Itt a hiányosságot koncepcióként próbálod beállítani, legalábbis úgy látom.
Miért, nem lehet egy hiányosságra koncepciót alapozni?
Ha a te iparági standardod az, hogy a gázturbinád megbízhatósága az első időkben kritikusan alacsony, akkor a hibafaktorok és az egyenletbeli ismeretlenek minimalizálása érdekében egy változót referenciaként ismert faktorra cserélsz. Ez koncepció kérdése.
A Fly by Wire vezérléses, szuperkritikus szárnyprofilos An-70-es idején a késő-szovjet, de már inkább ukrán Antonov tervezőgárdájában komoly vita alakult ki arról, hogy a harmadik ismeretlent, vagyis a D-27-es propfan hajtóművet már nem kéne belevinni az egyenletbe.
Kezdjék inkább el a teszteket egy hagyományos hajtóművel.
Így amikor megtörtént a baj, kezdhettek tanakodni, hogy akkor most mi ment félre? A hajtómű vezérlése, vagy az FbW gabalyodott össze magával, netán a szuperkritikus szárnyprofil zavart be.
Az amerikaiak sosem csináltak ilyet. Náluk talán egyedül az F-14-es volt olyan gép, ami ideiglenes hajtóművel repült, meg is lett az eredménye, mert csúnyán elvitte a programot.
Azóta minden gép rögtön a mélyvíz taktikával, drágábban, de egyből a tervezett konfiguráció komponenseinek prototípusaival kezdi meg a teszteket. Így jobban megy az integráció és ha elszállnak menet közben a költségek, akkor sem kell utólag kuncsorogni a Kongresszusnál, hogy bocsi, túlléptük a költségkeretet, de lécci adjatok még dodót, mert a hajtóművet még ki se próbáltuk.
Az amerikai programok fajlagosan drágábbak az elején, de menet közben válnak rentábilissé.
A többiek viszont az óvatosabb gyártmányfejlesztéssel és integrációval, lassabban felfutó és menet közben összeálló rendszerekkel operálnak.
Az oroszok mindig azt csinálják, hogy előbb elkezdik gyártani az újgenerációs sárkányt a korábbi generációs avionikával és hajtóművel, csak, hogy beinduljon a verkli.
Utána kezdenek integrálni mindent, ami menet közben nő föl a feladathoz.
Ennek veszélye a forráshiány beköszöntével elmaradó tervezett képességek kiesése.
Lásd, MiG-29M, Szu-27M, Szu-25TM, MiG-31M. Ezek mind óvatos integrációs lépcsők voltak, melyek alól kidőlt a Szovjetúnió.
Az F-14B esetében pedig az 1973-as olajválság húzta le a rolót. Aztán tíz évvel később már a Reagan adminisztráció új műszaki tartalom mellett feltámasztotta a koncepciót.
Pont, mint ahogy a késő szovjet M változatokat feltámasztotta Putyin a 2000-es évek második felétől.
