F-111 Aardvark (General Dynamics, USA)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

  • Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:

    • a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
    • a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők

    Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.

    Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.

M

molnibalage

Guest
Dél afrikaiakrol olvastam anno,(nehogy forrást kérj,papir alapon 20+ éve,de anno C+D kiállitáson volt anyag a bombákrol) növelt repeszhatású Mk81/82 bombákkal(simán egy réteg csapágygolyó a bombafal és a töltet között) 5-10km távra csináltak hajitó bombázást Angólában.Az Osza/Sztrela-10 hatótáván kivülről.Dél afrikaiak szerint igy egy 4-6 gépesMirage F1 raj egy komplett zl harccsoportot leamortizált,a hk-at kivéve.
És a bombákat hogyan gyártották le..? Mert én úgy tudom, hogy melegen öntik bele a robbanóanyagot és aztán az megszilárdul. Hogyan szedték szét a bombát és a felesleges milyen térfogatba mentek bele a bombák?

Abban is kételkedek, hogy egy zl-jat így leradíroztak volna. A hajító bombázás szórása ekkora távolságban több száz méter és a célzási hiba is. A Mirage F.1 gépek meg talán, ha 2x500 kg-ot bírnak reálisan egy függesztőn a pótosok mellett.

A Bleouga a saját francia kazettás bomba.
avmirf1_04.png


A Red Flag-est végighallgattam megint. Lesz belőle összefoglaló, de néhol átfed az első videóval, de nem sokat.
 
  • Tetszik
Reactions: endre

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
47 350
77 013
113
És a bombákat hogyan gyártották le..? Mert én úgy tudom, hogy melegen öntik bele a robbanóanyagot és aztán az megszilárdul. Hogyan szedték szét a bombát és a felesleges milyen térfogatba mentek bele a bombák?

Abban is kételkedek, hogy egy zl-jat így leradíroztak volna. A hajító bombázás szórása ekkora távolságban több száz méter és a célzási hiba is. A Mirage F.1 gépek meg talán, ha 2x500 kg-ot bírnak reálisan egy függesztőn a pótosok mellett.

A Bleouga a saját francia kazettás bomba.
avmirf1_04.png


A Red Flag-est végighallgattam megint. Lesz belőle összefoglaló, de néhol átfed az első videóval, de nem sokat.

A bombákból úgy ahogy beléjük öntötték a robbanóanyagot úgy ki is lehet önteni(bár ez robbanóanyag függő is).
 

Negan

Well-Known Member
2019. november 30.
18 081
31 019
113
És a bombákat hogyan gyártották le..? Mert én úgy tudom, hogy melegen öntik bele a robbanóanyagot és aztán az megszilárdul. Hogyan szedték szét a bombát és a felesleges milyen térfogatba mentek bele a bombák?

Abban is kételkedek, hogy egy zl-jat így leradíroztak volna. A hajító bombázás szórása ekkora távolságban több száz méter és a célzási hiba is. A Mirage F.1 gépek meg talán, ha 2x500 kg-ot bírnak reálisan egy függesztőn a pótosok mellett.

A Bleouga a saját francia kazettás bomba.
avmirf1_04.png


A Red Flag-est végighallgattam megint. Lesz belőle összefoglaló, de néhol átfed az első videóval, de nem sokat.
d8df873b12dd51681e756663c1ea6b0f.jpg

460a569bd7701_large.jpg

A szórás meg növelte a területhatást.Ez nem egy preciziós módszer,hanem kifejezetten területbombázás
 
  • Tetszik
Reactions: wolfram and fip7

Horizon

Well-Known Member
2019. február 27.
1 819
7 237
113
Azóta voltak az E legacy exportok, ezt részben kezelte az F-15SA-s írás, a bukott SE és most a X. (EX nincs.) Meg a Golden Eagle korszerűsítés a kabin kiegészítéssel. De kb. ennyi.
Ha minden igaz, lesz.
https://www.businessinsider.com/what-the-air-force-is-getting-with-its-f15ex-fighter-2020-5

1973-as áron 11 misi tája ez ma 63M+.
És ne feledjük, de csak egy új altípusa volt az F-111-nek...
Az csak egy mítosz, hogy a gépek régen sokkal olcsóbbak voltak. Az infláció megszaladt és ettől tűnik annak. Döbbenetes, hogy ma azonos értékű pénzből mennyivel durvább gép építhető.
Tényleg. Utána nézve majdnem hatszorosára emelkedtek az árak 1970 óta, én még valahol 3 környékén tartottam. Durva. Végül is az is egy stratégia, hogy elinflálod az adósságod.
 
M

molnibalage

Guest
Akkor haladjunk tovább, de most csak kisebb lépésben.


A fenti videó a Red Flag gyakorlatokkal kapcsolatos emlékeit és tapasztalatait foglalja össze, a már korábban bemutatott videóban nem, vagy csak részlegesen érintett témák itt-ott újra felbukkannak.


  • 1978-ben csatlakozott az USAF-hez és mivel még az F-111 is számára a semmiből jött, a Légierő egyéb dolgairól szinte semmit nem tudott, a Red Flag is ebbe a kategóriába esett. 1979 októberében hallott róla először, amikor az F-111-es század, ahol szolgált készült a részvételre. Ez 1980 februárjában következett be. Amikor ez az esemény jött, akkor volt egy kis vita, hogy a két újonc hadnaggyal (2nd lieutenant) mi legyen. Ő és egy másik újonc pilóta voltak az egész alakulatban, akik nem az 1000+ órás tapasztalattal bírók táborába tartoztak. Túl tapasztalatlanok, de mégsem ülhetnek csak úgy és az egész század megy. Így, hát mentek ők is...

  • A Red Flag akkor még viszonylag új dolog volt, csak 1975 óta létezett, amit a vietnámi bevetések tapasztalatai hívtak életre. Itt következik a szokásos megjegyzés arról, hogy úgy gondolták, hogy a rakéták elvégzik a dolgokat és nincs mit nagyon ragozni, de kiderült, hogy ez nem egészen igaz. A Red Flag ettől függetlenül kezdetben egy erőse vadászgépek és azok légi harcát modellező gyakorlat sorozat volt, viszont elég hamar a scenario alapú gyakorlattá vált, ahogy később és ma is ismertté vált. Amikor ős az első esemény részt vett, akkor már legalább átmeneti fázisban volt rendszer, nem annyira vadászgép központú volt. A hidegháború vége és szovjet összeomlás hozta a másik komolyabb változást a Red Flag történetében.

    20200615v00sm1wsf.png

    Jeff még újoncként az F-111 típuson.

  • A Red Flag kb. 1 hónapos időtartamú áttelepülést jelentett az alakulat számára. Az alakulat fele az első két héten, a második fele a második két hétben repült. Jeff a második csoportba került. A Red Flag alatt viszont a gépek hozták a formájukat, az F-111 legendásan karbantartás igényes típus volt. Ezért Jeff-et küldték haza Nellisről, hogy a gép belső fegyverterében hozzon radarhoz tartalék alkatrészeket.

