T
Törölt tag 1945
Guest
Eredeti Argentin fotogéppuska felvételek / videók.
Falkland - 1982
- Téma indítója Wier
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Hadihajók ellen ez annyit ért volna, mint elefánt ellen a sörétes puska, ilyen célpont ellen tényleg a bomba kell vagy az Exocet (de abból is csak 5-6 darabot kaptak addig az argentínok). Kicsit magasabbról kellett volna oldani a bombákat, de az nagy valószínűséggel nagyobb veszteségeket okozott volna a támadó argentín gépeknek is. Nagyobb távolságról be tudták volna mérni őket radarral az angol hajók és több idő lett volna reagálni, rakétát indítani rájuk.
T
Törölt tag 1586
Guest
M
molnibalage
Guest
Egészen durva, hogy papíron 20+ éve a rakéták koráról dumáltak, majd 2. világháborús stílusban bombázgattak 1982-ben. Meg is látszott a veszteségeken...
Arra azért kíváncsi lennék, hogy a gépek azért billegtek, hogy a légvédelem dolgát megnehezítsék, vagy az időjárás és a gépek vezethetősége ennyit tett lehetővé.
T
Törölt tag 1586
Guest
Azért "kígyózva" repültek hogy megnehezítsék a légvédelem dolgát.
A történeteket olvasva pl. Május 21.-én 7/8-as felhőzet volt és majdnem szélcsend. A tenger teljesen sima volt ami alaposan megnehezítette a vízfelszín közeli (20-50 m !!) mélyrepülést.
Tehát még egyszer, nagyon nem tetszik ez a stílus, amit megint megengedsz itt.
Nem zárkózok el a régi dolgok felülvizsgálatának, de csak átgondoltan, nem belemagyarázni bizonyos rész igazságokat az egészre vonatkozóan, mert ez 1 sima csúsztatás és lehet okoskodni ezen!
Ennek az oldalnak jobban hiszek, mint 1 "cuki/by molnibalage/" kreálmánynak.
"Az argentin légierő meglehetősen sok sikeresnek mondható bombatámadást intézett a brit flotta ellen, ezek során rengeteg brit hajó ért közvetlen találat, de a flotta óriási szerencséjére a becsapódott bombák háromnegyede nem robbant fel! A hajók hatékony légvédelme arra kényszerítette az argentin pilótákat, hogy a bombákat kis magasságból oldják ki (több argentin repülőgépen kisebb sérüléseket okoztak a brit hadihajók hozzájuk érő, kisebb antennái), és a bomba zuhanásának rövid ideje alatt a gyújtónak nem volt ideje élesíteni. A brit televíziók hírműsoraiból azonban az argentin légierő katonái értesültek a fel nem robbant bombákról, és gyújtóik beállításán módosítva később több hajót elsüllyesztettek. A vakmerő támadásokban az argentinok nagy veszteségeket szenvedtek kb. 30 repülőgépet vesztettek."
https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2017/10/12/a_falklandi_haboru_334
M
molnibalage
Guest
Ez most komoly? Azt az oldalt linkeled, ahol n+1 képhez adtam én pontosítást vagy javítás, és forrást? Pontosan ezt a fajta téveszmét javította ki Hpasp.Tehát még egyszer, nagyon nem tetszik ez a stílus, amit megint megengedsz itt.
Nem zárkózok el a régi dolgok felülvizsgálatának, de csak átgondoltan, nem belemagyarázni bizonyos rész igazságokat az egészre vonatkozóan, mert ez 1 sima csúsztatás és lehet okoskodni ezen!
Ennek az oldalnak jobban hiszek, mint 1 "cuki/by molnibalage/" kreálmánynak.
"Az argentin légierő meglehetősen sok sikeresnek mondható bombatámadást intézett a brit flotta ellen, ezek során rengeteg brit hajó ért közvetlen találat, de a flotta óriási szerencséjére a becsapódott bombák háromnegyede nem robbant fel! A hajók hatékony légvédelme arra kényszerítette az argentin pilótákat, hogy a bombákat kis magasságból oldják ki (több argentin repülőgépen kisebb sérüléseket okoztak a brit hadihajók hozzájuk érő, kisebb antennái), és a bomba zuhanásának rövid ideje alatt a gyújtónak nem volt ideje élesíteni. A brit televíziók hírműsoraiból azonban az argentin légierő katonái értesültek a fel nem robbant bombákról, és gyújtóik beállításán módosítva később több hajót elsüllyesztettek. A vakmerő támadásokban az argentinok nagy veszteségeket szenvedtek kb. 30 repülőgépet vesztettek."
https://ritkanlathatotortenelem.blog.hu/2017/10/12/a_falklandi_haboru_334
No comment...
Értelmezd a HSz-em szövegét a csúsztatásról, különösen a kiemeltről, amely időrendi eltolódásokat mutat a bombázásról, lépjünk tovább ...
Adalék:
http://www.aranysas.hu/cikk_a_leghosszabb_bevetes.php
Adalék:
http://www.aranysas.hu/cikk_a_leghosszabb_bevetes.php
T
Törölt tag 1945
Guest
Mivel a légierő, és a szárazföldi csapatok története jól ismert, belekezdenék egy, az 1982-es Falkland szigeteki háború tengeralattjáró hadviselését bemutató sorozatba.*
Terveim szerint legalább öt, a harcokban résztvevő egység bevetésének részletes ismertetése következik, sok fotóval, és műszaki adattal.
*mivel csak műkedvelője vagyok a tengeralattjáró hadviselésnek (ez ugye nem légvédelem), így a sorozatot vitaindítónak szánom.
A források a sorozat végén lesznek felsorolva.
Falkland szigetek körül a tenger mélysége, szintvonalak megjelölve.
A fenti térképen jól látható, hogy a Falkland szigetek és Argentína között, az óceán sekélyebb, mint 500m.
Mivel a mélytengeri hangcsatorna kialakulásához 1000m-nél mélyebb óceán szükséges, így az itt nem alakult ki.
Ezért ahelyett hogy a hangok a szezonális és a mélytengeri réteghatár között visszaverődve terjednének, itt az óceán fenekén elnyelődnek, és szóródnak.
A híres passzív szonár egyenlet szerint:
TL = SL + DI - NLs
TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége 1000Hz-en)
SL - Source Level (cél által kibocsájtott zajszint 1000Hz-en)
NLs - Noise Level (az észlelő által kibocsájtott alapzaj 1000Hz-en)
DI - receiver Directivity Index (passzív szonár erősítési tényezője)
A terjedési veszteségből már becsülhető a cél felderítési távolsága:
TL = 10 log₁₀ r
A fenti azonban a hang hengerpalást szerű terjedésére vonatkozik, meglévő mélytengeri hangcsatorna esetén.
Hang terjedésének modellezése, gömbfelület, vagy hengerpalást esetén. Az első esetben nincs mélytengeri hangcsatorna, a másodikban van.
