A Typhoon egy több, mint kiváló késő-hidegháborús szuperszonikus elfogó vadászgép, az egyik legjobb szuperszonikus manőverező képességgel, kiváló gyorsulással és emelkedő képességgel, nagyon jó légiharc fegyverzettel, amiből a biznisz akar évtizedek óta mindenáron multirole gépet faragni.
Valahogy a franciák Rafale-jának ez mindig is jobban ment.
Hiába áll az EF mögött nagyobb ipar, a csapásmérő arzenálja elmarad a Rafale mögött, alapvetően kolosszálisra tervezett tolóerőfeleslegét jóformán csak arra pazarolhatja, hogy avittas aerodinamikájú és kezelhetőségű, de annál nagyobb helyigényű bombáit, nomeg relatíve kis kapacitású póttartályait cipelje.
A Rafale az egytonnás bombát, vagy a nukleáris rakétát a törzs alatt viszi, vagy három póttartállyal, kifejezetten áramvonalasra tervezett fegyvertartókon 3-3 negyed tonnás AASM bombával, plusz TGP-vel, plusz BVR és közeli légiharc fegyverzettel képes nagy távolságra csapásmérő bevetéseket élesben repülni, autonom módon célokat kiválasztani, azokat akár 80km-es távolságból is támadni.
Távolról sincs akkora tolóerőfeleslege, mint az EF-nek, sőt, a számok nyelvén, semmilyen tolóerőfeleslege sincs.
A Gripenhez hasonlóan lendületből manőverezik, de úgy viszont légiharc konfigurációban képes hangsebesség alatt a Typhoon-al is egy ligában játszani.
Ebből a szemszögből elemezve a fentieket a Rafale mintha körültekintőbben lett volna "prekoncepcionálva".
Néha az az érzésem, hogy a TKF90/Jäger-90/Eurofighter/Typhoon négy nációs programba az angolok valahogy bele akarták mindenáron szuszakolni a dicsőséges EE Lightning szellemét, az esetleges, akkoriban emlegetett, Európának szánt F-15F-el szembeni féltékenységből. Az F-15A megjelentéig a nyugati világ kegenergikusabb elfogó vadászgépe a Lightning volt.
Kb. erről szólt az egymondatos kommentem odafent. Az EF európai méretekben még elmegy, de olyan szinten már nem, amit az F-111(F) adott elő, hogy UK-ből felszállva nagyobb behatolási mélysége volt 1 db utántöltéssel, mint a német Tornadoknak. Az F-15E ezt
próbálta közelíteni. Ezt egy EF méretű géppel esélytelen megcsinálni, ahhoz simán túl kicsi.
A Rafale meg szép, hogy megy három pótossal, csak azért a mellé maradó fegyverzet nem túl komoly mennyiség, ha a nukitól eltekintünk.
A Lightning teljesítménye előtt tényleg csak leborulni lehetett, de hatósugara olyan nevetséges volt, hogy lényegében csak az atombombával támadó bombázók elfogására volt alkalmas, amolyan II. vh módon. Ami kb. azt jelenti, hogy '70-es évekre végképp dísz volt a gép, mert ez a fenyegetés megszűnt, a nuki ballisztikus rakétán vagy robotrepülőn érkezett volna. Ahhoz meg CAP kell vagy ABM rendszer.
A Lightning sose volt elfogó. Pontvédelmi vadász volt. Rettenetes emelkedő képesség, és pár perc aktív repidő.
Ami pontosan az elfogó vadász definíciója. Mert pontvédelmi az = azzal, hogy egy pont körül gyorsan elfogást csinál és csá, mielőtt a bombázó közel tudna érni.
Ezt a fogalmat tágította ki később a MiG-31, mert akkor a CM fenyegetés miatt totálisan értelmetlenné vált a MiG-25 féle száguldozgatás, de a MiG-31 feladatköre, immáron eltérő cél ellen ugyanaz volt. A MiG-31 ettől pont ugyanúgy alkalmatlan volt manőverező légi harcra, ahogy a MiG-25.
A MiG-21 és az F-22 is ASF, csak közben eltelt 40 év és máshogy néznek ki, mert mást kell tudni. Ez történt a Lighting = Szu-9/11 ---> MiG-25 ---> MiG-31 vonalon is. HTÖ. Elolvas. Megért. Tényleg csak ennyi kéne.
Ha jól tudom az elfogó vadászrepülő egy kihalóban lévő állatfajta, mint pl. a Tu-128, Avro Arow, Szu-15 vagy F101 Wodoo. Nagy hatótávolság, alacsony manőverező képesség stratégiai bombázóflotta ellen. Talán a MiG-31 az utolsó képviselője az elfogóknak.
Igen az.
Ennyire nem definiálnám mereven ezt a kérdést, lásd fentebbi hozzászólásom.
Az, hogy a 4. gen gépeket is használják elfogásra, az egy dolog, de a szuperszonikus elfogásra a repteljesítmény alapján a 3. gen gépek néha jobbak. Kényszerből. Tudtommal mai napig egyes szuperszonikus rekordokat az F-4 tart emiatt. De az F-16 ADF is az F-106 kikopása miatt született, amit ki is nyírt a hh befejeződése.
A MiG-25 egyes változata is tudott volna bombázni, de ettől maga a gép nem erre van kihegyezve. A B-52H és B-1B is strat bombázó, az más kérdés, hogy a jenkik annyira elborultak, hogy Afganisztán felett vadászgépek számára kifejlesztett TGP-vel dobálnak bombát néha magányos sniperekre is. Ettől még nem lettek "tactical fighter"-ek, még ha azok dolgát végzik el sokkal hosszabb CAP idővel.
Tehát a "erre tervezték" és "erre használják" részt válasszuk szét.
A hatótávolságnak és a manőverezőképességnek az elfogó vadászgép definíciójához, mint olyanhoz nincs köze.
Az, hogy egy adott érában csak nagy hatótávolságú és gyéren manőverező gépek látták el ezt a feladatot, az nem jelenti azt, hogy ez mindig is így volt.
Az ADC F-106-osa nem manőverezett egyátalán rosszul, még ha ezt nem is használták ki, míg a PVO MiG-23P-je nem is volt nagy hatótávolságú.
Az eredeti felvetésre reflektálva, az EE Lightning egy "general purpose fighter", amit hivatalosan is szinte kizárólag interceptor szerepkörben használt a RAF.
Mert "general purpose fighter" célra totálisan alkalmatlan volt a béna rakétájával és hatósugarával. Asszem gépágyú sem volt rajta egy idő után, mert elvette a helyét más. Így hát használták arra, amit írsz, csak fenyegetés sem volt, ami ellen repülhetett volna.