    Az úton viszont érdekes módon volt egy kis komplikáció. 16 ezer lábon repülve látás alapján próbáltak bejelentkezni a központál, de valamiért egyik frekvencia sem működött. Viszont maguk alatt Colorado folyót, ami a Hoover gáthoz vezetett, ami Vegas közelében van. Hát, leereszkedtek és követték a folyót és helyenként a Grand Canyonban repültek végig. Azóta ez már tilos. Így érdekes módon az Red Flagről számára az egyik legemlékezetesebb repülés az volt, amikor csak pótalkatrészt szállított egy F-111-gyel...

  • Az idők változását úgy írja le, hogy ma egy Red Flag esetén a gépek és módszerek kb. annyira hasonlítanak 1980-as állapothoz, hogy gázkar és botkormány van a gépekben és gépek fizikája nem változott. Amikor ők repültek senki nem hallott még olyasmiről, hogy stealth, csak ahhoz hasonló dolog az alacsonyan repülés volt, annak minden hátrányával és veszélyeivel. És éjszaka erre is csak két típus volt képes az USAF-nál az F-111 és a Navy A-6 Intuder.

    A gépeken volt már digitális elektronika, de a korszakra inkább az analóg szó illett, a gépek igaz, hogy fejlettebb módon, de lényegében a II. vh és a hajózásban közvetlen számításos (Dead Reckoning) módszer volt, amit a tehetetlenségi navigáció és a térképező radar egészített ki. Papírtérképet használtak, vonalakat húzgáltak és stopperórával mérték az időt és iránytű és térkép alapján navigáltak manuálisan vagy fél-manuálisan.

    A fegyverek alapvetően nem irányítottak voltak, egy maroknyi gép volt csak képes lézervezérlésű bombát használni.* Tehát lényegében arról szólt a repülés, hogy a gépet pontosan a megfelelő helyre kellett navigálni és ott igen pontosan tartva a paramétereket lehetett csak a célpontokat eltalálni. Az oldott fegyverek sebességvektorját és azok pályáját a repülőgép határozta meg. Ha pontatlan volt, akkor a bombázás is az volt.

    Tehát. Hiába volt jó helyen a gép, ha éppen nem vízszintesen repült a gép bombaoldáskor és hiába repült vízszintesen, ha a célpont mellett 100 méterrel repült el. A bombák eszerint értek földet.*AGM-65 és AGM-62-őt vagy más régebbi és nem túl acélos precíziós fegyvert, nappal jó időben már más gép is.
  • A hidegháború vége után nem volt összemérhető ellenfele az USA-nak és Jeff úgy beszél, hogy szerinte a kínai és orosz erők ma sem azok. Úgy fogalmaz, hogy léteznek részlegesen hasonló képességgel bíró eszközeik, de nem igazán tudják azokat használni, nincs meg az a komplex helyezértékelő és múltbeli tapasztalatuk, amire építkezhetnének.

    Egy ponton szerintem téved, mert úgy beszél, mintha nem lenne AWACS gépe Kínának vagy Oroszországnak, ami nem igaz. Vagy csak szerinte azok sem olyan jók. Ennél a résznél én azért csuklottam egy kicsit.
A 9. percnél járunk még csak.
 
M

molnibalage

Guest
Amíg készül a következő rész, addig hogy legyen majd mihez mérni, amiről szó van itten az F-111A.

És egy kis Raven. Az a display maga korában a kisebbfajta csoda kategóriája lehetett.

Ha befejeztem ezt a videót, akkor szerintem egy csomagban kitolom, ami eddig volt. Cirka 60 oldal. ;)
 
M

molnibalage

Guest
Na, akkor folytatás. Ez most nagyon rövid lesz, mert az F-111D kapcsán teszek sok kiegészítést és viszi a karakterszámot.

  • Az 522. század tagjaként vett részt az első Red Flag-en, akik a Canon AFB-ről mentek oda, akkoriban F-111D típust repülték.* Akkor három százada volt (a ma már nem létező) a reptérnek, kettő kiképző alakulat volt (replacement traning), az 41. század, illetve az 524. század azokat hozta fel, akiket később Angliába vezényeltek Lakenheath támaszpontra. Az 522. Fighting Fireballs volt az egyetlen harcászati század.

    * Ezek szerint akkor Jeff innen ismeri az F-111D típust, később az E változattal repült.
  • Az F-111D akkor talán a világ egyik lefejlettebb harci repülőgépé volt a kategóriájában, ami csak létezett. Akkor szemmel nézve (saját megjegyzés) full glass cokcpit volt (ezt Jeff használta), digitális tehetetlenségi navigációs rendszere volt, a „digitális F-111” változat volt lényegében. Az első gép volt, amibe akkori szemmel a digitális haladás minden vívmányát igyekeztek belenyomni. Ez volt azonban a hátránya is, mert szinte valami mindig elromlott bennük, ezért a gépek hadrafoghatósága alacsony volt.

    „when you get so many parts even a small failure rate mean things break ALL-THE-TIME.”

    Amikor megérkezett a támaszpontra, akkor a gépek fele a betonon félretolva állt, bár éppen a hajtóművek hibája miatt. A kabinba benézve is teljes panelek hiányoztak, mert kannibalizálták a gépeket, hogy maradékot reptessék. A digitális vívmány mellett azért régebbi, de egyedi jelenség volt a mozgó térkép (moving map, illetve a típuson volt HUD is. A moving map-ra azt mondta, hogy nagy hasznos volt, csak szinte soha nem működött.
A térkép természetesen nem digitális volt, hanem filmre dolgozott, de ennek hátterét Jeff nem fejtette ki. A DCS szimulátorban az AV-8 gépnél látható.
https://youtu.be/iB1qJUq3U8E?t=100

A digitális technológia előnye, hogy akár a gép haladási irányához képest forgatható a térkép vagy a gép iránya változik és mozog a térkép alatta. A filmre dolgozó rendszereknél ez a szabadság nem volt meg, ott a térkép mozgott fel-le, nem forgatták.

Jeff szerint valószínűleg az F-111D kapott először HUD-ot, de efelől kétségeim vannak. Már az F-4C[1] gépen is látni HUD-ot a múzeumi fotókon. Azt nem tudom, hogy mikor szerelték be a gépekbe azokat, lehet, hogy utólag. Ezen felül lehet, hogy akkor olyan kevés információ jelent meg rajta, hogy az nem tekintették még HUD-nak, mert lehet, hogy csak olyan korlátozott mennyiségű információt jelenített meg vagy funkciója volt, mint az F-111A gépen levő kijelzőnek.

eg3iWRS.png


Video a HUD-ról és a kabinról.