Itt a hang terjedését gömbfelülettel modellezve a képlet:
TL = 20 log₁₀ r
A hang terjedési vesztesége meglévő mélytengeri hangcsatorna esetén (TL = 10 log₁₀ r), illetve a Falkland szigetek és a kontinens között (TL = 20 log₁₀ r):
10km, 40dB, 80dB (40dB különbség, 10’000x gyengébb jel 10km-en)
30km, 45dB, 90dB
100km, 50dB, 100dB (50dB különbség, 100’000x gyengébb jel 100km-en)
Látható, hogy az Atlanti óceánon megszokotthoz képest, itt töredék szonár felderítési távolsággal szembesültek a Brit tengeralattjáró kapitányok.
Következzen a konfliktus legközismertebb tengeralattjárójának, az S48 HMS Conqueror története…
A Churchill osztály három egységéből kettő részt vett a konfliktusban, az S48 HMS Conqueror, és az S50 HMS Courageous is 1971-ben állt szolgálatba.
A Rolls-Royce PWR-1 (amerikai S5W ASFR licenc) reaktor mögött a gépészet el volt szigetelve a hajótesttől, és vékony húrú hajócsavar hajtotta.
Zajszintje valahol a korabeli amerikai Sturgeon, és az öt évvel később megjelenő 688 osztály között volt.
S48 HMS Conqueror kormányállása
S48 HMS Conqueror kormányállása mögött jobb oldalon a merülési tiszt kezelőpultja
S48 HMS Conqueror tűzvezető rendszere
folytatás holnap, következik a Conqueror szonárja…
Terveim szerint legalább öt, a harcokban résztvevő egység bevetésének részletes ismertetése következik, sok fotóval, és műszaki adattal.
*mivel csak műkedvelője vagyok a tengeralattjáró hadviselésnek (ez ugye nem légvédelem), így a sorozatot vitaindítónak szánom.
A források a sorozat végén lesznek felsorolva.
Falkland szigetek körül a tenger mélysége, szintvonalak megjelölve.
A fenti térképen jól látható, hogy a Falkland szigetek és Argentína között, az óceán sekélyebb, mint 500m.
Mivel a mélytengeri hangcsatorna kialakulásához 1000m-nél mélyebb óceán szükséges, így az itt nem alakult ki.
Ezért ahelyett hogy a hangok a szezonális és a mélytengeri réteghatár között visszaverődve terjednének, itt az óceán fenekén elnyelődnek, és szóródnak.
A híres passzív szonár egyenlet szerint:
TL = SL + DI - NLs
TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége 1000Hz-en)
SL - Source Level (cél által kibocsájtott zajszint 1000Hz-en)
NLs - Noise Level (az észlelő által kibocsájtott alapzaj 1000Hz-en)
DI - receiver Directivity Index (passzív szonár erősítési tényezője)
A terjedési veszteségből már becsülhető a cél felderítési távolsága:
TL = 10 log₁₀ r
A fenti azonban a hang hengerpalást szerű terjedésére vonatkozik, meglévő mélytengeri hangcsatorna esetén.
Hang terjedésének modellezése, gömbfelület, vagy hengerpalást esetén. Az első esetben nincs mélytengeri hangcsatorna, a másodikban van.
Itt a hang terjedését gömbfelülettel modellezve a képlet:
TL = 20 log₁₀ r
A hang terjedési vesztesége meglévő mélytengeri hangcsatorna esetén (TL = 10 log₁₀ r), illetve a Falkland szigetek és a kontinens között (TL = 20 log₁₀ r):
10km, 40dB, 80dB (40dB különbség, 10’000x gyengébb jel 10km-en)
30km, 45dB, 90dB
100km, 50dB, 100dB (50dB különbség, 100’000x gyengébb jel 100km-en)
Látható, hogy az Atlanti óceánon megszokotthoz képest, itt töredék szonár felderítési távolsággal szembesültek a Brit tengeralattjáró kapitányok.
Következzen a konfliktus legközismertebb tengeralattjárójának, az S48 HMS Conqueror története…
A Churchill osztály három egységéből kettő részt vett a konfliktusban, az S48 HMS Conqueror, és az S50 HMS Courageous is 1971-ben állt szolgálatba.
A Rolls-Royce PWR-1 (amerikai S5W ASFR licenc) reaktor mögött a gépészet el volt szigetelve a hajótesttől, és vékony húrú hajócsavar hajtotta.
Zajszintje valahol a korabeli amerikai Sturgeon, és az öt évvel később megjelenő 688 osztály között volt.
S48 HMS Conqueror kormányállása
S48 HMS Conqueror kormányállása mögött jobb oldalon a merülési tiszt kezelőpultja
S48 HMS Conqueror tűzvezető rendszere
folytatás holnap, következik a Conqueror szonárja…
T
Törölt tag 1945
Guest
1917 közepén kezdett szigorúan titkos kísérletekbe a Brit haditengerészet ASD (Anti-Submarine Division – tengeralattjáró elhárító) osztálya, melyben kvarc piezo-elektromos kristályok alkalmazásával a világ első víz alatti visszhang alapú tengeralattjáró felderítő berendezését alkották meg.
A berendezés neve ASDIC lett, az ASD és a supersonics (ultrahang) szavak összevonásából.
P59 őrhajó fedélzetén a világ első ASDIC Type-112 készüléke, 1918 végén
ASDIC Type-2001
Negyven év, és két világháborúval később a Brit birodalom gazdasági teljesítőképessége a töredékére fogyatkozott, így az első atom tengeralattjárójuk ASDIC készülékének különlegesnek kellett lennie.
Hogy a berendezés jelentőségét kihangsúlyozzák, a sorban következő ASDIC Type-201 helyett a berendezés a Type-2001 jelet kapta. (ismerős gyakorlat a 90-es évekből az éppen széteső szovjetunió fejlesztő irodáitól)
A fejlesztési kiírás szerint, (TNAADM 259/254, AGREED CHARACTERISTICS FOR ASDIC TYPE 2001) passzív üzemmódban egy snorkel segítségével haladó dízel tengeralattjárót ideális körülmények között 30 mérföldről, aktív üzemben 25 mérföldről kellett tudnia felderíteni.
A fejlesztést vezető Sam Mason-al az amerikaiak megosztották az AN/BQS-6 gömb alakú szonárjuk részleteit, de a Brit gárda több amcsi elgondolással nem értett egyet, és így egy elég egyedi készüléket terveztek.
A teljes, 18 főből álló tervező csapatot először is beíratták elektronika tanfolyamra, hogy az alig egy évtizede felfedezett tranzisztorok lehetőségeit maximálisan kihasználhassák.
Az amcsik által alkalmazott 3.2kHz középfrekvencia helyett a Britek 6.5kHz-et választottak, ami szűkebb felderítő nyalábokat eredményezett, viszont az aktív felderítésre helyezte a hangsúlyt.
Az ASDIC Type-2001 240°-on összesen 96db 2.5°-os hangnyalábot állított elő, és ellentétben az amerikai megoldással, egyidőben az összeset feldolgozta, amihez 16’000db tranzisztorra volt szükségük, készülékenként.
