Az S106 HMS Splendid a következő öt napban ezúttal déi irányban járta végig az Argentin partvonal Buenos Aires-től, Comodoro Rivadavia-ig terjedő partszakaszát, de a hordozót nem találta sehol.
Április 26-án azonban Comodoro Rivadavia kikötője előtt megtalálta az Argentin Armada öt várakozó hadihajóját.
Roger Lane-Nott parancsnok egyetlen periszkóp legyezés alatt, 14’000 yard távolságon belül, két 42-es rombolót, és három francia gyártmányú A69-es korvettet látott várakozni, nyilvánvalóan az Argentin zászlóshajó, a repülőgép hordozó érkezésére vártak.
Másnap, április 27-én műholdon keresztül kapott tájékoztatást, miszerint az Argentin hordozót a part mentén, viszont megint északabbra látták.
Roger Lane-Nott parancsnok viszont úgy gondolta, hogy az öt Argentin hadihajó csak a zászlóshajóra (hordozóra) vár, így csak őket kell követnie hogy elvezessék a 25 de Mayo-hoz.
Sir Peter Herbert admirális a Brit tengeralattjáró flotta parancsnoka
Miután egy teljes napon át nem reagált a számára északi kutatást előíró parancsra, Roger Lane-Nott-ot egyenesen Sir Peter Herbert admirális, a Brit tengeralattjáró flotta parancsnoka kérte közvetlen üzenetben álláspontja (parancsmegtagadás háborúban) felülvizsgálatára.
Hosszas őrlődés után, az S106 HMS Splendid otthagyta az Argentin hadihajókat, hogy északabbra a partmentén (ahol korábban már kétszer is hiába keresték) megtalálja az Argentin hordozót.
A 25 de Mayo-t nem találták a megadott helyen, és mire visszasprinteltek Comodoro Rivadavia kikötője elé, ahol korábban az öt Argentin hadihajó várakozott, addigra azok is felszívódtak.
Az Argentin hadiflotta eközben már egy ideje észak-nyugati irányban hajózott, hogy 240 mérföldre megközelítse a Brit flotta általuk feltételezett lokációját.
Május 1-én kora reggel 7:23-kor indult a 2-AS-26 Tracker felderítő, és 8:45-kor ESM (rádiólokátor besugárzás jelzőjével) először észlelte a Brit flotta lokátorait, majd 10:38-kor száll le a hordozón.
2-AS-23 Grumman S-2E Tracker indítása
A 12:45-kor indított 2-AS-23 Tracker felderítő 13:45-kor ESM (rádiólokátor besugárzás jelzőjével) ismét észlelte a Brit flotta lokátorait, majd délebbre 14:56-kor megtalálta a szigetek északi oldalán az S32 ARA San Luis-ra vadászó két fregattot az F90 HMS Brilliant, és az F101 HMS Yarmouth-ot.
Hordozójuk felé visszavezető (északi) úton, 15:13-kor az ESM jelzése után kissé felemelkedtek, és a felszíni célokat felderítő radarjukat bekapcsolták.
Az egész brit flotta a képernyőjükön volt, és három Marconi Type 909-es lokátor (42-es rombolók Sea Dart légvédelmi rakéta tűzvezető lokátora) is megvilágította őket.
A tenger felszíne fölé, a Brit hajók radarhorizontja alá való zuhanás után visszafelé úton még 16:28-kor a Brit flottától északra találtak egy körübelül 25 hajóból álló halászflottát is, majd 17:05-kor szálltak le a teljes rádiócsendben üzemelő Argentin hordozón.
Aznap, délután öt órakor már késő lett volna támadást indítani, mivel az A-4Q támadó gépek már nem érték volna el a Brit flottát szürkület előtt, így a tervezett csapást másnap reggelre halasztották.
Este 21:00-kor indult a fedélzetről a 2-AS-26 Tracker felderítő, és 23:00-kor pontosította a Brit flotta pozícióját.
A tracker felderítő lokátorának kisugárzását észlelték a Britek, és a Tracker elfogására indították az R05 HMS Invincible készültségi Sea Harrier FRS1 vadászgépet, Ian Mortimer kapitány vezetésével.
A Tracker-t üldöző Sea Harrier 70 mérföldre közelítette meg az Argentin flottát, amikor a D-1 ARA Hércules romboló Marconi Type 909-es Sea Dart légvédelmi rakéta tűzvezető lokátora megvilágította Ian Mortimer kapitány gépét.
Az RWR (rádiólokátor besugárzás jelző) riasztása után, Mortimer bemérte lokátorával az Argentin flotta pozícióját, majd a tenger felszíne fölé, az Argentin romboló radarhorizontja alá való zuhanás után hazatért az R05 HMS Invincible fedélzetére.
Leszállása után, 00:20-kor az R12 HMS Hermes fedélzetén már „Sandy” Woodward admirális is pontosan ismerte az Argentin Armada hordozójának a lokációját.
Május 2-án kora reggel, 5:28-kor indult a 2-AS-23 Tracker felderítő hogy rávezesse a A-4Q Skyhawk-okat a célpontjukra, de a Brit flotta korábbi pozíciójában csak egy Szovjet és Lengyel hajókból álló nagyobb halászflottát találtak, aminek a közepéből egy nagyon erős lokátorral világították meg őket, a Brit flotta nyílvánvalóan távolább, dél-keletre húzódott az éjszaka folyamán.