W99Wjix.png

A moving map kijelzője. A kör alakú részen látszódna a térkép. Rengetek más jelzés is eköré lett csoportosítva.[2]

Y3jAzd7.png

Fénykép a mozgó térképről és rövid leírása. A fekete vonal a gép iránya, a fehér vonal mutatja az utolsó navigációs pont felé az irányt.[3]

NoMDFOS.png

A HUD. Akkori szemmel, a ’70-es évek elején ez tényleg kisebbfajta csoda lehetett.

NragJG1.png

Az F-111D pilótafülkéje, jól látszanak a hatalmas kijelzők, méretük még mai szemmel is tiszteletet parancsoló. Balra fent a képen, a kabin közepén van a moving map.[4]

oUdX5su.png

Ezen a képen jobban látszik a moving map. Látszik az ék alakú szimbólum és a vonal, am a gép haladási irányát mutatja.[5]

WRbynDl.png

Az F-111D és F-111F összehasonlítása.[6] Jól látható, hogy papíron mennyi mindennel tudott többet az F-111D, de mégis az F-111F lett megbízhatósága és Pave Tack + lézervezérlésű bomba használat miatt a definitív változat.

  • Az F-111-esekkel szinte mindig SEAD feladatkört (radar elleni rakéta nélkül...) és a kiemelten fontos statikus célok elleni támadást gyakorolták, mint a repterek támadását. Ez szerinte igen fontos volt, mert a Szovjetunió (VSz-t nem említi, de nyilván együtt érti) hatalmas számszerű fölényét ki kellet egyenlíteni valahogy. Szerinte a számszerű előnyük megvolt, de minőségi előny mindig is az ő oldalukon volt. A mennyiség probléma orvosolható volt, ha a repterek egy részét sikerült használhatatlanná tenni, legalább egy időre.

    Ez minőségi előny legfeljebb az USAF-ra igaz, a NATO-ra összességben semmiképpen egészen a ’80-as évek közepéig, az F-16A és a Tornado gépek elterjedésig. A számszerű fölényben sem vagyok egészen biztos. A NATO államoknak összességében számszerűleg sok gépe volt, csak hát egy F-104G-t vagy egy Gina G.91-et nehéz mondjuk egy MiG-23 vagy MiG-21-hez mérni...
  • A Red Flag attól különbözött az átlagos hétköznapoktól, hogy számtalan különféle típust és alakulatot egy helyre csődített össze és ez más fajta szervezés és gondolkodást igényelt. A felszállás után így álltak össze hatalmas csapásmérő kötelékek. A Sivatagi Vihar során az itt szerzett tapasztalatokat alapvető fontoságúnak írja le. Az Incirlik támaszponton levő vegyes ezred is pont úgy üzemelt, ahogy a Red Flag során tapasztalta azt, mintha csak ugyanaz lett volna, újra és újra. Ez azért ment, és azért tudták hogyan kell, mert azok közül, akik ott voltak, szinte mindenki csinálta már korábban. Ezért tudták hatékonyan csinálni. (13:00 táján beszél erről, érdemes nézni az arcát miközben meséli.) Európában a különféle típusok nem egy támaszponton voltak, pl. F-111-esek Upper Heyford-ban, F-15-ösök Soesterbergben (Hollandia), F-4 Phantom II Alconburyben, stb. Röviden, látszik az arcán, hogy A Red Flag, az jó volt. Nagyon.

    Itt azért megint bujkál bennem a kisördög, mert a Red Flag előtt a vietnámi háború alatt is mozgattak és szerveztek meg hatalmas csapásmérő kötelékeket, pl. az 1972-es Linebacker II két hete alatt 200-300 gép repült be Hanoi térségébe. A Red Flag nélkül is működnie kellett, mert az bevetések szervezésének alapja az Air Tasking Order (ATO) az akár több reptérről induló gépek mozgásának összehangolásán alappszik. Enélkül nincs légi hadjárat. És mivel viszonylag biztos vagyok benne, hogy nem minden USAF pilóta volt életében Red Flag-en... Készségesen elhiszem és belátom. hogy hasznos volt, de ezt előtte is csinálták. A kulcs azon az egy szón lehet, amit mondott odafent. Hatékonyan.
[1] http://www.nmusafvirtualtour.com/cockpits/SEAW_tour/SEAW-10.html
Nincs HUD amin „keresztülnézne a kamera”, de célkör van, tehát valószínűleg csak ennyit jelenített meg.

[2] http://aviationarchives.blogspot.com/2017/03/general-dynamics-f-111d-flight-manual.html
[3] https://books.google.hu/books?id=RrtN_5GknocC&lpg=RA3-PA76&dq=f-111d hsd&hl=hu&pg=RA3-PA77#v=onepage&q=f-111d hsd&f=false
[4] http://www.f-111.net/models/cockpits/index.htm
[5] http://i0.wp.com/www.defensemedianetwork.com/wp-content/uploads/2011/02/F-111-cockpit.jpg
[6] https://books.google.hu/books?id=oKY_3d3IoYAC&lpg=PA783&dq=moving map display f-111&hl=hu&pg=PA783#v=onepage&q&f=true
 
M

molnibalage

Guest
Az első Q&A-t is meghallgattam Jeff-től. Az érdekesebb kérdéseiből is lesz anyag.
Asszem látható, hogy melyik az egyik kedvenc gépem. Tök jó lenne újraírni az egész F-111 anyagot, de időt egyszerűen nem találok rá...
 
  • Tetszik
Reactions: endre
M

molnibalage

Guest
Akkor folytatás 14:00-ól.
  • Az Red Flag gyakorlatilag összeállított ATO szerint általában 8 gépes kötelékek álltak össze, de ezek mellé mindig kellett tartalékot is kitenni a meghibásodások miatt. A kötelékek parancsnoka általában a csapásmérő típusokkal repülők közül került ki. Ennek oka az, ha belegondolunk, hogy a légierő elődleges feladata a saját erők harcának támogatása, amit nagyrészt csapásméréssel vagy az ellenséges repterek megbénításával és az ellenfél légierejének földön tartásával érhető el. Tehát (a nagyon felmagasztalt) légi harc a vadászgépek által, az valójában támogató feladatkört jelent. Természetesen a támogatásnak vannak rétegei, de a fő cél az ellenfél szárazföldi erejének térde kényszerítése. A (sokak által unalomig ismert) A-10 közvetlen támogató feladatkörétől felfelé lépdelve nézve. Az F-111 felsőbb szinten van, mélyen az ellenséges légtérben hajtott végre (jellemzően vagy volna) csapásmérő bevetéseket. Az F-15 vadászgépek feladata volt őket és a csapatokat is védeni. Az ember nem küld fel csak úgy vadászgépeket, hogy lyukat üssenek az égbe...

    Itt azért Jeff egy picit téved szerintem. Mert egy ehhez hasonló bevetés van, ami elvileg önállóan is repülhető. Ilyen a „sweep” (söprögetés) bevetés. Szabad vadászat ellenséges repülőgépekre. Előfordul, hogy nagy támadó kötelék előtt halad egy ilyen feladatra beosztott kötelék, de az is használatos taktika, hogy egyszerűen csak berepülnek mélyen az ellenséges légtérbe és provokálják az ellenség vadászait és légvédelmét. Akkor igazán hatékony egy ilyen bevetés, ha olyan helyre törnek be, ahol biztosra lehet venni, hogy baráti gép, ergo bármi, ami szembe jön az csak is ellenséges lehet. Ilyenkor lehet nagyon hatékonyan alkalmazni.