Bal oldalon az aktív üzemmód IDD (Initial Detection Display – első észlelés kijelző ablaka), mellette egy elektronikus szektor kijelző, és jobb oldalon a passzív üzemmód papír nyomtatója.
Aktív hangimpulzust az ASDIC csak akkor adott ki, ha a kapitány az ASDIC kulcsát a berendezésbe helyezte és elfordította.
aktív üzemmód IDD (Initial Detection Display – első észlelés kijelző) berendezése
Az ASDIC Type-2001 aktív üzemének jelfeldolgozásához a RAF felderítőgépek fotó berendezését vették alapul, ami 1000láb hosszú 35mm-es fekete fehér képkockákkal dolgozott.
A célról visszaverődött jel egy elektronikus kijelzőn került megjelenítésre, amit hosszú expozícióval a berendezés lefényképezett, majd a képkockát előhívta, fixálta, lemosta, és megszárította mintegy 9 másodperc alatt.
Az elkészült képet lehetett megtekinteni a kijelző ablakán, illetve lehetőség volt az egyel korábbi képkockával való összehasonlításra egy tükör segítségével.
A berendezés üzemeltetése közben figyelni kellett az előhíváshoz használt vegyszerek mennyiségére, illetve gondokat okozott még néha a filmszakadás.
Amennyiben célt észleltek az IDD-n, akkor már csak a cél irányába eső hangnyalábon adtak le egy fél másodperces FM hangimpulzust, és az elektronikus szektor kijelzőn meghatározták a cél pontos irányát, és távolságát.
Passzív üzemmódban a 240°-ot lefedő, és lassan tekeredő papírra nyomtatott jelet figyelték meg a kezelők, illetve ha célt sejtettek, akkor belehallgathattak a 96db hang-nyaláb egyikébe, amelyik a cél irányába esett.
A berendezés próbái 1962-ben kezdődtek az HMS Verulam egy háborús romboló fedélzetén, ami a teljes sebességgel haladó USS Nautilus-t 200 mérföldről észlelte, az HMS Cachalot dízel tengeralattjárót aktív üzemmódban pedig 34 mérföldről.
UDE gyártmányú ASDIC Type-2001 változat került a Dreadnought, Valiant, és a Warspite egységekbe
Plessley gyártmányú ASDIC Type-2001 változat került a Churchill, Resolution, és a Swiftsure osztályba
Közöttük csak a kabinetek elrendezésében volt különbség.
Ugyan a nyolcvanas évek elejéig az összes Brit atom tengeralattjáróba az Type-2001 ASDIC került beépítésre, azonban az formálisan soha nem került rendszeresítésre, így a fejlesztési program folyamatosan zajlott az üzemeltetés közben is, szinte minden kifutás előtt modernizáltak rajta valamit.
Eleinte a Brit kapitányok inkább aktív üzemben használták az ASDIC Type-2001-est, vagy periszkóp segítségével követték felszíni céljukat…
… 1973-ban és 1975-ben azonban a Dél-Afrikai Daphne osztályú dízel-elektromos tengeralattjárók gyakorlatokon többször is meglepték az aktív üzemben bízó Briteket.
Type-2030/2035 vontatott szonár kijelzői.
A taktikai problémára a megoldást az amerikaiak segítsége jelentette, akik átadták az AN/BQR-25 TB-16 vontatott szonárjuk teljes terv dokumentációját, a fedélzeti berendezéseket is beleértve.
Immáron a Brit „ASDIC” helyett az amcsi „szonár” megnevezéssel, Brit keresztségben a TB-16-os vontatott szonár a Sonar Type-2030/2035 jelet kapta.
Amíg a Type-2030 a cél azonosítását tette lehetővé a frekvencia spektrum elemzésével, addig a Type-2035 berendezés a cél irányát határozta meg.
TB-16 vontatott szonár amcsi tároló megoldása.
Mivel utólag került beépítésre, a Brit egységeken nem lehetett a TB-16-ost a hajótestbe visszacsévélni, azt a kifutás után egy a tengeren várakozó hajó búvárai akasztották azt a tengeralattjáróra, csökkentve annak végsebességét pár csomóval.
Jövő hétvégén következik a Conqueror fegyverzete…
A berendezés neve ASDIC lett, az ASD és a supersonics (ultrahang) szavak összevonásából.
P59 őrhajó fedélzetén a világ első ASDIC Type-112 készüléke, 1918 végén
ASDIC Type-2001
Negyven év, és két világháborúval később a Brit birodalom gazdasági teljesítőképessége a töredékére fogyatkozott, így az első atom tengeralattjárójuk ASDIC készülékének különlegesnek kellett lennie.
Hogy a berendezés jelentőségét kihangsúlyozzák, a sorban következő ASDIC Type-201 helyett a berendezés a Type-2001 jelet kapta. (ismerős gyakorlat a 90-es évekből az éppen széteső szovjetunió fejlesztő irodáitól)
A fejlesztési kiírás szerint, (TNAADM 259/254, AGREED CHARACTERISTICS FOR ASDIC TYPE 2001) passzív üzemmódban egy snorkel segítségével haladó dízel tengeralattjárót ideális körülmények között 30 mérföldről, aktív üzemben 25 mérföldről kellett tudnia felderíteni.
A fejlesztést vezető Sam Mason-al az amerikaiak megosztották az AN/BQS-6 gömb alakú szonárjuk részleteit, de a Brit gárda több amcsi elgondolással nem értett egyet, és így egy elég egyedi készüléket terveztek.
A teljes, 18 főből álló tervező csapatot először is beíratták elektronika tanfolyamra, hogy az alig egy évtizede felfedezett tranzisztorok lehetőségeit maximálisan kihasználhassák.
Az amcsik által alkalmazott 3.2kHz középfrekvencia helyett a Britek 6.5kHz-et választottak, ami szűkebb felderítő nyalábokat eredményezett, viszont az aktív felderítésre helyezte a hangsúlyt.
Az ASDIC Type-2001 240°-on összesen 96db 2.5°-os hangnyalábot állított elő, és ellentétben az amerikai megoldással, egyidőben az összeset feldolgozta, amihez 16’000db tranzisztorra volt szükségük, készülékenként.
Bal oldalon az aktív üzemmód IDD (Initial Detection Display – első észlelés kijelző ablaka), mellette egy elektronikus szektor kijelző, és jobb oldalon a passzív üzemmód papír nyomtatója.
Aktív hangimpulzust az ASDIC csak akkor adott ki, ha a kapitány az ASDIC kulcsát a berendezésbe helyezte és elfordította.
aktív üzemmód IDD (Initial Detection Display – első észlelés kijelző) berendezése
Az ASDIC Type-2001 aktív üzemének jelfeldolgozásához a RAF felderítőgépek fotó berendezését vették alapul, ami 1000láb hosszú 35mm-es fekete fehér képkockákkal dolgozott.