6:00-kor az Argentin hordozó mindenesetre felkészült a támadás indítására kora reggel, napkeltekor.
Hat A-4Q Skyhawk-ot (3-A-301 Castro, 3-A-302 Benítez, 3-A-305 Sylvester, 3-A-306 Oliveira, 3-A-312 Lecour, és a 3-A-114 Márquez) fegyvereztek fel a törzsük alatt egyenként 4db Mk.82 500lbs Snakeye bombával, és a szárnyaik alatt 2db 800 Gallonos üzemanyagtartállyal.
Úgy számoltak, hogy a kis magasságon, északról érkező meglepetésszerű támadás közben két gépet tud a Brit flotta lelőni odafelé menet, és még kettőt a légicsapás után.
Elvileg így 4 támadó gép tudhat bombát vetni, amiből ha a bombáknak csak a 25%-a talál, akkor is a 4 célba csapódó bomba akár egy Brit hordozót ki is üthet.
A támadás után hazatérő két (valószinűleg sérült) gépet egy légi utántöltőnek felszerelt A-4Q várta volna, egy A-4Q pedig 2db AIM-9B Sidewinder rakétákal felszerelve támogatta volna a hazatérést (3-A-304, 3-A-307).
Repülőgéphordozó gőzkatapultjával való felszállásához szükséges fedélzet feletti szél, az A-4Q Skyhawk felszálló tömegének függvényében.
Aznap reggel a Dél-Atlanti óceánon beállt, az ott csak nagyon ritkán tapasztalható tökéletes szélcsend.
Az A-4Q gépek számára szükség volt a két 300 gallonos szárny alatti üzemanyag póttartályra, hogy a meglepetésésszerű támadás érdekében végig kismagasságon repülve, hatósugarukat 155 mérföldről 240 mérföldre növeljék, mivel az Argentin feltételezés szerint, a Brit flotta valahol 200~240 mérföldre tartózkodhatott dél-keleti irányban.
A törzs alatti tartóra 4db Mk.82 500 fontos Snakeye bombát szereltek, amivel a gépek tömege elérte a katapulttal való indítása esetén maximális 22’500 fontot (a fenti diagrammon zöld nyil), amihez 29 csomó fedélzet feletti szélre (hordozó sebessége + természetes szél) lett volna szükségük.
Mivel a V2 ARA 25 de Mayo hordozó elöregedő gépészete aznap reggel csak 18 csomó sebességre volt képes, és éppen teljes szélcsend honolt, így a Skyhawk-ok egyszerűen nem tudtak felszállni.
3db Mk.82 500lbs Snakeye bombával a gépek tömege 22’000 fontra csökkent (a fenti diagrammon sárga nyil), amihez még mindig 22 csomó fedélzet feletti szélre lett volna szükségük.
2db Mk.82 500lbs Snakeye bombával a gépek tömege 21’500 fontra csökkent (a fenti diagrammon piros nyil), amihez 15 csomó fedélzet feletti szélre volt szükségük, amit a hordozó már saját erejéből is el tudott érni, viszont gépenként két bombával számolva, a fenti kalkuláció mindössze két bombatalálatot valószínűsített, így a várható négy gépes veszteségre való tekintettel a támadásnak már látták értelmét.
Május 2-án kora reggel az Argentin pilóták hitetlenkedve álltak felfegyverzett A-4Q Skyhawk gépeik mellett és várták a szelet, hogy a második világháború óta az első anyahajók közötti összecsapásban részt vegyenek.
Mivel a meteorológusok a következő 24 órára is teljes szélcsöndet jósoltak, így tekintettel a Brit atomtengeralattjárók által jelentett fenyegetésre, az Argentin Armada főparancsnoksága 11:00-kor a támadást lefújta, és kiadta az utasítást, hogy mind a négy kötelék térjen vissza a kikötőjébe.
Alig öt órával később, 16:00-kor a vízalatti fenyegetés a C4 ARA General Belgrano cirkáló megtorpedózásában materializálódott.
Hajnal óta, miután Ian Mortimer bemérte Sea Harrier FRS1 vadászgépének lokátorával az Argentin hordozó pozícióját, Northwood műholdon keresztül utasította a tengeralattjárókat hogy vadásszák azt le.
Az S105 HMS Spartan ugyan megkapta az ARA 25 de Mayo repülőgép hordozó koordinátáit, de üldözéséhez át kellett volna hajóznia az S106 HMS Splendid zónájába…
Woodward admirális a felszíni flotta parancsnoka hiába javasolta a szabályok megváltoztatását az Admiralitásnak, miszerint mindhárom Brit atomtengeralattjáró a saját zónáján kívül is tevékenykedhessen parancsnokának belátása szerint, cserébe felszín alatti célokra egyáltalán ne tüzelhessenek, de ezt a Northwood-i parancsnokság tartva esetleges Blue-on-Blue incidenstől nem engedélyezte, mivel nem volt biztosítható, hogy a S105 HMS Spartan és a S106 HMS Splendid is egyidőben értesüljön a tűzmegnyitás szabályainak változásáról.
… így végül az S105 HMS Spartan az Argentín zászlóshajót kénytelen volt futni hagyni.
Az S106 HMS Splendid viszont csak jókora késéssel kapta meg a hordozó kötelék koordinátáit, majd miután odasprintelt, már nem talált az adott koordinátán semmit sem.
Jövő héten folytatódik a hordozó vadászat...