    Persze önállóan repülni ezt azért nincs értelme sokszor, mert, ha valamilyen módon – pl. a gépek repülési profilja alapján megsejti az ellenfél, hogy milyen típus és milyen feladatú a szembenálló gép, akkor arra nem is reagál vadászgép emelésével, de akár a légvédelmi rakétákkal sem, mert pl. Irakban 1991-ben, ha egy négy gépes F-15 kötelék csak repkedett az üres sivatag felett, az nagyjából nem számított. Viszont az első éjszaka támadó gépek előtt okkal az F-15-ös gépek mentek, hogy elcsípjék azon iraki vadászokat, még időben, mielőtt összeolvadnak egy támadó kötelében, amikor a célok azonosítása iszonyatosan nehézzé válik éjszaka. Az elektronikus IFF rendszerekkel szinte ehetetlen, mert azok széles nyalábbal dolgoznak és mindig egynél több gép lett volna a nyalábon belül.[1]
  • Az első Red Flag gyakorlatán nem volt jelen E-3 Sentry AWACS, mert úgy emlékszik, hogy akkor még nem létezett. Itt azonban hozzá teszi, hogy mivel ez 40 éve volt, nem biztos, hogy minden úgy volt és jól emlékszik vagy tudja jól*, ahogy EF-111A sem, de a légiitankolást azért gyakorolták. Red Flag-en találkozott A-7, A-6 gépekkel csapásmérő bevetéseken.

    (Még, ha a Red Flag méretei azt nem is tették indokolttá, de maga a bevetés során a személyzetet terhelő feladatok sorát belezsúfolták a repülésbe.)

    *Ez pont olyan eset, mert akkor már létezett az E-3 típus, csak kevés volt belőle. EF-111A valóban nem volt még hadrafogható 1980-ban Az E-3 Sentry (AWACS) gépek képességeit tesztelő és értékelő gyakorlat a Luke támaszponton 1976. november 6-12 között volt. Ez az esemény valószínűleg mind a mai napig a legnagyobb szabású békebeli gyakorlat/kiértékelő teszt volt harcászati repülőgépek részvételével. Itt tessék kicsit megkapaszkodni, a gyakorlaton ugyanis egyszerre 450 darab repülőgép tartózkodott a levegőben.[2]
  • A támadó gépek sokszor nem egy útvonalon repültek, hogy ezzel megosszák a védekező fél vadászerejét, ezzel segítve, hogy legalább egy kötelék elérjen a célpontig. Természetesen ettől a célponthoz érkezés tervezett ideje (TOT, time on target) még lehetett azonos, ezzel segítve a földi telepítésű légvédelem túlterhelését.

    Ennek megfelelően határozták meg a gépek felszállási idejét. Az F-111-esek szálltak fel szinte mindig elősnek, mert a gép hatalmas üzemanyag készlete és irgalmatlan hatótávolsága lehetővé tette, hogy a kötelék többi gépét körözve bevárja. (on hold) Ezek után számtalanszor ők repültek a célhoz legnagyobb kitérővel a leggyorsabban és mégis egyszerre értek a többiekkel a célpontokhoz. De már ennek megtervezése is embert próbáló volt, hiszen akkor nem segítették őket számítógépek, a tervezés erősen manuális munka volt. 4-5 órát is igénybe vett a folyamat néha a felszállás előtt, majd ezek után kellett még felszállni és bevetést repülni, ami azért jellemzően 2 órás is lehetett. A holding után jellemzően nem is emelkedtek magasra, hanem végig alacsonyan repülve közelítették meg a célpontokat.

    Jobb hasonlat nem jut eszembe. Mintha az ember részt venne egy 4-5 órás vizsga és gyakorlaton, majd „levezetésként” még sportolt 2 órát, ahol szintén használnia kell az agyát, egy fizikailag megterhelő környezetben...

    (19:00-tól jó videó felvétel arról, hogy milyen területek felett repkedtek.)

    A gyakorló területen voltak radarok elhelyezve és helyenként SAM imitátorok (smoky SAMs), amik lényegében irányítás nélküli füstrakétákat lőttek ki, amik mellett radar befogást imitáló eszközök voltak. Sajnos ennek működéséről és figyelembevételéről nem beszél bővebben...

    Felszálláskor 4-es kötelékekben repültek, de a célpontra felé repüléskor előfordult, hogy 2x2-es formációra váltottak. A kötelék formációját a terepviszonyok befolyásolták és attól függően fordultak. 20:20 táján ezt szemléletesen bemutatja. A kötelék formáció és azon belül távolság megválasztásának fő funkciója az volt, hogy a gépes egymás hátsó légterét valamennyire szemmel tudják tartani, mert hátrafelé pocsék kilátás volt az F-111 pilótafülképből. A fordulók módja is arra szolgát, hogy a fordulás közben a kötelék gépéinek helyzete úgy változott, hogy egy támadó vadász, ami magasabbról érkezi, mondjuk 7 óra irányából, egy manőverrel ne tudjon az összes csapásmérő gépre rárepülni, csak kemény manőverek végrehajtásával. (Vagy még úgy se.) Ideális és mázlis esetben, ha az F-111-es hordozta az AIM-9P rakétát (erről másik videóban lesz szó), akkor talán még indítani/használni is tudták azt. (Csak nappal.)
 
M

molnibalage

Guest
Nem fér bele 10 ezer karakterbe...
  • A 70-es évek végén és a 80-as évek elején szerinte nagyon kevés alkalmas fegyvere volt az F-111-nek. (Itt az E és D változatra gondolhat.). A gépek jellemzően az áramvonalas 2000 fontos Mk-84-est használták, de annak akkor még nem létezett a fékezett hatású (retarded) változata, mint volt a féklapos Mk-82 Snakeye. Ha nincs meg a kellő távolság a bomba és a gép között, akkor magát az fegyvert leoldó gépet is lerobbantja az égről. Emiatt a bombákat a célpontnál 1000 láb magasságra ugorva oldották le, amennyiben vízszintes repülésben oldották azokat. Az MK-82-esekkel mehettek lentebb is, de azok csak 500 font tömegűek voltak.
    1200px-Mk._81_250-lb_and_Mk._82_Snakeye_I_500-lb.jpg