A célról visszaverődött jel egy elektronikus kijelzőn került megjelenítésre, amit hosszú expozícióval a berendezés lefényképezett, majd a képkockát előhívta, fixálta, lemosta, és megszárította mintegy 9 másodperc alatt.
Az elkészült képet lehetett megtekinteni a kijelző ablakán, illetve lehetőség volt az egyel korábbi képkockával való összehasonlításra egy tükör segítségével.
A berendezés üzemeltetése közben figyelni kellett az előhíváshoz használt vegyszerek mennyiségére, illetve gondokat okozott még néha a filmszakadás.
Amennyiben célt észleltek az IDD-n, akkor már csak a cél irányába eső hangnyalábon adtak le egy fél másodperces FM hangimpulzust, és az elektronikus szektor kijelzőn meghatározták a cél pontos irányát, és távolságát.
Passzív üzemmódban a 240°-ot lefedő, és lassan tekeredő papírra nyomtatott jelet figyelték meg a kezelők, illetve ha célt sejtettek, akkor belehallgathattak a 96db hang-nyaláb egyikébe, amelyik a cél irányába esett.
A berendezés próbái 1962-ben kezdődtek az HMS Verulam egy háborús romboló fedélzetén, ami a teljes sebességgel haladó USS Nautilus-t 200 mérföldről észlelte, az HMS Cachalot dízel tengeralattjárót aktív üzemmódban pedig 34 mérföldről.
UDE gyártmányú ASDIC Type-2001 változat került a Dreadnought, Valiant, és a Warspite egységekbe
Plessley gyártmányú ASDIC Type-2001 változat került a Churchill, Resolution, és a Swiftsure osztályba
Közöttük csak a kabinetek elrendezésében volt különbség.
Ugyan a nyolcvanas évek elejéig az összes Brit atom tengeralattjáróba az Type-2001 ASDIC került beépítésre, azonban az formálisan soha nem került rendszeresítésre, így a fejlesztési program folyamatosan zajlott az üzemeltetés közben is, szinte minden kifutás előtt modernizáltak rajta valamit.
Eleinte a Brit kapitányok inkább aktív üzemben használták az ASDIC Type-2001-est, vagy periszkóp segítségével követték felszíni céljukat…
… 1973-ban és 1975-ben azonban a Dél-Afrikai Daphne osztályú dízel-elektromos tengeralattjárók gyakorlatokon többször is meglepték az aktív üzemben bízó Briteket.
Type-2030/2035 vontatott szonár kijelzői.
A taktikai problémára a megoldást az amerikaiak segítsége jelentette, akik átadták az AN/BQR-25 TB-16 vontatott szonárjuk teljes terv dokumentációját, a fedélzeti berendezéseket is beleértve.
Immáron a Brit „ASDIC” helyett az amcsi „szonár” megnevezéssel, Brit keresztségben a TB-16-os vontatott szonár a Sonar Type-2030/2035 jelet kapta.
Amíg a Type-2030 a cél azonosítását tette lehetővé a frekvencia spektrum elemzésével, addig a Type-2035 berendezés a cél irányát határozta meg.
TB-16 vontatott szonár amcsi tároló megoldása.
Mivel utólag került beépítésre, a Brit egységeken nem lehetett a TB-16-ost a hajótestbe visszacsévélni, azt a kifutás után egy a tengeren várakozó hajó búvárai akasztották azt a tengeralattjáróra, csökkentve annak végsebességét pár csomóval.
Jövő hétvégén következik a Conqueror fegyverzete…
1917 közepén kezdett szigorúan titkos kísérletekbe a Brit haditengerészet ASD (Anti-Submarine Division – tengeralattjáró elhárító) osztálya, melyben kvarc piezo-elektromos kristályok alkalmazásával a világ első víz alatti visszhang alapú tengeralattjáró felderítő berendezését alkották meg.
A berendezés neve ASDIC lett, az ASD és a supersonics (ultrahang) szavak összevonásából.
P59 őrhajó fedélzetén a világ első ASDIC Type-112 készüléke, 1918 végén
ASDIC Type-2001
Negyven év, és két világháborúval később a Brit birodalom gazdasági teljesítőképessége a töredékére fogyatkozott, így az első atom tengeralattjárójuk ASDIC készülékének különlegesnek kellett lennie.
Hogy a berendezés jelentőségét kihangsúlyozzák, a sorban következő ASDIC Type-201 helyett a berendezés a Type-2001 jelet kapta. (ismerős gyakorlat a 90-es évekből az éppen széteső szovjetunió fejlesztő irodáitól)
A fejlesztési kiírás szerint, (TNAADM 259/254, AGREED CHARACTERISTICS FOR ASDIC TYPE 2001) passzív üzemmódban egy snorkel segítségével haladó dízel tengeralattjárót ideális körülmények között 30 mérföldről, aktív üzemben 25 mérföldről kellett tudnia felderíteni.
A fejlesztést vezető Sam Mason-al az amerikaiak megosztották az AN/BQS-6 gömb alakú szonárjuk részleteit, de a Brit gárda több amcsi elgondolással nem értett egyet, és így egy elég egyedi készüléket terveztek.
A teljes, 18 főből álló tervező csapatot először is beíratták elektronika tanfolyamra, hogy az alig egy évtizede felfedezett tranzisztorok lehetőségeit maximálisan kihasználhassák.
Az amcsik által alkalmazott 3.2kHz középfrekvencia helyett a Britek 6.5kHz-et választottak, ami szűkebb felderítő nyalábokat eredményezett, viszont az aktív felderítésre helyezte a hangsúlyt.
Az ASDIC Type-2001 240°-on összesen 96db 2.5°-os hangnyalábot állított elő, és ellentétben az amerikai megoldással, egyidőben az összeset feldolgozta, amihez 16’000db tranzisztorra volt szükségük, készülékenként.
Bal oldalon az aktív üzemmód IDD (Initial Detection Display – első észlelés kijelző ablaka), mellette egy elektronikus szektor kijelző, és jobb oldalon a passzív üzemmód papír nyomtatója.
Aktív hangimpulzust az ASDIC csak akkor adott ki, ha a kapitány az ASDIC kulcsát a berendezésbe helyezte és elfordította.
aktív üzemmód IDD (Initial Detection Display – első észlelés kijelző) berendezése
Az ASDIC Type-2001 aktív üzemének jelfeldolgozásához a RAF felderítőgépek fotó berendezését vették alapul, ami 1000láb hosszú 35mm-es fekete fehér képkockákkal dolgozott.
A célról visszaverődött jel egy elektronikus kijelzőn került megjelenítésre, amit hosszú expozícióval a berendezés lefényképezett, majd a képkockát előhívta, fixálta, lemosta, és megszárította mintegy 9 másodperc alatt.
Az elkészült képet lehetett megtekinteni a kijelző ablakán, illetve lehetőség volt az egyel korábbi képkockával való összehasonlításra egy tükör segítségével.
A berendezés üzemeltetése közben figyelni kellett az előhíváshoz használt vegyszerek mennyiségére, illetve gondokat okozott még néha a filmszakadás.
