Én kb. 1996-ban láttam VHS-en az alap trilógiát és nem értettem mi a nagy szám benne. Egynek elment.
Üdv!
1996-ban tényleg nem volt nagy szám, pláne vhs-n nézve.
Én 8 évesen láttam először 1984-ben, egy falusi moziban. Elképesztő élmény volt.
Képzelj el egy olyan világot, ahol a legkomolyabb futurisztikus filmélmény az Alfa Holdbázis, az Orion űrhajó, a Pirx kapitány kalandjai tv sorozatok voltak. Akkor és ott beszart mindenki. Legalábbis felnőttek is elájultak tőle, már amennyire emlékszem.
A történettel akkoriban teljesen frankón elvoltam, hiszen gyerek voltam.
Óriási lökés volt nekem, hogy sci-fi irodalom kedvelője legyek. A mostani felnőtt rajongók egy jelentős része is olyan korú lehetett mikor látta, mint én.
Én az után ábrándultam ki az SW-ből, mikor Lucas nem folytatta a történetet (Timothy Zahn könyvei nagyon jó alap lett volna), hanem előzményt csinált, és a Baljós Árnyak olyan lett, amilyen.
Azt gondolom, hogy az elsők között lehetett az SW, amit most blockbuster-nek hívunk.
Én megértem, ha 20 évvel később, vhs-n nézve nem szólt nagyot, hisz már egy csomó olyan filmélményed lehetett, amit már ez után készítettek, és felette jár látványban, történet komplexitásában egyaránt.
Én sokszor átéltem hasonlót több műfajban.
Pl. zene. Sosem értettem a Queen körüli nagy felhajtást. Van egy két jó száma, oszt jónapot. De egy generációnak, akkor és ott óriási truváj volt.
Vagy mikor én ajánlgattam a Ponyvaregényt a 12 évvel fiatalabb kollégámnak, hogy "az asztán a kurva jó film!"
Megnézte, és nem volt elájulva tőle. És akkor esett le, hogy ez azért lehet, mert az ő kedvence már a Blöff, ami sok tekintetben hasonló a Ponyvaregényhez. És ezeket a vizuális és történetvezetési gegeket már látta.