    És bár ezt nem mondja ki, de sem pusztító erőben, sem légellenállásban nem volt azonos 4 db 500 fontos 1 db 2000 fontos bombával. A bombazárral és a 4 db bomba együttes indukált légellenállása sokkal nagyobb, mint az 1 db Mk-84-es bomba és függesztőé. Hogy a fékernyős BSU-50 2000 fontos bomba miért nem állt rendelkezésükre azt nem tudom, képen lent a BSU-49 500 fontos változatok láthatóak oldás közben. [3]
    full
  • Néha előfordult, hogy enyhe süllyedésben oldottak nem féklapos bombát. Ezt úgy kivtelezték, hogy nem pontosan a cél felé repültek, majd egy kb. 90 fokos fordulattal, teljes utánégetéssel 3-4 ezer lábra emelkedve ugrották fel kb. 30 fokos emelkedésben, oldották a bombát, majd kifordulva hagyták el a célterületet. Nagyon nehéz és manuális folyamat volt ez, de dinamikus célponttá tette a gépet.
    (Ezt 24:00-tól mutogatja el.)
  • A Red Flag számára kijelölt légtér keleti része szubszonikus, dél felé van az 51-es körzet, ami zárt légtér, észak és a nyugati része volt szuperszonikus repülésre alkalmas. A célpontok nagy része a nyugati részén volt, szóval az F-111-esek száguldozhattak kedvükre. Teljes utánégetéssel alacsonyan repülő gépek fogyasztása elérte a 80 000 font/órát. (Ez 10 kg/s, ami kb. 12,5 liter/sec). A legnagyobb sebesség, amit valaha látott/hallott az 960 csomó volt tengerszinten. Ez lehetséges, hogy a kismagasságú sebességi világcsúcs, amit senki nem hitelesített természetesen, nem vacakoltak ilyesmivel. Ő úgy tudja, soha senki nem repült ennél gyorsabban kismagasságon.

    Azért persze „fél szemüket„ az üzemanyagmérőn tartották, mert kismagasságon az utánégető használata nagyon komolyan odavágott a hatósugárnak. Egy gyors fejszámolással azt hozta ki, hogy kb. 30 másodperc teljes utánégetés az kb. 6-7 perc nagy magasságú útvonalrepülésnek megfelelő üzemanyagot égetett el. Semmilyen figyelmezgető rendszer nem volt beépítve, a személyzetnek kellett foglalkoznia az üzemanyag menedzsmenttel.
    (Ennek majd utánanézek a gép Flight manualjában a kiadott PDF- változatban benne lesz a konkrét ellenőrzése ennek.)

    Az első bemutatott videóban 930 csomóról beszélt. Akármelyiket is nézem, bődületes sebesség. Ha időben gázt adott az F-111 és volt elég üzemanyag, lényegében esélytelen volt a gépet utolérni és lelőni.

    Talán még Panavia Tornado képes erre a teljesítményre, de annak hatósugara lényegesen kisebb, és a fegyver terhelése is, mint az F-111-nek, de a gép koncepciója lényegében ugyanaz. A szerényebb hajtómű teljesítmény ellenére a gép légellenállása pont úgy optimalizált, mint az F-111-nél.
------------------------
[1] https://htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/ 190. oldal, kék keretes rész.
[2] https://htka.hu/2012/12/04/mcdonnell-douglas-f-15-eagle/ 159. oldal
[3] https://www.militaryimages.net/media/general-dynamics-f-111a-aardvark-releasing-mk-82-bombs.133971/

Még mindig csak 27:00-nál vagyunk, kb. a videó felénél...
 
M

molnibalage

Guest
Akkor folytatás 27:00-től.

  • Red Flag gyakorlaton előfordult, hogy nem mindig tartották be a minimálisan engedélyezett repülési magasságot és ezt egyszer pont vadlovak felett sikerült előadnia Jeffnek. Ironikusan megjegyzi, hogy reméli, hogy a PETA ezért nem tűz vérdíjat a fejére.
    keRjCs7.png

    Szóval néha jártunk tilosban...

  • Ezt követően egy elég kínos esetet ír le. Ehhez szükséges egy nagyon egyszerű fizikai jelenséget megérteni. Ha a repülőgépre haló légellenállás és a hajtómű tolóereje nem gyorsul, akkor a gép nem gyorsul már tovább. Tehát, ha közel csúcssebességgel repül a gép, kis magasságon, ahol nagyjából 30 tonna (60 ezer font) tolóerőt adnak le a hajtóművek, akkor az azt jelenti, hogy a légellenállás is ekkora. Azonban, ha a tolóerőt hirtelen csökkentik, akkor a légellenállás szinte nem csökken még semmit, de az erő különbség nagy lesz, ami a gépet lassítani fogja. Az utánégető kikapcsolásakor kb. megfeleződött (60 ezer fontról kb. 30 ezerre a tolóerő, ami kiválóan képes volt lassítani a gépet.

    Nagy sebességű repülésnél mikor nem volt rá szükség levette mindenféle átmenet nélkül a gázt. A hatás kb. ahhoz hasonlatos volt, mint nekiütközni a falnak. Úgy írta le, hogy a kisebb közúti baleseteknél is súlyosabb volt az érzés. A pilóták mögött volt a repüléshez szükséges dokumentáció egy része tárolva egy kis rekeszben. Na, a fékezés hatására az egész kirepült előre, egészen a gép szélvédőjéig, ami kb, 1,2 méterre volt, ott egymásra halmozódva beszorultak oda.
    Za5mMD2.png

    Jeff kezdő hadnagyként egy alezredes WSO-val repült együtt. Az a fékezés után csak csendben nézett Jeff-re, aki szemeiben látta azt a kifejezést, amit senki nem akar:
    „Ez a leghülyébb ember, akit valaha láttam életemben...”
    (Ez 29:15-től)

  • A Red Flag kapcsán megjegyezni, hogy gyakori volt, hogy egy gép a leszállás bejövetelnél csatlakozott a másikhoz és közeli formációban szálltak le és így igen gyorsan le tudott jönni sok gép. De ezt sehol máshol nem csinálták így.

    Ezt a részt megint csak nem értem, mert ez a leszállási protokoll súlyos és rendszeres megsértésének tűnik.

  • Jeff a megváltozott világról nem sokat tud, de amennyire tudja nem nagyon gyakorolják az alacsonyan repülést még az F-15E-vel sem, annak ellenére, hogy képes lenne rá. (Megj. de, de csak nappal, éjszaka nem. A Sivatagi Vihar idején használták a konténer formájában rendelkezésre álló terepkövető radart.) Azt megjegyzi, hogy az alacsonyan repülés lényege, hogy az ember elkerülje a fenyegetést. Azonban a stealth gépekkel ennek sok értelme nincs, mert csak a gép sebezhetőségét növeli. (Nem fejti ki, hogy ez MANPAD/IR SHORAD veszélyt jelenti. Illetve az sem mellékes, hogy az USAF erejének töredékét jelenti csak ma is az F-35A és az F-22, ami eleve vadászgépként nem repül földközelben a feladatköre miatt.) Illetve azt is megjegyzi, hogy az éjszakai repülés ezzel szemben sokkal hangsúlyosabbnak tűnik, mint régen. Illetve ismét megjegyzi, hogy nincs igazán vetélytársuk (peer competitor). Mivel ő 1992 óta nem repül harcászati alakulatnál homályosak az ismeretei, ő maga szerint is.