Amennyiben célt észleltek az IDD-n, akkor már csak a cél irányába eső hangnyalábon adtak le egy fél másodperces FM hangimpulzust, és az elektronikus szektor kijelzőn meghatározták a cél pontos irányát, és távolságát.
Passzív üzemmódban a 240°-ot lefedő, és lassan tekeredő papírra nyomtatott jelet figyelték meg a kezelők, illetve ha célt sejtettek, akkor belehallgathattak a 96db hang-nyaláb egyikébe, amelyik a cél irányába esett.
A berendezés próbái 1962-ben kezdődtek az HMS Verulam egy háborús romboló fedélzetén, ami a teljes sebességgel haladó USS Nautilus-t 200 mérföldről észlelte, az HMS Cachalot dízel tengeralattjárót aktív üzemmódban pedig 34 mérföldről.
UDE gyártmányú ASDIC Type-2001 változat került a Dreadnought, Valiant, és a Warspite egységekbe
Plessley gyártmányú ASDIC Type-2001 változat került a Churchill, Resolution, és a Swiftsure osztályba
Közöttük csak a kabinetek elrendezésében volt különbség.
Ugyan a nyolcvanas évek elejéig az összes Brit atom tengeralattjáróba az Type-2001 ASDIC került beépítésre, azonban az formálisan soha nem került rendszeresítésre, így a fejlesztési program folyamatosan zajlott az üzemeltetés közben is, szinte minden kifutás előtt modernizáltak rajta valamit.
Eleinte a Brit kapitányok inkább aktív üzemben használták az ASDIC Type-2001-est, vagy periszkóp segítségével követték felszíni céljukat…
… 1973-ban és 1975-ben azonban a Dél-Afrikai Daphne osztályú dízel-elektromos tengeralattjárók gyakorlatokon többször is meglepték az aktív üzemben bízó Briteket.
Type-2030/2035 vontatott szonár kijelzői.
A taktikai problémára a megoldást az amerikaiak segítsége jelentette, akik átadták az AN/BQR-25 TB-16 vontatott szonárjuk teljes terv dokumentációját, a fedélzeti berendezéseket is beleértve.
Immáron a Brit „ASDIC” helyett az amcsi „szonár” megnevezéssel, Brit keresztségben a TB-16-os vontatott szonár a Sonar Type-2030/2035 jelet kapta.
Amíg a Type-2030 a cél azonosítását tette lehetővé a frekvencia spektrum elemzésével, addig a Type-2035 berendezés a cél irányát határozta meg.
TB-16 vontatott szonár amcsi tároló megoldása.
Mivel utólag került beépítésre, a Brit egységeken nem lehetett a TB-16-ost a hajótestbe visszacsévélni, azt a kifutás után egy a tengeren várakozó hajó búvárai akasztották azt a tengeralattjáróra, csökkentve annak végsebességét pár csomóval.
Jövő hétvégén következik a Conqueror fegyverzete…
Jól értem tehát, hogy a britek elsődlegesen aktív szonárral dolgoztak a TB-16 megjelenéséig? Tiszta agyrém lehetett, kvázi a II.VH végi színvonal.
Ezt a pótkocsis TB-16 alkalmazás ezek szerint a Swiftsure-osztálynál is alkalmazva volt? Gondolom a Trafalgar-osztály már a tapasztalatok alapján más kategória volt.
T
Törölt tag 1945
Guest
Tudott passzívval is dolgozni, lásd a hozzászólásban, csak eleinte jobban bíztak a Brit kapitányok az aktívban vagy a periszkópban:
A fejlesztési kiírás szerint, (TNAADM 259/254, AGREED CHARACTERISTICS FOR ASDIC TYPE 2001) passzív üzemmódban egy snorkel segítségével haladó dízel tengeralattjárót ideális körülmények között 30 mérföldről...
Periszkóp imádat továbbra is él a Briteknél.
T
Törölt tag 1945
Guest
Mk.24 Tigerfish
Hasonlóan az ASDIC Type-2001 szonár fejlesztéséhez, a Brit atom-tengeralattjárók torpedó fegyverzete is egyetlen fejlesztésben összpontosult.
Az Mk.24 Tigerfish torpedót a tengeralattjáró fedélzetéről kábel segítségével vezethetik a cél közelébe, ahol észlelve annak zaját vagy passzív, amennyiben nem akkor aktív üzemmódban támadja azt.
A belsőégésű motor segítségével 55 csomó sebességet érhetett el, amivel 36 csomó sebességig (gyakorlatilag a szovjet Alfát kivéve) az összes tengeralattjárót le lehetett küzdeni.
A fejlesztés azonban egyfázisú üzemanyag hiányában komoly akadályokba ütközött, és mivel a flottának nagy szüksége lett volna már az új torpedóra, így a hetvenes évek elején lemondtak a belsőégésű motor használatáról.
Az egyszerűbb ezüst-cink akkumulátorokkal hajtott villanymotor azonban csak 24 csomó sebességet tett lehetővé, amit a cél közelében rövid időre 35 csomóra tudott növelni a torpedó.
A fenti döntéssel gyakorlatilag az összes atom-tengeralattjáró el tudta kerülni a találatot, csak hajók meg az eleve lassú dízel-elektromos tengeralattjárók voltak a Tigerfish-el nagy biztonsággal leküzdhetőek.
1975-ben megindult a 600db-os sorozatgyártás, és a teljesen kiforratlan fegyver szétosztása a Brit tengeralattjáró egységek között.
1977-re jutott addig a fejlesztés, hogy megkíséreljék a torpedó állami átvételét, amin az Mk.24 mod.0 csúfosan leszerepelt, megbukott.
1979-ben ismét megkísérelték a torpedó állami átvételét, de a javított Mk.24 mod.1 ismét megbukott, megbízhatósága nem érte el a 40%-ot sem.
Andros szigeti AUTEC (Atlantic Undersea Test and Evaluation Center – víz alatti teszt központ) komplexum
A Bahamákon található Andros sziget mellett található amerikai AUTEC egy 200km hosszú, 30km széles, és 1800m mély, felműszerezett tengeri csatornát használta a Brit haditengerészet is az Mk.24 Tigerfish torpedó állami átvételén.
a Bahamai AUTEC központban Mk.24 mod.1 Tigerfish torpedót töltenek az HMS Conqueror fedélzetére
1982 elején az HMS Conqueror folytatta le az Mk.24 mod.1 Tigerfish torpedó megismételt állami átvételi tesztjeit.
A javított változat ismét megbukott, az egyik indítás után a (harci rész helyett telemetriát szállító) fegyver egyenesen az indító HMS Conqueror-t vette célba.
Az HMS Conqueror legénysége az eset után meglehetős fenntartásokkal kezelte a típust, aminek csak a Mk.24 mod2 változata, 1987-ben érte el a 80%-os megbízhatóságot, és került hivatalosan is rendszeresítésre.
Az Mk.24 mod.1 mellett viszont csak az Mk.8 állt rendszerben, ami egy 1925-ös (!!!) egyenesen futó (irányítatlan) hajók elleni torpedó.
