Royal Navy Lightningok a fedélzeten, még egy év harcképességig
Először szálltak le a britek vadonatúj gépei a britek vadonatúj hordozóján. A HMS Qeeen Elizabeth az amerikai partok közelében fogadta új madarait.
(fotók: royalnavy.mod.uk)
Mint ismeretes, a királyi haditengerészet és a légierő egyaránt szolgálatba állítja az F-35-ösöket, mégpedig az ötödik generációs harci gép rövid felszállási úthosszal és függőleges leszállás képességével konstruált B-változatát.
A gépek hajóra érkezése egy hadgyakorlat részeként történt, amit a hordozóval az élen az egész harccsoport hajtott végre az amerikai kontinens keleti partvidékénél, többek közt egy romboló, egy tengeralattjáró-vadász és egy tanker kísérte a brit haditengerészet új zászlóshajóját.
A hordozó fedélzetére mindkét haderőnem pilótáiból leszállt néhány, érdekes, hogy a beszámolók, köztük a Royal Navy hivatalos anyaga, nem említi, hogy hány Lightning II. vett részt az akcióban. Egyébként nem először érkezett a Queen Elizabeth-re F-35-ös, de azok az amerikai tengerészgyalogság gépei voltak, amelyek egy tizenegy hetes tesztidőszak során ötszáz fel- és leszállást hajtottak végre a hajón.
A 2014-ben keresztelt, 65 ezer tonnás hordozó, illetve a teljes harccsoport a kezdeti harcképesség állapotát a mostani bejelentések szerint 2020-ra éri el, ebbe a Lightningokon túl beleértendők a hordozófedélzeti Merlin helikopterek is. Az első éles bevetését a kötelék 2021-ben teljesítheti.
Mindeközben beindultak a tengeri próbái a britek második új hordozójának, és néhány nappal ezelőtt a HMS Prince of Wales az Északi-tengeren elérte a 25 csomós maximális sebességét, majd két mérföld kellett ahhoz, hogy a 280 méter hosszú jármű lefékezze magát. Természetesen üres volt még a fedélzet, a meghajtást mindkét hajón négy dízel generátor és két gázturbina biztosította, két hajócsavarral, vagyis a megbízható, hagyományos meghajtást választották (a franciák Charles de Gaulle hordozóján sokat betegeskedő nukleáris helyett).
Méreteit tekintve körülbelül háromnegyede, az üzemeltetett gépek lehetséges száma szerint mintegy fele a kapacitása a britek legnagyobb hadihajójának az amerikai hordozókhoz képest, Összehasonlításképp, a kínaiak első, de csak kiképzésre használt, orosz „örökségből” kialakított hordozója, a Liaoming, több mint 300 méteres és 67 ezer 500 tonnás, de az igazi harcképességet jelentő továbbiak ötvenezer tonna körüliek lesznek és feltehetően kevesebb géppel futhatnak ki.
A két hordozó egyenként negyven gép üzemeltetésére alkalmas, a felszállást „sísánc” segíti, tehát nincs szögfedélzete. Az Egyesült Királyság utolsó „hagyományos” hordozóját, a HMS Ark Royalt több mint negyven éve, 1978-ban vonták ki a hadrendből, és tíz éve, hogy már sem a haditengerészet, sem a szárazföldi légierő nem repüli a Ligthtningok elődjének tekinthető, ugyancsak rövid nekifutással felszálló és függőlegesen leszálló Harriereket. Érdekes, hogy ezek amerikai változata, az AV-8-as továbbra is fontos típusa az amerikai tengerészgyalogságnak.
http://iho.hu/hir/royal-navy-lightningok-a-fedelzeten-meg-egy-ev-harckepessegig-191016
Először szálltak le a britek vadonatúj gépei a britek vadonatúj hordozóján. A HMS Qeeen Elizabeth az amerikai partok közelében fogadta új madarait.
(fotók: royalnavy.mod.uk)
Mint ismeretes, a királyi haditengerészet és a légierő egyaránt szolgálatba állítja az F-35-ösöket, mégpedig az ötödik generációs harci gép rövid felszállási úthosszal és függőleges leszállás képességével konstruált B-változatát.
A gépek hajóra érkezése egy hadgyakorlat részeként történt, amit a hordozóval az élen az egész harccsoport hajtott végre az amerikai kontinens keleti partvidékénél, többek közt egy romboló, egy tengeralattjáró-vadász és egy tanker kísérte a brit haditengerészet új zászlóshajóját.
A hordozó fedélzetére mindkét haderőnem pilótáiból leszállt néhány, érdekes, hogy a beszámolók, köztük a Royal Navy hivatalos anyaga, nem említi, hogy hány Lightning II. vett részt az akcióban. Egyébként nem először érkezett a Queen Elizabeth-re F-35-ös, de azok az amerikai tengerészgyalogság gépei voltak, amelyek egy tizenegy hetes tesztidőszak során ötszáz fel- és leszállást hajtottak végre a hajón.
A 2014-ben keresztelt, 65 ezer tonnás hordozó, illetve a teljes harccsoport a kezdeti harcképesség állapotát a mostani bejelentések szerint 2020-ra éri el, ebbe a Lightningokon túl beleértendők a hordozófedélzeti Merlin helikopterek is. Az első éles bevetését a kötelék 2021-ben teljesítheti.
Mindeközben beindultak a tengeri próbái a britek második új hordozójának, és néhány nappal ezelőtt a HMS Prince of Wales az Északi-tengeren elérte a 25 csomós maximális sebességét, majd két mérföld kellett ahhoz, hogy a 280 méter hosszú jármű lefékezze magát. Természetesen üres volt még a fedélzet, a meghajtást mindkét hajón négy dízel generátor és két gázturbina biztosította, két hajócsavarral, vagyis a megbízható, hagyományos meghajtást választották (a franciák Charles de Gaulle hordozóján sokat betegeskedő nukleáris helyett).
Méreteit tekintve körülbelül háromnegyede, az üzemeltetett gépek lehetséges száma szerint mintegy fele a kapacitása a britek legnagyobb hadihajójának az amerikai hordozókhoz képest, Összehasonlításképp, a kínaiak első, de csak kiképzésre használt, orosz „örökségből” kialakított hordozója, a Liaoming, több mint 300 méteres és 67 ezer 500 tonnás, de az igazi harcképességet jelentő továbbiak ötvenezer tonna körüliek lesznek és feltehetően kevesebb géppel futhatnak ki.
A két hordozó egyenként negyven gép üzemeltetésére alkalmas, a felszállást „sísánc” segíti, tehát nincs szögfedélzete. Az Egyesült Királyság utolsó „hagyományos” hordozóját, a HMS Ark Royalt több mint negyven éve, 1978-ban vonták ki a hadrendből, és tíz éve, hogy már sem a haditengerészet, sem a szárazföldi légierő nem repüli a Ligthtningok elődjének tekinthető, ugyancsak rövid nekifutással felszálló és függőlegesen leszálló Harriereket. Érdekes, hogy ezek amerikai változata, az AV-8-as továbbra is fontos típusa az amerikai tengerészgyalogságnak.
http://iho.hu/hir/royal-navy-lightningok-a-fedelzeten-meg-egy-ev-harckepessegig-191016