Mert ma már kombinálják az IRST-t lézerrel, látható tartományban működő kamerával, stb. Szóval azok már nem csak IRST-k. Ugye a MiG-nél is KOLSz-nak nevezték, vagyis "kombinált optikai lokátorrendszernek" (igaz később a "kombinált" szót már elhagyták, pl. az OLSz-35-nél). A DAS felel meg tisztán IRST-nek (persze abból már az újabb, képalkotásra is képes változatnak).
? Ez a dudiéra, vagy az enyémre ment?
Mindkettőre. A probléma az, hogy mára az IRST már minimum kettő, de inkább három technológiát és műszaki megvalósítást és eltérő képességekkel rendelkezp eszközt is összemosott. Nem véletlenül 12 oldalas a mű ezen része. Akkor röviden... Megint kis spoiler.
- A régi klasszikus nem képalkotós rendszerek, ilyen volt a MIG-29 9.12 és Szu-27Sz KOLSz-ja is vagy az F-8 Crusaderen. Lényegében az IR rakéták szenzortechnológiája, csak pásztáznak vele, hiszen ennek is korlátozott a látószöge. Adott esetben lézertávmérő is van mellette.
- F-14-en levő rendszer. Apró hiba, hog ez inkább pásztázó FLIR-nek tűnik, légicélok ellen szerinem alkalmatlan a felbontása miatt, ez ugyanis már képalkotós. A LANTIRN rendszer FLIR részét is van olyan forrás, ami IRST-nak hívja, ami totális mellé. Az oldalak egy része totálisan fogalmatlan és a TGP, FLIR, EOTS és bármilyen IR-es cuccot IRST-nek hív.
- A Pirate féle képalkotós megoldás. Kellően nagyfelbontású cucc, AG módja is van és képes becsülni alakfelismeréssel mozgásparamétereket is. Előre felé MAWS-ként is üzemelhet, ha éppen nagylátószögű üzemmódban van. (Erre én nem adnék egy lyukas garast sem, ez a "papír mindent elbír kategória").
- Az DAS. 360 fokban képalkotós rendszer, elsődlegesen MAWS, másodlagosan IRST célkereső funkciót is tud.
- Az ötödik kategória meg az AAX-1 (ez ráadásul látható fény tartományban van, ahol az F-4 TISEO is TV rendszer) és az EOTS, ugyanis mindkettő alkalmas célkeresésre, de olyan brutálisan kis tartomnányban, hogy ez elméleti. Ezek AA szerepkörben a TISEO féle "ránézsére" képsek a már felderített célokra VID-hez.
Az F-14 Tomcat is rendelkezett elektro-optikai felderítő és célkövető rendszerrel, ez volt az AN/AXX-1,
[1] ami lényegében egy speciálisan műszerezett Newton távcső volt. Tiszta időben meglepően nagy távolságról lehetővé tette nemcsak célpontok vizuális azonosítását, de korlátozott célkeresési képességgel is rendelkezett.
[2] Valószínűleg a kontrasztosság elvén működhetett a célkeresési képessége, a repülőgép kontrasztja elüt az égháttértől vagy akár a felhőétől is, emiatt földháttérben való célkeresésre valószínűleg alkalmatlan volt, a célkövetés lehetségesnek tűnik.
Az AN/AXX-1 széles látószögű beállításnál 0,9 fok, keskeny látószögű esetben 0,3 fokos látószöggel végezte a célkeresést. Az egyes négyzetek között a kamera 0,217 másodpercenként ugrott, a sarokból középre 0,283 másodperc alatt. Ebből az következik, hogy egyetlen teljes letapogatáshoz szükséges időtartam kb. 5,5 másodperc volt. Széles látószög esetén a teljes letapogatási tartomány 4,6 fok, keskeny sávban mindössze 1,3 fok. Ezen értékekből tisztán látszik, hogy az AN/AXX-1-gyel önállóan célt keresni úgy, hogy nem ismert a célpontok legalább hozzávetőleges helyzete teljesen reménytelen próbálkozás a radarral összehasonlítva.
Összehasonlításként az AN/APG-68 radar ennyi idő alatt 3 sávot legyez be ± 60 fokos oldalszög beállítással. A radar nyalábja 4,25 fokos helyszögben, tehát 120*(3*4,25) = 120 * 12,75 fok térrészt legyez be a radar. Ehhez képest a 4,6 * 4,6 fokos tartománya az AN/AXX-1-nek megmosolyogtató.
Természetesen az AN/AAX-1 is rendelkezett a TISEO rendszer „ránézés” képességével, valójában ez volt az elsődleges funkciója, csak annak a képességeit jóval meghaladta. A rendszer élesben is bizonyított, 1989-ben a líbiai MiG-23 vadászgépekkel történő tűzmegnyitással járó incidens során.
[1] A lábjegyzetben linkelt videón pillanatokra, de látható a líbiai vadászgép, a kamera stabilizációja valószínűleg a manőverek végrehajtása közben a rendszer képességén túl volt. A líbiaiak azt állították, hogy fegyvertelen kiképző repülésen levő gépeket lőttek le a Tomcatek, de a nyilvánosságra hozott TCS rendszerrel rögzített felvételeken látszottak a gép alá függesztett légiharc rakéták. (Fent balra.)
A TCS rendszer segítségével ideális esetben egy DC-10 utasszállító méretű repülőgép azonosítása akár 80-100 kilométerről is lehetséges volt, egy F-111 méterű célpontnál ez az érték nagyjából 40-60 km, de még egy kisméretű, és kis felületet jelentő közeledő F-5 vadászgépet is képes volt 15-20 km távolságból megkülönböztetni egy hasonló méretű géptől, mondjuk egy MiG-21-estől, ami a maga korában páratlan vizuális célazonosítási képességet biztosított az F-14 típusnak.
[1] https://youtu.be/7FNPvMmwAsk?t=3m52s
http://fly.historicwings.com/2013/01/splash-two-migs/ A fenti videóban a rádiózás leirata.
[1] http://www.ausairpower.net/TE-EO-Systems.html
https://www.youtube.com/watch?v=PhuOPJ5pWsU
http://www.anft.net/f-14/f14-detail-chinpods.htm
defence.pk/threads/infra-red-search-track-irst-systems.117322/page-2#post-1897956
[2] http://mil-spec.tpub.com/MIL-C/MIL-C-85437B/MIL-C-85437B00012.htm
http://mil-spec.tpub.com/MIL-C/MIL-C-85437B/MIL-C-85437B00009.htm