Az HMS Conqueror fedélzetén az Mk.8 mod.4 alváltozat állt rendelkezésre, amely a torpedóindító csőben egy elektromos csatlakozóval kapcsolódott az elektro-mechanikus tűzvezető rendszerhez, így a torpedó futási iránya indítás előtt a hídról állítható volt.
A nagy háború után kifejlesztett elektro-mechanikus számológépen kellett a tengeralattjáró, és a cél irányát, sebességét, és távolságát betekerni, amely a kiszámolt tűzvezetési megoldást kijelezte, illetve a kijelölt Mk.8 mod.4 giroszkópját irányba állította.
A torpedó egy 2500psi nyomású tartályban tartotta a kerozint üzemanyagú, négyhengeres radiális belsőégésű motor üzeméhez szükséges sűrített levegőt.
A motor rekesze indítás után tengervízzel lett elárasztva, gondoskodva a motor (tenger)vízhűtéséről.
A motor maximálisan 41 csomó sebességre gyorsítja fel a 7000 yard hatótávolságú, egyenesen futó torpedót.
Mk.8 torpedó detonátora
A vetőcsőbe való betöltés előtt, a fegyvertől külön tárolt mechanikus inga alapú detonátor, legalább 5g ütésre gyújtja be a 810 font Torpex robbanóanyagot.
a holnapi részben indul az HMS Conqueror bevetése…
Köszi. Hát ezek is csak vizzel főznek...
Mk.24 Tigerfish
Hasonlóan az ASDIC Type-2001 szonár fejlesztéséhez, a Brit atom-tengeralattjárók torpedó fegyverzete is egyetlen fejlesztésben összpontosult.
Az Mk.24 Tigerfish torpedót a tengeralattjáró fedélzetéről kábel segítségével vezethetik a cél közelébe, ahol észlelve annak zaját vagy passzív, amennyiben nem akkor aktív üzemmódban támadja azt.
A belsőégésű motor segítségével 55 csomó sebességet érhetett el, amivel 36 csomó sebességig (gyakorlatilag a szovjet Alfát kivéve) az összes tengeralattjárót le lehetett küzdeni.
A fejlesztés azonban egyfázisú üzemanyag hiányában komoly akadályokba ütközött, és mivel a flottának nagy szüksége lett volna már az új torpedóra, így a hetvenes évek elején lemondtak a belsőégésű motor használatáról.
Az egyszerűbb ezüst-cink akkumulátorokkal hajtott villanymotor azonban csak 24 csomó sebességet tett lehetővé, amit a cél közelében rövid időre 35 csomóra tudott növelni a torpedó.
A fenti döntéssel gyakorlatilag az összes atom-tengeralattjáró el tudta kerülni a találatot, csak hajók meg az eleve lassú dízel-elektromos tengeralattjárók voltak a Tigerfish-el nagy biztonsággal leküzdhetőek.
1975-ben megindult a 600db-os sorozatgyártás, és a teljesen kiforratlan fegyver szétosztása a Brit tengeralattjáró egységek között.
1977-re jutott addig a fejlesztés, hogy megkíséreljék a torpedó állami átvételét, amin az Mk.24 mod.0 csúfosan leszerepelt, megbukott.
1979-ben ismét megkísérelték a torpedó állami átvételét, de a javított Mk.24 mod.1 ismét megbukott, megbízhatósága nem érte el a 40%-ot sem.
Andros szigeti AUTEC (Atlantic Undersea Test and Evaluation Center – víz alatti teszt központ) komplexum
A Bahamákon található Andros sziget mellett található amerikai AUTEC egy 200km hosszú, 30km széles, és 1800m mély, felműszerezett tengeri csatornát használta a Brit haditengerészet is az Mk.24 Tigerfish torpedó állami átvételén.
a Bahamai AUTEC központban Mk.24 mod.1 Tigerfish torpedót töltenek az HMS Conqueror fedélzetére
1982 elején az HMS Conqueror folytatta le az Mk.24 mod.1 Tigerfish torpedó megismételt állami átvételi tesztjeit.
A javított változat ismét megbukott, az egyik indítás után a (harci rész helyett telemetriát szállító) fegyver egyenesen az indító HMS Conqueror-t vette célba.
Az HMS Conqueror legénysége az eset után meglehetős fenntartásokkal kezelte a típust, aminek csak a Mk.24 mod2 változata, 1987-ben érte el a 80%-os megbízhatóságot, és került hivatalosan is rendszeresítésre.
Az Mk.24 mod.1 mellett viszont csak az Mk.8 állt rendszerben, ami egy 1925-ös (!!!) egyenesen futó (irányítatlan) hajók elleni torpedó.
Az HMS Conqueror fedélzetén az Mk.8 mod.4 alváltozat állt rendelkezésre, amely a torpedóindító csőben egy elektromos csatlakozóval kapcsolódott az elektro-mechanikus tűzvezető rendszerhez, így a torpedó futási iránya indítás előtt a hídról állítható volt.
A nagy háború után kifejlesztett elektro-mechanikus számológépen kellett a tengeralattjáró, és a cél irányát, sebességét, és távolságát betekerni, amely a kiszámolt tűzvezetési megoldást kijelezte, illetve a kijelölt Mk.8 mod.4 giroszkópját irányba állította.
A torpedó egy 2500psi nyomású tartályban tartotta a kerozint üzemanyagú, négyhengeres radiális belsőégésű motor üzeméhez szükséges sűrített levegőt.
A motor rekesze indítás után tengervízzel lett elárasztva, gondoskodva a motor (tenger)vízhűtéséről.
A motor maximálisan 41 csomó sebességre gyorsítja fel a 7000 yard hatótávolságú, egyenesen futó torpedót.
Mk.8 torpedó detonátora
A vetőcsőbe való betöltés előtt, a fegyvertől külön tárolt mechanikus inga alapú detonátor, legalább 5g ütésre gyújtja be a 810 font Torpex robbanóanyagot.
a holnapi részben indul az HMS Conqueror bevetése…
T
Törölt tag 1945
Guest
Mivel az HMS Conqueror üzemanyaga évekre elegendő, levegőt és vizet korlátlanul tud előállítani (amíg az adott berendezés meg nem hibásodik), egy bevetés hosszát gyakorlatilag csak a fedélzeten tárolt élelmiszer mennyisége korlátozza.
A Churchill osztályt 60 napra elegendő élelmiszer tárolására tervezték, ami egy a Falklandi vizeken tervezett háború megvívásához egyértelműen kevésnek tűnt, hiszen az út délre ~15 nap, vissza ugyanennyi, ami azt jelenti, hogy kevesebb, mint egy hónapot tölthetnek csak a harctéren.
Az első feladat az volt, hogy annyi ellátmányt vegyenek magukhoz, amennyit csak tudnak.
Telerakták a zuhanyzókat, és a WC-k nagy részét konzervekkel, majd a folyosók padlóját 20cm magasan, a legénység magasabb tagjai így heteken át görnyedve közlekedtek.
