Sőt, inkább kétszer, mert az S gépeket is SA-ra építették át vagy talán még most is építik.
Ha így nézzük, akkor tulajdonképpen háromszor is.
Először is, ők az izraeliekkel ellentétben 1981-től már eleve az F-15C/D verzióval indítottak, a tervezett 120 darabos kontingenssel, melynek leszállítási határidejét 1990-re jelölték meg. Ez a tíz éves projekt nem futott ki teljesen, de jelenleg is mintegy 83 F-15C/D gép van hadrendben.
Ez amúgy egy hosszú sztori, mivel a Peace Sun program sarokszámai, de még a típusválaszték is sokszor módosult.
Maga a szaúdi F-15-ös története még Carterék idejében indult, 1977-ben, de az izraeliek - látva Szaúd Arábia egyre növekvő szerepét az arab-izraeli konfliktusban, erőteljes támadás alá vették a helyi lobbistákkal az elnöki adminisztrációt. Végül már Reagan-ék hozták tető alá a boltot, ami nem volt egyátalán kicsi! Öt darab E-3 AWACS, hat darab KC-135-ös tanker, 1177 darab Sidewinder és CFT is (már akkor!) a hatvan darab leendő F-15C/D gépekhez. Cserébe Izrael eladhatta az amerikai hajtóműves Kfir gépeit egy harmadik félnek. 1983-ban aztán további 48-at rendeltek, de ezt akkor már az izraeliek sikeresen tudták megtorpedózni, részint a bejrúti események és a libanoni háborúban elért sikereik nyomán. Ekkor rendelték meg az arabok a Tornado-t.
Ezt követően 1987-ben az addigi átadott 60 darab F-15C/D gép mellé rendeltek még 12 darab vegyesen C és D gépet, ezek 1992-ig érkeztek meg. 1990-ben újabb 24 darabot, rendeltek, ezeket még abban az évben át is tudták adni, mivel a gyártásban nem lévő változatokat az európából kivonandó amerikai kontingensből szedték össze.
1991-ben, a fentiekkel párhuzamosan indult a komplex légifölény - csapásmérő szaúdi speciális varináns, az F-15XP története. 72 darabot rendeltek ebből is, amihez az idősebb Bush még a ciklusa legvégén, 1992-ben hozzá is járult, de ez az ügylet fennakadt a Peantagonon, akik nem akarták az akkor beinduló Strike Eagle teljes képességét exportra is elérhetővé tenni. Tehát itt még nem is az izraeliek ágálltak az üzlet ellen.
A 72 darab F-15XP egy olyan 9Mrd dolláros csomag lett volna, ahol 24 darab, alapvetően F-15D kompatibilis légifölény feladatkörű kétüléses gép és 48 darab csapásmérő, szintén kétüléses Strike Eagle-jellegű technológia került volna eladásra. Végül egy köztes megoldás született.
1994-ben rendelték meg az F-15E Strike Eagle-t, egységesen 72 darabot, de erőteljes izraeli nyomásra, szigorúan képességcsökkentett kivitelben. A következő évben el is készült vele az McDD:
A hajtómű lehetett már az újabb F100PW229-es, hiszen az USAF-nak is ezzel szállították a csapásmérő Sasokat, de a fegyverzet nem léphette túl a nem irányított Mk-82-es bombákat és a Maverick rakétákat. Az AIM-120-ast viszont megkaphatták. Ez sem ment könnyen, mert eredetileg csak arról volt szó, hogy kizárólag az AIM-7F-et kaphatják meg ezekhez a gépekhez is, de az UAE-vel tervezett, de végül meg nem valósult F-15 biznisz nyomán a szaúdiak el tudták érni, hogy nekik is lehessen AMRAAM-juk (egy 1995-ös cikk a témában):
THE US GOVERNMENT is to release the Hughes AIM-120 Advanced Air-to-Air Missile (AMRAAM) for the United Arab Emirates (UAE) to support its manufacturers in the country's strike-fighter competition. Sources close to the UAE fighter programme claim that the USA decided in July to make it clear...
www.flightglobal.com
A világon egyedül a 72 darab szaúdi F-15S rendelkezik a Maverick-el.
Eredetileg az USAF is tesztelte:
De csak a szaúdiak rendszeresítették, hogy legalább valami irányított fegyverzet is legyen a gépekhez.
Ezután jött a hajtóművek átépítése az F-15S-en, F100PW229-esről F110GE129-esre, de a fegyverzet az maradt a régi. Itt már a GE hajtóművekkel láthatjuk az F-15S-t, de még a régi fegyverzettel:
Majd izraeli beleegyezésre, részint, mert az egyébként egyedi és lokálisan nagyon potens F-15I Ra'am már nem jelentett annyira kurrens technológiát és részint, mert egyenesbe került az F-35I Adir program, a szaúdi fél megrendelhette a lényegesen modernebb és sokkal többet tudó F-15SA-t. amiből 84 darabot vásároltak.
Az üzlet további kitétele, hogy a már egyszer átajtóművezett, majd az F-15SA program jóváhagyása után tényleges precíziós képességgel is utólag felruházott F-15S gépek harmadjára is "kés alá fekszenek" és elvégzik rajtuk a teljes értékű F-15SA konverziót is. Ehhez kiépül a MAWS, utólag átalakítják őket FbW-sre, módosul a radar és a kabin is.
Tehát a jelenleg még szolgálatban levő több, mint 80 darab F-15C/D mellett a 72 plusz 84 darab F-15SA jóideig komoly pénzbevételt fog jelenteni a Boeingnek.