    Az F-111-hez leginkább hasonló gép ma, ami repül a kevés megmaradt Tornado Európában.

    Az alacsonyan és gyorsan repülés éjszaka szerinte valószínűleg már csak a B-1B-re korlátozódik. de az is stand off fegyverzetet hordoz manapság komoly ellenfél és stratégiai célok ellen, a COIN „bohóckodás” lézervezérlésű bombával pl. az ISIS az meg megint más... Még a B-52-eseket is bevetették ilyen feladatkörben, amit ő is elég furcsának tart, illetve, hogy ezt ki gondolta volna valaha is.

    Szerinte a mai légvédelmi rendszerek annyit fejlődtek, hogy pusztán az alacsonyan repülés valószínűleg önmagában ma már nem elégséges.


  • Az alacsonyan repülés azért is volt fontos eleme az F-111-nek, mert az F változatot leszámítva csak nem irányított bombákat használtak. Kis magasságról (400 lábat említ, ami kb. 150 méter) alkalmazva azokat a pontosság megfelelő volt.


  • Az eligazítások is tartogattak érdekességeket. Megbeszélték, hogy mit lehetett volna jobban csinálni, pl néha nem eltévedi, időről időre előfordult, hogy az 51-es Körzet légterét megsértették a gépek. Bár egyes „eltévedés” inkább szándékos volt, hiszen tudták, hogy onnan nem érkezhet „ellenséges” vadászgép. Nyugat felé repülve, ha vadászok északról jöttek, akkor egy ösztönös bal fordulóval máris a tiltott légtérben találta magát a pilóta.

    A csapásmérő pilóták általában gyorsan letudták kiértékelést, de –”édes Istenem, akkor jöttek a vadászpilóták...” – ahogy Jeff fogalmazott.
    81oIn1L.png

    Ó, ezek a vadászpilóták...

    A vadászpilóták szájából csak úgy röpködtek a „buzzwordok” és olyan intenzív „mesélés” folyt, hogy Jeff szerint az igazi küzdelem néha az eligazításon és nem odafent történt... :)

    Jeff két Red Flag-en volt, ezért volt összehasonlítási alapja, a második alkalommal 1989-ben volt, akko már a 79. századdal. A fenti történet akkor változott meg, amikor a gyakorlat magasabb szintű támogatást kapott a RF MDS rendszer által. (Red Flag Mission Data System). [1] Ez az ACMI konténerek által sugárzott (vagy elmentett?) adatokkal lehetett feltölteni és visszanézhető volt, hogy a gyakorlat során a gépek merre jártak és éppen mit csináltak. És ettől hirtelen az eligazítások rövidebbek lettek, mert a „mesélés” megszűnt... :)

    (Itt Jeff viccesen a they couldn’t lie anymore kifejezést használta).
    BOyqkjL.png

    Nahát, rövidebb kiértékelés, nincs mesélés...

Még mindig csak 37:00 táján vagyunk.

[1] https://books.google.hu/books?id=fIyrCQAAQBAJ&lpg=PT81&ots=8e4foS-rVA&dq=red flag mission data system&hl=hu&pg=PT81#v=onepage&q=red flag mission data system&f=false
 
M

molnibalage

Guest

Nah, akkor az utolsó darabja a videónak.
  • A kérdésre, hogy milyen repülőgépekkel találkozott a Red Flag alatt; az agresszorok F-5-tel repültek, amiket szabad szemmel kiszúrni igazi művészet volt, annyira aprók voltak. Ők kismagasságon nem tudtak lépést tartani az F-111-gyel. Itt ismét elmagyarázza, hogy kis magasságon a rakéták megsemmisítési zónája igen kicsi főleg, ha az kis hatótávolságú infravörös rakéta. Az F-15 megjelenése előtt viszont lényegében csak ezek voltak hatásosak (azok korlátaival) az F-111-esel ellen földháttérben. Az F-15 típus simán lépést tartott velük, ha szubszonikus területen repültek, ahol szuperszonikusan is lehetett repülni ott bajban voltak már sokszor.
  • Szóval 1989-re nagyon más lett a Red Flag, mint 1980-ban volt, köszönhetően a RF MDS rendszernek is. A GPS rendszer már létezett, de a gépek többsége nem tudta használni azt, az első F-111, ami erre képes volt 1990-re lett korszerűsítve. Az alakulata kettőt kapott, amikor a Szu megszűnt, amit viccesen úgy ad elő, hogy:

    „Végre megkaptuk ezeket a gépeket, ezek meg erre feladják...”
  • A Red Flag a vadászpilóták (air to air guys) új szintű kiképzési és gyakorlatozási lehetőségeként indult. Ennek Jeff szerint köze lehet ahhoz, hogy a Légierő mindig is egy olyan fajta megközelítéssel bírt, ami felmagasztalta a légi harcot. Ő egyenesen úgy fogalmaz, mintha a USAF vezetése soha nem fogta fel volna igazán, hogy az „air to air” feladatkör az csak támogató szerep. Itt beszúrja azt is, hogy nem érti, hogy az A-10-est miért akarják nyugdíjba küldeni. A Red Flag emiatt nappali bevetésekre korlátozódott – hiszen közeli manőverező légi harc éjszaka nem kivitelezhető. Apró hiba, hogy az F-111-egy éjszaka tervezték használni, ahogy a US Navy is repült éjszaka alacsonyan az A-6 Intruderrel. Ezen csapásmérők is olyan módon gyakorolták a bevetéseket (kötelékrepülés és a bombaoldási módszereket is), amit éjszaka nem lehetett volna ugyanúgy végrehajtani. 1980-ban egy éjszakai repülés volt csak, csak hát ott a „csapat fele” nem tudott részt venni, pl. az F-5-tel repülő agresszorok. Csak ennek eredménye az volt, hogy nappal meg a „csapat másik fele” (F-111, A-6) nem repülhetett úgy, ahogy tette volna élesben.

    Ez oda vezetett, hogy a Sivatagi Vihar alatt nem lettek volna képesek egyes dolgokat végrehajtani, ha előtte nem lett volna több hónapjuk felkészülni.

    Hoppá, hoppá, hogy mit is írtam korábban...?:)

    Hát igen, az A-10-es egy örök vita. Csak Jeff ott nyúl mellé szerintem, hogy a USAF nem a földi csapatok közvetlen légi támogatását (CAS – close air support) akarja feladni, hanem annak egyik eszközét, ami az USAF egyes vezetői és tagjai szerint is részben elavult és nem megfelelő ár/érték aránnyal bír. A típus fajlagos repült órája lényegében megegyezik az F-16C gépekével, viszont azoknál lassabb. Tehát egy adott távolságban levő terület és adott reakció idő biztosítása nem olcsóbb az A-10C-vel, ellenben, ha a típus nem használja a kicsit túlhypolt GAU-8 ágyúját, akkor lényegében ugyanazon fegyvereket veti be, mint az F-16C és F-15E gépek...

