http://www.dtic.mil/dtic/tr/fulltext/u2/a522397.pdf
Tabudöntögetés a GAU-8-ról. Lehet, hogy volt már.
Kis spoiler.
Bár GAU-8 Avenger tűzereje tényleg impresszív, de az a téves sztereotípia él (amennyire meg lehet ítélni) a gépet minimálisan ismerők szemében, hogy nincs olyan harckocsi, amit ne lehetne kilőni vele. Ez több, mint költői túlzás. A mellékletek között is megtalálható írás
[1] egészen más képet fest le úgy, hogy a teszteket és elemzést a 1979-ben folytatták le az akkor már totálisan elavultnak számító amerikai M47 típusú harckocsikon 10 db harckocsi század elleni támadást modellezve.
A tesztek során 3-6 fokos rácsapási szögekkel támadtak, az átlagos tüzelési távolság mindössze 750 méter volt. 10 rácsapást végeztek ideális látási viszonyok és természetesen ellenséges ellentevékenység nélkül álló harckocsikra 174 lövést adtak le, átlagosan 0,57 másodpercig tartott egy sorozat. Ezzel 86 db közvetlen találatot értek el, a felpattanó és lecsúszó lövedékeket is számolva 90 db találat volt. Ebből 30 db lövedék ütötte át a páncélzatot. A 10 db harckocsiból 3 db teljesen megsemmisült, 4 db mozgásképtelenné vált, ebből kettőnek fő fegyverzete is használhatatlanná vált. 2 db könnyű sérüléseket szenvedett, némileg csökkent tűzerejük és mozgásképességük, mindössze 1 db harckocsi marad teljesen harcképes minimális sérülésekkel.
Felhasznált lőszer és találatok száma a célpontok ellen, illetve a célpontok állapota tűzcsapás után.
K =teljes megsemmisítés, M = mozgásképtelenség, F = tűzerő
A lövedékek páncélátütési helyei. Turret (torony), Hull (test), fighting compt (küzdőtér), drivers compt (vezetőállás), engine compt (motortér)
Ez első látásra döbbenetesen ölőerőt mutat a GAU-8, azonban van néhány "apró hiba" a tesztekben. Az M47-esek páncélvédettsége nem érte el az akkor is már másodvonalasnak számító T-55 és T-62 tömegesen hadrendben álló változatokét, nemhogy az akkor rendszeresítés alatt álló bármelyik T-72 változatét, nemhogy a ’80-as években elsővonalas szovjet harckocsikét.. Azok ellen legfeljebb oldalról és hátulról lehetett volna esélye a GAU-8-nak és a realitás inkább a mozgás vagy harcképtelenné tétel volt, de nem a teljes megsemmisítés. Ráadásul a tűzmegnyitás távolsága képtelenül alacsony, ilyen kis távolság esetén minden létező légvédelmi rendszer HMZ-jébe vastagon berepültek volna. Életszerűbb lett volna a teszt, ha 1,2 és 2 km lőtávolság esetén is végrehajtották volna a teszteket.
A ’80-as években az A-10A inkább csak a másodvonalas VSz harckocsik ellen tudott volna elégséges tűzerőt felmutatni, azonban ez nem jelenti azt, hogy a GAU-8 értelmetlen lett volna. A PSzH-k és lövéspáncélosokat vagy bármilyen más gyengén páncélozott célt gyakorlatilag bármilyen járművet kilőhetett költséghatékonyan, nem volt szükség irányított precíziós fegyverre vagy kazettás bombára.
Összegezve, az GAU-8 tényleg egy potens gépágyú, de közel sem az a „harckocsiölő” csodafegyver, mint aminek sokan beállítják vagy szeretnék annak hinni.
[1] http://www.dtic.mil/dtic/tr/fulltext/u2/a522397.pdf