekik, jópár reaktort kéne lecserélni.
Ha tippelnem kellene Paks 2 esetében, akkor a magyar fél ebben az autóban maximum a gyerekülésben foglal helyet, hátul.