Összesen 6000db konzervet, és 12 tonna fagyasztott élelmiszert zsúfoltak a fedélzetre, a raktárakat az ajtókig feltöltötték.
priccsek a torpedóteremben
Amikor már minden lehetséges helyet feltöltöttek, a kifutás előtti éjszakán megjelent az SBS (Special Boat Service - Brit haditengerészet elitalakulata) 14 tagja egy busszal, amire „Tengerészgyalogság ejtőernyős bemutató csapat” volt írva, és leparkoltak a móló mellett.
A Conqueror legénységének megdöbbenésére, a 14 fős különleges alakulat 9 tonna felszerelést is hozott magával, kenukat, sátrakat, síléceket, fegyvereket, lőszert, vállról indítható légvédelmi rakétákat, távirányítású bombákat, rádiókat, gyorsan elkészíthető sarkköri élelmiszer ellátmányt, stb...
Őket végül a nedves és zajos torpedó terembe helyezték el, priccseket a torpedók fölött alakítottak ki.
A különleges képzettségű katonák hírnevükhöz híven, egyáltalán nem panaszkodtak, egész úton húzódszkodtak, fekvőtámaszokat nyomtak, és a késeiket fenték a torpedók között.
Kifutás után a lehetséges legnagyobb utazó sebességgel indultak délnek, április 4-én, alig két nappal a Falkland szigetek Argentin inváziója után.
Alighanem felriasztották az Atlanti óceán összes szovjet és amerikai szonárkezelőjét, mivel maximális utazó sebességnél két a hajótesttől le nem szigetelt, a segéd gőzturbina által direkt mechanikusan meghajtott reaktor tápszivattyút is üzemeltettek, amik viszont szolídan üvöltöttek.
merülési tiszt kezelőpultja
A kifutás utáni ötödik éjszakán a reaktort váratlanul leállította az automatika, és a meghajtás hiányában az orrnehéz hajó gyorsuló ütemben kezdett süllyedni.
A merülési tiszt megdöbbenésére, nem tudta elég gyorsan kipumpálni a ballasztot, a süllyedés gyorsult.
Végül 2500 gallon kipumpálása után, 700 láb mélységben sikerült a hajót stabilizálni, majd a reaktor újraindítása után folytatták útjukat dél felé.
Április 23-án kora reggel, még 70 mérföldre a Dél Georgia szigetektől, egyszercsak váratlanul a vontatott szonár célt észlelt.
Klasszikus világháborús tengeralattjáró dízelmotorjának tűnt, és nagyon közelinek.
Teljes harci riadó elrendelése után a kapitány, Chris Wreford Brown periszkóp mélységbe vitte fel a hajót, hátha meglátják, és sikerül azonosítani a céljukat.
A periszkóp üresnek bizonyult, így feltételezhetően a cél pont a látótávolság horizontja alatt snorkelezhetett.
Visszamerültek az eredeti észlelés mélységébe, de a dízelhang megszűnt.
Mindent kipróbáltak, hogy a célt újra megtalálják, passzív szonár kutatás mélyen, illetve közvetlen a felszín alatt, a cél irányába való száguldás után aktív szonár alkalmazását, stb.
Az argentin S-21 ARA Santa Fe, eredetileg 1945-ben elkészült amerikai Balao osztályú SS-339 USS Catfish, ami még részt vett a Csendes óceáni harcokban, ezt a találkozást a Britekkel megúszta, de két nappal később kiszúrták és megtámadták a Brit felszíni kötelék helikopterei.
sérült S-21 ARA Santa Fe parta futtatva
A kapitány, Horacio Alberto Bicain a lemerülni képtelen, sérült egységet a partra futtatta.
SBS a Dél Georgia szigeten
Az SBS katonákat, és felszerelésüket több fordulóban helikopterrel az HMS Antrim romboló fedélzetére szállították, majd részt vettek Dél Georgia visszafoglalásában.
Jövő hétvégén folytatása következik...
A Churchill osztályt 60 napra elegendő élelmiszer tárolására tervezték, ami egy a Falklandi vizeken tervezett háború megvívásához egyértelműen kevésnek tűnt, hiszen az út délre ~15 nap, vissza ugyanennyi, ami azt jelenti, hogy kevesebb, mint egy hónapot tölthetnek csak a harctéren.
Az első feladat az volt, hogy annyi ellátmányt vegyenek magukhoz, amennyit csak tudnak.
Telerakták a zuhanyzókat, és a WC-k nagy részét konzervekkel, majd a folyosók padlóját 20cm magasan, a legénység magasabb tagjai így heteken át görnyedve közlekedtek.
Összesen 6000db konzervet, és 12 tonna fagyasztott élelmiszert zsúfoltak a fedélzetre, a raktárakat az ajtókig feltöltötték.
priccsek a torpedóteremben
Amikor már minden lehetséges helyet feltöltöttek, a kifutás előtti éjszakán megjelent az SBS (Special Boat Service - Brit haditengerészet elitalakulata) 14 tagja egy busszal, amire „Tengerészgyalogság ejtőernyős bemutató csapat” volt írva, és leparkoltak a móló mellett.
A Conqueror legénységének megdöbbenésére, a 14 fős különleges alakulat 9 tonna felszerelést is hozott magával, kenukat, sátrakat, síléceket, fegyvereket, lőszert, vállról indítható légvédelmi rakétákat, távirányítású bombákat, rádiókat, gyorsan elkészíthető sarkköri élelmiszer ellátmányt, stb...
Őket végül a nedves és zajos torpedó terembe helyezték el, priccseket a torpedók fölött alakítottak ki.
A különleges képzettségű katonák hírnevükhöz híven, egyáltalán nem panaszkodtak, egész úton húzódszkodtak, fekvőtámaszokat nyomtak, és a késeiket fenték a torpedók között.
Kifutás után a lehetséges legnagyobb utazó sebességgel indultak délnek, április 4-én, alig két nappal a Falkland szigetek Argentin inváziója után.
Alighanem felriasztották az Atlanti óceán összes szovjet és amerikai szonárkezelőjét, mivel maximális utazó sebességnél két a hajótesttől le nem szigetelt, a segéd gőzturbina által direkt mechanikusan meghajtott reaktor tápszivattyút is üzemeltettek, amik viszont szolídan üvöltöttek.
merülési tiszt kezelőpultja
A kifutás utáni ötödik éjszakán a reaktort váratlanul leállította az automatika, és a meghajtás hiányában az orrnehéz hajó gyorsuló ütemben kezdett süllyedni.
A merülési tiszt megdöbbenésére, nem tudta elég gyorsan kipumpálni a ballasztot, a süllyedés gyorsult.
Végül 2500 gallon kipumpálása után, 700 láb mélységben sikerült a hajót stabilizálni, majd a reaktor újraindítása után folytatták útjukat dél felé.
Április 23-án kora reggel, még 70 mérföldre a Dél Georgia szigetektől, egyszercsak váratlanul a vontatott szonár célt észlelt.
