Teljesen mindegy is. Ugyanis engem nem is az olyan messzire vezető, teoretikus-filozófikus összevetések ámítanak el, hogy háború esetén mi lett volna ha.
Én ott megállnék, hogy a nyolcvanas évek “álmos” hétfőtől-péntekig kiképzési üzemnapjainak magyar realitását jelentő MiG-21bisz, netán MiG-23MF gépeihez, technológiájához képest, mondjuk Bitburgban ilyen F-15C gépek garmadája tolta a repüzemet.
A pilótáik ott fenn, magasan abban a buborék kabinban, két jókora F100-as turbofan(!) hajtóművel, nyolc rakéta lehetőségével, olyan radarral, ami a 21-eshez képest egy csoda, olyan módokon repülhettek, ami idehaza szinte istenkísértésnek számított volna.
Hatalmas sárkány, mindenféle olyan rendszerek, melyekhez hasonló nálunk nem is volt.
Idén lesz harminc éves az első taszári repülőnap. 1991 alig négy-öt évnyire volt attól az időszaktól, amiről most beszélünk.
Alig kilenc hónapnyira voltunk a Sivatagi Vihar lehengerlő technológiai győzelmétől (amire azért a média és az akkori ábrándos, frissen, új utat kereső hazai belpolitikai közhangulat is rádolgozott), de a még teljes mellszélességgel a nyolcvanas évekből épp csak visszamaradt ex-VSz magyar repülőalakulat bázisán.
A reptér mindennapjait még azok az állapotok dominálták, ami az Ég Katonáiban is jellemzően átjött. Nameg, nyílván az is, amit ott, akkor megmutatni nem lehetett.
És akkor ott volt az a galambszürke Bitburg-i F-15C és olyan elegáns erővel, fölénnyel, robajjal és dinamizmussal fúrta magát az égbe, egy igencsak rövid start után, hogy voltak jópáran, akiknek leesett, hogy nekünk tulajdonképpen lehet, hogy sose osztottak lapot.
Persze, ez túlzás, de az az időszak még teljesen más volt, mint a mai.
Ha 1991-ben teszem azt, lett volna már egy pár éve üzemelő 9.12-es, 9.13-as, két százados MiG-29-es egységünk, más lett volna a vélekedés... talán.
Mert szeptemberben már tudni lehetett, hogy 91 januárjában bizony 29-est is lőttek le Irak felett a Sasok.
Szóval érdekes időszak volt. Volt még rendes légierőnk, darabszámaink, típusválasztékunk, létszámunk, csak a technológiai olló nyílása volt jóval nagyobb és nem épp a javunkra.