    Az már csak hab a tortán, hogy ezeken a gépeken is van gépágyú és COIN környezetben nincs célpont, ami indokolná a GAU-8 szükségességét, az M61 Vulcan is kellő pusztító erővel bír. Legfeljebb a nagyon kemény épületeket nem képes átlőni, de még ebben sem vagyok biztos.
  • A második Red Flagjén F-15-ből már sokkal több volt, 1980-ban még nem. Ezek földháttérben keresni és célt követi képes radarjuk miatt nehéz volt „elosonni”, illetve azért az RD MDS felfedte azon eseteket, ahol azért néha túloztak az Eagle zsokék a teljesítményüket illetően. Ilyen eset volt, amikor mögötte 12 ezer lábnyira kicsit felettük egy F-15-ös pilóta a rakéta indítást rá és kötelék tására is, amikor már szuperszonikus sebességgel repültek. Jeff megjegyezte, hogy egy AIM-9 soha nem érte volna utol őket abban a helyzetben. A MDS kiértékelés során akkor is jóvárírták neki, amikor kb. 20%-os találati arányra lehetet számítani. Jeff megjegyzi, hogy ez volt az vadászpilóták hátszele, ők voltak a suli népszerű diákjai, nem a csapásmérők...

    Ez a rész azért érthetetlen számomra, mert, ha radarral is befogja a célt az F-15, akkor a HUD és a radar képernyő is mutatta volna egy ilyen helyzetben, hogy a célpont az indítási zónán kívül van.
  • Összefoglalva hogyan teljesített szerinte az F-111 és mit profitált a Red Flag-en tanultakból?

    Az F-111 elképesztően hatékony volt kismagasságú támadóként és főleg a deep interdiction[1] feladatkörben és fix célok ellen. Nehéz észleli a gépet, de még, ha ez rövid időre sikerült is, az sem jelentette azt, hogy folyamatos célkövetés lehetséges volt, ami nélkül radarvezérlésű légvédelmi rakéta rávezetése nem lehetséges. A régi szovjet-orosz légvédelmi rendszerek reakcióideje olyan magas volt, hogy azok hatásos megsemmisítési zónáján szélén repülve, súlyosbítva a fenti problémával a siker esélye viszonylag csekély volt. Az első igazán komoly veszélynek az SA-12-őt (Sz-300V) írja le, de az csak a hidegháború végén jelent meg.

    (És összesen csak egy alakulat volt az egész Varósi Szerződés területén a hidegháború végén is, az NDK-ban. A Buk-M1-et érdekes módon nem említi.)

    A Red Flag számukra, mint csapásmérő csak részlegesen volt hasznos a fent említettek miatt. Nem gyakorolhattak úgy, ahogy aztán repülte élesben pl. a Sivatagi Vihar alatt. De attól még jó móka volt részt venni azokon. Mindkét alkalommal két hetet töltöttek a gyakorlaton. Úgy emlékszik, hogy minden másnap repültek, a Kevésbé szerencsések, csak minden harmadikon a gépek és a hadrafoghatósági korlátok miatt.

    A legemlékezetesebb pillanatok egyike az első videóban említett A-6 alatti átrepülés nagy sebességgel, ez még kiegészíti pár „aprósággal”. Mivel hangsebesség felett, 900 csomóval (!) és közel repült el az A-6-hoz, a lökéshulláma a hátára (!) fordította azt. Ezt onnan tudja, hogy az eligazításon beviharzott egy A-6 pilóta és kérdezte, hogy:

    „Na ki volt az, aki elzúgott alattam?
    Q1ff5u9.png

    Na ki volt az? Öööö, hát ő ottan...


    Nagyjából, mint a viccekben a kocsmában, mindenki csak nézett körbe, majd Jeff-re mutattak, hogy ő volt az. Jeff nem tudtam mire számítson, ő letolást várt és azt hitte komoly bajban van, de mint kiderült nem ideges volt a haditengerészeti pilóta. Odalépett és közölte:

    „Soha életemben semmit nem láttam még olyan gyorsan mozogni, mint ahogy ti jöttetek...”

    A más alakulatokkal és a Haditengerészettel együttműködés kapcsán megjegyzi, hogy a „kicsit más nyelvet beszéltek, nem annyira, mint az angol és az amerikai, de kb. majdnem...” :)

    A szokásos poénkodáson túl megjegyzi, hogy nem volt annyira rossz az interoperábilitás, mint azt elsőre gondolta volna a Red Flag nélkül is. A második Red Flagjén, mintha lettek volna ausztrál F-111-esek is, de erre nem biztos, hogy jól emlékszik.

    Visszatekintve szerinte az volt az aranykor. Neki nagyon bejött és örült, hogy részese lehetett.

    Én erősen érzem azt ebben a kijelentésben, hogy az F-111 az olyan teljesítményű gép volt és olyan sok manuális munkát igényelt, ami neki imponál és mai üvegezett gépekhez képest teljesen más élmény volt azzal dolgozni. Vagy fogalmazzuk úgy, hogy korából adódóan az „analóg” korszak gyermeke volt még ő bőven.
[1] https://htka.hu/2017/12/20/haditechnikai-osszefoglalo-2017-es-kiadas/
Lásd Haditechnikai Összefoglaló 3. fejezetét.

Akkor már csak a két Q&A videó van hátra tőle... :)
 
M

molnibalage

Guest
Ezek a képes bevágások egyébként hozzáadnak érdemben, vagy hanyagoljam inkább? Mondjuk a két Q&A-nél nem lesz releváns és asszem Falklandnál sem, de a jövőben figyelembe veszem akkor ezt. Ha minden jól megy,. akkor holnap lesz időm az első Q&A-ből akár 20 perce is. Már az elején olyan dolgokat mond, számokkal is, hogy csak pislogtam rajta, no... ;)
 
M

molnibalage

Guest
Na, akkor...

Részt vett volna az El Dorado Canyon hadműveletben?
Erre elvi esélye se lett volna, mert az F-111E gépek Upper Heyfordban nem rendelkeztek precíziós csapásmérő képességgel, a szigorú bevetési szabályok és célazonosítási követelmények miatt csak az F-111F jöhetett szóba az USAF oldaláról.
(Illetve a Navy A-6E TRAM gépei.)


Mennyi volt gyakori az EF-111A Raven és F-111 pilóták között az, hogy gépet cseréltek?
Semennyire. Néha előfordult átvezénylés és átképzés, de simán egyik gépből a másikba átülni nem lehetett.


F-111 vagy Tornado?
Pusztán a nyers képességeket nézve az F-111, különösen az F-111F a Pave Tack és a lézervezérlési bombák miatt és a Tornadohoz képest irgalmatlan hatótávolsága miatt, de beismeri, hogy a Tornadot annyira nem ismeri és annak ellenére, hogy annak van vadász változata, annak képességei a több vadászgéphez nem egészen merhetők és többfeladatúsága a gépnek nincs. (Ezt jól tudja.)


