Um, ez egy összetett kérdés, mivel a fogyasztás inkább a hajtóművön áll, azt pedig nem a Boeing vagy Airbus szögeli össze, hanem az RR vagy GE, vagy akármi. Tehát ezeket bele is lehet applikálni akár az orosz sárkányba is (ahogy meg is történt az MC-21 esetében a PW1000G-vel. Ezek a podok meg az elektronika totál alkalmasak gyak bármely hasonló méretű engine befogadására, szóval ha a gyártó akarja, eladhatja azzal. EU gyártmányú hajtóművek meg a topban vannak).
Na most az orosz hajtóművek esetén nem igazán a fogyasztás a hiba (MC-21nél maradva, ami baba kis repülőgép szerintem):
- a PD-14 8.5:1 Bypassal rendelkezik (5,5 millió dollár az ára, fogyasztás lásd feljebb)
- a PW1000G meg 12:1 Bypassal (viszont 12 millió dolcsi)
Emiatt pedig a fogyasztást nem tudom mennyire lehet összevetni, de bizonyosan alacsonyabb a PW esetében a kapott tolóerőre viszonyítva (így fejből nem tudom, más biztos jobban vágja a pontos fogyasztási adatokat).
Az igazi baj az, hogy az orosz hajtómű még egyrészt sehol eladhatóság szempontjából (2019 valamikor az EASA certije), míg a többiek hozzáférhetőek, másrészt mindenki azt nézi, mekkora az élettartama (ciklusra), mennyire lesz hozzá megbízható a support. Mert az orosz eszközök nagy rákfenéje az élettartam mellett a support, ha azzal nem lesz gond (nem akadozik és emberi áron megy), akkor ha magasabb is a fogyasztása, az alacsonyabb ára miatt igen versenyképes lehet (Lásd CFM-56 vs. V-2500 - utóbbi olcsóbb, így nagyon elterjedt, pedig többet eszik és minőségileg alatta van).
Airline management a világon mindent összevet vásárlás előtt, a fogyasztás csak az egyik (bár fontos) része a képletnek. Okkal tervezik ilyen árra és fogyasztásra ezeket, hogy a vevő költségmátrixába (amibe benne van a fogyasztástól a várható nagyjavítások költségéig minden) ők jöjjenek ki jól.