Ezeket nem lehet nagyfelújítani? Megvan az épületed, a terület, a teljes infrastruktúrád. Kiszedni a reaktort és tenni helyébe egy másikat (modernet), ugyanezt azokkal a főelemekkel amiket egyben cserélni kell, akár a turbinákat is. Leállna 5-10 évre és azalatt újbaraknák.
A primer körhöz nem érdemes nyúlni. Drágább lenne a belülről még sugárzó reaktortartályt és csöveket kibontani onnan, mint újat építeni. Meg nem is gyártanak már VVER-440-est (Mohi-3 és 4 tartályait 2009-2011 közt gyártotta a Skoda, az volt az utolsó), nem lenne mit beépíteni a helyébe. A szekunder kört pedig már felújították. Teljesítmény növelés is volt. Az irányítástechnikát is már rég lecserélték. Nem kell oda őrülten nagy plusz beruházás, csak csapágyasra kell hajtani, amennyire lehetséges.
A szlovákoknak az 1991-ben félbehagyott, Mohi-3 és 4, 471 MW-os blokkok befejezése 6 milliárd EUR-ba került. És ott nem kellett kibontani egy meglévő sugárzó primert kört. Nekünk az üzemidő hosszabbítás 1,5 milliárd EUR-ba fog fájni 4 db 500 MW-os blokkra. Paks 2 két új, a VVER-440-nél 2,4-szer nagyobb teljesítményű és 2-szer hosszabb tervezési élettartamú blokkjainak építése 12,5 milliárd EUR a szerződés szerint. A szlovák befejezés a tervezési élettartam alatt megtermelt 1 kWh áramra vetítve majdnem 2,5-szer annyiba kerül, mint Paks 2 új építése és 3,4-szer annyiba, mint Paks 1 üzemidő hosszabbítása, a hosszabbítás idejére számolva.
Paks 1 addig fog menni, amíg a sugárzás miatti elridegedés engedi. Annál gazdaságosabb, környezetbarátabb, észszerűbb megoldás nem létezik, mint a lehető legtovább üzemeltetni a meglévő reaktorokat. Valószínűleg 2052-2057 közt fog leállni a 4 blokk, 70 éves korukban. Paks 1 eredeti tervezési élettartama 50 év volt, az engedélyezési meg 30 év. Már volt egy 20 éves engedély hosszabbítás a tervezési élettartamra. Most lesz még egy 20 (de minimum 10-15) éves hosszabbítás, mert a mérések alapján kevésbé öregszik, mint várták (szerencsésen választottak ötvözetet és hegesztő anyagot) és ma már látszik, hogy a tapasztalat hiánya miatt szükségtelenül nagy biztonsági ráhagyással dolgoztak a tervezésnél. Paks 2 tervezési élettartama már 100 év, az engedélyezési pedig 60 év és ebben nem csak az ötvözet kis mértékű reszelgetése és a kevesebb hegesztett csonkbekötés van benne, hanem az is, hogy a gyakorlati tapasztalat szerint a 1,5 generációval korábbi VVER-440-es is várakozáson felül bírja a strapát. 60-65 évre kitolt élettartamú nyomott vizes reaktor szép számmal vannak, de van olyan is, amit 86 éves korában terveznek leállítani (Bruce-3, Kanada, annyiban más, hogy nehézvizes). A VVER-440-ből is az 1973-ban termelésbe állított Kola 1, illetve ugyanakkor hálózatra kapcsolt Novovoronyezs-4 már most is 50 év fölött jár és 60 éves korukig már van engedélyük. A szlovákok is 60 évre tolták ki a VVER-440 reaktoraik engedélyét. Svájcban van bő 54 éve üzemelő nyomott vizes reaktor, amit legalább 60 éves koráig szeretnének használni (Beznau-1). Indiában a Tarapur-1,2, vagy az USA-ban a Nine Mile Point -1 ugyanúgy 1969 óta működik, mint a svájci, bár azok forralóvizes reaktorok. Szóval az a legalább 60-65, de megcélzottan leginkább 70 év egyáltalán nem ördögtől való.
Persze ehhez az is kell, hogy egyenletes legyen a teljesítmény. A primer körben a hőmérséklet és nyomás, a turbina esetében pedig a fordulatszám. Ne rángassák fel-le az időjárás függvényében, a naperőműves őrület miatt. Lehetőleg a generátorral se játszanak visszaterhelés címén (turbináról lekapcsolt generátor, forgótartalék). Mert ha valami betesz az élettartamnak, az pont az egyenetlen terhelés. A lehűlési-felmelegedési, nyomásváltozási, felpörgetési-leállítási ciklusok száma. Ezért jó a hosszabb kampány az élettartam szempontjából, mert minden üzemanyagcsere is egy ilyen hő, nyomás, fordulatszám, stb... változási ciklust jelent és minél kevesebb van ebből, annál kevésbé fárad az anyag a dinamikus terheléstől. De a sugárzás miatti elridegedés mindenképpen határt szab az élettartamnak.
Ha meg végleg le kell állítani, akkor egy ideig még hűtik a bomlási hő miatt, majd amikor már aktív hűtés nélkül is stabil, akkor a legegyszerűbb lehegeszteni a primer kör minden bontható elemét (pl: reaktortartály fedele) és úgy hagyni, ahogy van, mondjuk ezer évre. Igazából már száz év után is alacsony kockázattal lehetne benne fürdeni, csak lenyelni nem érdemes a vizet. Sőt mivel a hosszabb felezési idejű nehéz izotópok a tartály aljára ülepednek és a víz jól árnyékol, ha valaki nem pancsol sokat és nem kavarja fel, akkor ezt már 1-2 évtized után is meg lehetne tenni.
Annyi a dolgunk, hogy mire tényleg leáll Paks 1, addigra meglegyen a pótlása. Mivel az atomerőmű engedélyezés és építés lassú dolog, záros határidőn belül el kell kezdeni gondolkodni, hogy milyen reaktort szeretnénk hálózatra kapcsolni 2050 körül. Egyébként is kellene a meglévő fogyasztásunk mellett is új erőmű az import kiváltásra. És nem időjárásfüggő öntökönlövés, hanem értelmes, azaz atom, gáz, esetleg szuperkritikus lignit. Bár kétségtelen, hogy a lignit még szuperkritikusra építve is a legszennyezőbb, de ahhoz legalább van itthon üzemanyag. Az áramfogyasztás várhatóan csak nőni fog, még akkor is, ha az önpusztító zöld ámokfutásból visszaveszünk és nem erőltetjük értelmetlenül a villanyautókat, meg az elektromos fűtést. Úgyhogy simán van helye további atomerőmű építésnek Paks 2 után is, még akár Paks 1 majdani kiváltásán túl is. Akár lehetne 1-2 nagy, vagy több kisebb blokk 2040-2050 közt hálózatra kapcsolva, importhányad csökkentési, gazdaságossági és fogyasztásnövelés fedezési célból és még 2 nagy, vagy több kisebb blokk 2050 után Paks 1 végleges leállításakori kiváltás érdekében.
Ami azt illeti, tényleg 20-25 év lemaradásban vagyunk erőműépítés terén. Ha 10 évvel ezelőtt már üzembe állt volna Paks 2, akkor is lett volna helye az ott termelt áramnak (meg akár kapcsoltan a hulladékhő hasznosításának is) és már rég a következő atomerőművet kellene építenünk, még Paks 1 üzemidő hosszabbításával együtt is.