Klasszikus világháborús tengeralattjáró dízelmotorjának tűnt, és nagyon közelinek.
Teljes harci riadó elrendelése után a kapitány, Chris Wreford Brown periszkóp mélységbe vitte fel a hajót, hátha meglátják, és sikerül azonosítani a céljukat.
A periszkóp üresnek bizonyult, így feltételezhetően a cél pont a látótávolság horizontja alatt snorkelezhetett.
Visszamerültek az eredeti észlelés mélységébe, de a dízelhang megszűnt.
Mindent kipróbáltak, hogy a célt újra megtalálják, passzív szonár kutatás mélyen, illetve közvetlen a felszín alatt, a cél irányába való száguldás után aktív szonár alkalmazását, stb.
Az argentin S-21 ARA Santa Fe, eredetileg 1945-ben elkészült amerikai Balao osztályú SS-339 USS Catfish, ami még részt vett a Csendes óceáni harcokban, ezt a találkozást a Britekkel megúszta, de két nappal később kiszúrták és megtámadták a Brit felszíni kötelék helikopterei.
sérült S-21 ARA Santa Fe parta futtatva
A kapitány, Horacio Alberto Bicain a lemerülni képtelen, sérült egységet a partra futtatta.
SBS a Dél Georgia szigeten
Az SBS katonákat, és felszerelésüket több fordulóban helikopterrel az HMS Antrim romboló fedélzetére szállították, majd részt vettek Dél Georgia visszafoglalásában.
Jövő hétvégén folytatása következik...
M
molnibalage
Guest
Az egész falklandi háború iskolapéldája annak, hogy a csillogónak hitt fegyverrendszerek mellett mennyire improvizálva, az azzal csináljuk, amink van megközelítéssel vívják meg úgy, hogy már harmadvonalasnak volt egyes fegyverzet mondható a csúcskategória mellett.Mivel az HMS Conqueror üzemanyaga évekre elegendő, levegőt és vizet korlátlanul tud előállítani (amíg az adott berendezés meg nem hibásodik), egy bevetés hosszát gyakorlatilag csak a fedélzeten tárolt élelmiszer mennyisége korlátozza.
A Churchill osztályt 60 napra elegendő élelmiszer tárolására tervezték, ami egy a Falklandi vizeken tervezett háború megvívásához egyértelműen kevésnek tűnt, hiszen az út délre ~15 nap, vissza ugyanennyi, ami azt jelenti, hogy kevesebb, mint egy hónapot tölthetnek csak a harctéren.
Az első feladat az volt, hogy annyi ellátmányt vegyenek magukhoz, amennyit csak tudnak.
Telerakták a zuhanyzókat, és a WC-k nagy részét konzervekkel, majd a folyosók padlóját 20cm magasan, a legénység magasabb tagjai így heteken át görnyedve közlekedtek.
Összesen 6000db konzervet, és 12 tonna fagyasztott élelmiszert zsúfoltak a fedélzetre, a raktárakat az ajtókig feltöltötték.
priccsek a torpedóteremben
Amikor már minden lehetséges helyet feltöltöttek, a kifutás előtti éjszakán megjelent az SBS (Special Boat Service - Brit haditengerészet elitalakulata) 14 tagja egy busszal, amire „Tengerészgyalogság ejtőernyős bemutató csapat” volt írva, és leparkoltak a móló mellett.
A Conqueror legénységének megdöbbenésére, a 14 fős különleges alakulat 9 tonna felszerelést is hozott magával, kenukat, sátrakat, síléceket, fegyvereket, lőszert, vállról indítható légvédelmi rakétákat, távirányítású bombákat, rádiókat, gyorsan elkészíthető sarkköri élelmiszer ellátmányt, stb...
Őket végül a nedves és zajos torpedó terembe helyezték el, priccseket a torpedók fölött alakítottak ki.
A különleges képzettségű katonák hírnevükhöz híven, egyáltalán nem panaszkodtak, egész úton húzódszkodtak, fekvőtámaszokat nyomtak, és a késeiket fenték a torpedók között.
Kifutás után a lehetséges legnagyobb utazó sebességgel indultak délnek, április 4-én, alig két nappal a Falkland szigetek Argentin inváziója után.
Alighanem felriasztották az Atlanti óceán összes szovjet és amerikai szonárkezelőjét, mivel maximális utazó sebességnél két a hajótesttől le nem szigetelt, a segéd gőzturbina által direkt mechanikusan meghajtott reaktor tápszivattyút is üzemeltettek, amik viszont szolídan üvöltöttek.
merülési tiszt kezelőpultja
A kifutás utáni ötödik éjszakán a reaktort váratlanul leállította az automatika, és a meghajtás hiányában az orrnehéz hajó gyorsuló ütemben kezdett süllyedni.
A merülési tiszt megdöbbenésére, nem tudta elég gyorsan kipumpálni a ballasztot, a süllyedés gyorsult.
Végül 2500 gallon kipumpálása után, 700 láb mélységben sikerült a hajót stabilizálni, majd a reaktor újraindítása után folytatták útjukat dél felé.
Április 23-án kora reggel, még 70 mérföldre a Dél Georgia szigetektől, egyszercsak váratlanul a vontatott szonár célt észlelt.
Klasszikus világháborús tengeralattjáró dízelmotorjának tűnt, és nagyon közelinek.
Teljes harci riadó elrendelése után a kapitány, Chris Wreford Brown periszkóp mélységbe vitte fel a hajót, hátha meglátják, és sikerül azonosítani a céljukat.
A periszkóp üresnek bizonyult, így feltételezhetően a cél pont a látótávolság horizontja alatt snorkelezhetett.
Visszamerültek az eredeti észlelés mélységébe, de a dízelhang megszűnt.
Mindent kipróbáltak, hogy a célt újra megtalálják, passzív szonár kutatás mélyen, illetve közvetlen a felszín alatt, a cél irányába való száguldás után aktív szonár alkalmazását, stb.
Az argentin S-21 ARA Santa Fe, eredetileg 1945-ben elkészült amerikai Balao osztályú SS-339 USS Catfish, ami még részt vett a Csendes óceáni harcokban, ezt a találkozást a Britekkel megúszta, de két nappal később kiszúrták és megtámadták a Brit felszíni kötelék helikopterei.
sérült S-21 ARA Santa Fe parta futtatva
A kapitány, Horacio Alberto Bicain a lemerülni képtelen, sérült egységet a partra futtatta.
SBS a Dél Georgia szigeten
Az SBS katonákat, és felszerelésüket több fordulóban helikopterrel az HMS Antrim romboló fedélzetére szállították, majd részt vettek Dél Georgia visszafoglalásában.
Jövő hétvégén folytatása következik...
Inkább azt látom,hogy célfegyvereket nem arra hasznaltak amire tervezték őket.Most ez vagy általánosság vokt vagy csak brit szűk látókörűség azt nem tudom de nyilvánvaló,hogy ezek a tdngeralattjárók egyértelműen az észak-atlanti vizeken való harcra lettek tervezve azaz a 3.vh-ra.