Milyen géppel repült volna szívesen?
A Tornadot kipróbálta volna, hogy legyen összehasonlítási alapja és persze az angliai tartózkodása miatt a Spitfire.


Mennyire volt megbízható a menekülő kapszula?
0 méter magasságon is működött, de legalább 50 csomós sebesség kellett a biztonságos mentéshez. A gép karrierje során talán kétszer fordult elő, ahol nagyon nem működött jól a rendszer, és sajnos az egyik esetben pont a közeli barátja vesztette életét. Az első alkalommal a főernyő és a stabilizációs ernyő bontása között történt valami, nem nyílt ki a főernyő rendesen és a kabin a földbe csapódott. Ekkor azt az ajánlást fogalmazták meg, hogy a stabilizáló ernyőt a stabilizáció után le kéne robbantani. A mérnökök azt mondták, hogy ez nem szükséges, nagyon nagy pech kell hozzá, hogy kétszer megtörténjen ez. Aztán két év múlva megint megtörtént. Jeff úgy tudja, hogy valószínűleg aztán ezt javították.

A kapszula azért volt szükséges, mert a gép alacsonyan is olyan sebességgel képes volt robogni, hogy akkor nem létezett olyan menőtrendszer, ami kis magasságon M1,4 sebességnél képes lett volna a sikeres mentésre. Lehet, hogy még ma sincs ilyen szerinte.

Úgy tudja, hogy a katapultálás sebességi világrekordját egy F-111-es tartja, egy javítás utáni ellenőrző repülés (FCF – functional check flight) során M2,5 sebességnél katapultáltak és sérülés nélkül túlélte a személyzet.

Az esetről én is hallottam, de az F-111-es írás készítése közben bukkantam rá, de ott csak M2,0 sebesség volt említve, de ott is FCF közben történt az eset egy F-111D-vel. Valószínűleg ez egy és ugyanaz.

Az ’Aardvark’ gép neve honnan jött?
Az gép orra hasonított a nevezett állatéra. A Légierő hivatalosan soha nem nevezet el egyébként a típust, de 1983/84 táján úgy gondolták, hogy ezt ideje megváltoztatni. Szóval végeztek egy felmérést a személyzet között, hogy hogyan kéne nevezni. Lehengerlő többséggel az Aarvark győzött. A Légierő vezetése viszont nem volt hajlandó egy ilyen állatról elnevezni a legpotensebb harci gépéinek egyiké, ezért simán eltemette a kérdést. Ehhez képest, amikor 1997-ben amikor kivonták a gépeket a szolgálatból a dokumentumokban már ez a név szerepelt hivatalosan is.

SpeciesPage_Aardvark03_02_Solutions.jpg

Az az orr, meg nem egy harcias állat...

A felmérése adott válasz során felveti Jeff azt, hogy senki ne tegyen fel olyan kérdést, amire olyan választ kaphat, am nem tetszik. A britek sarkkutató hajójának névadásakor a szavazás is kabaréba fulladt.[1]


[1] https://nyti.ms/2NsfsnA
https://bit.ly/31iapyy
 

Pocok75

Well-Known Member
2010. április 19.
2 823
2 542
113
Ezek a képes bevágások egyébként hozzáadnak érdemben, vagy hanyagoljam inkább? Mondjuk a két Q&A-nél nem lesz releváns és asszem Falklandnál sem, de a jövőben figyelembe veszem akkor ezt. Ha minden jól megy,. akkor holnap lesz időm az első Q&A-ből akár 20 perce is. Már az elején olyan dolgokat mond, számokkal is, hogy csak pislogtam rajta, no... ;)
Jöhetnek a képek is! :p
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
47 350
77 013
113
Na, akkor...

Részt vett volna az El Dorado Canyon hadműveletben?
Erre elvi esélye se lett volna, mert az F-111E gépek Upper Heyfordban nem rendelkeztek precíziós csapásmérő képességgel, a szigorú bevetési szabályok és célazonosítási követelmények miatt csak az F-111F jöhetett szóba az USAF oldaláról.
(Illetve a Navy A-6E TRAM gépei.)


Mennyi volt gyakori az EF-111A Raven és F-111 pilóták között az, hogy gépet cseréltek?
Semennyire. Néha előfordult átvezénylés és átképzés, de simán egyik gépből a másikba átülni nem lehetett.


F-111 vagy Tornado?
Pusztán a nyers képességeket nézve az F-111, különösen az F-111F a Pave Tack és a lézervezérlési bombák miatt és a Tornadohoz képest irgalmatlan hatótávolsága miatt, de beismeri, hogy a Tornadot annyira nem ismeri és annak ellenére, hogy annak van vadász változata, annak képességei a több vadászgéphez nem egészen merhetők és többfeladatúsága a gépnek nincs. (Ezt jól tudja.)


Milyen géppel repült volna szívesen?
A Tornadot kipróbálta volna, hogy legyen összehasonlítási alapja és persze az angliai tartózkodása miatt a Spitfire.


Mennyire volt megbízható a menekülő kapszula?
0 méter magasságon is működött, de legalább 50 csomós sebesség kellett a biztonságos mentéshez. A gép karrierje során talán kétszer fordult elő, ahol nagyon nem működött jól a rendszer, és sajnos az egyik esetben pont a közeli barátja vesztette életét. Az első alkalommal a főernyő és a stabilizációs ernyő bontása között történt valami, nem nyílt ki a főernyő rendesen és a kabin a földbe csapódott. Ekkor azt az ajánlást fogalmazták meg, hogy a stabilizáló ernyőt a stabilizáció után le kéne robbantani. A mérnökök azt mondták, hogy ez nem szükséges, nagyon nagy pech kell hozzá, hogy kétszer megtörténjen ez. Aztán két év múlva megint megtörtént. Jeff úgy tudja, hogy valószínűleg aztán ezt javították.

A kapszula azért volt szükséges, mert a gép alacsonyan is olyan sebességgel képes volt robogni, hogy akkor nem létezett olyan menőtrendszer, ami kis magasságon M1,4 sebességnél képes lett volna a sikeres mentésre. Lehet, hogy még ma sincs ilyen szerinte.

Úgy tudja, hogy a katapultálás sebességi világrekordját egy F-111-es tartja, egy javítás utáni ellenőrző repülés (FCF – functional check flight) során M2,5 sebességnél katapultáltak és sérülés nélkül túlélte a személyzet.

Az esetről én is hallottam, de az F-111-es írás készítése közben bukkantam rá, de ott csak M2,0 sebesség volt említve, de ott is FCF közben történt az eset egy F-111D-vel. Valószínűleg ez egy és ugyanaz.

Az ’Aardvark’ gép neve honnan jött?
Az gép orra hasonított a nevezett állatéra. A Légierő hivatalosan soha nem nevezet el egyébként a típust, de 1983/84 táján úgy gondolták, hogy ezt ideje megváltoztatni. Szóval végeztek egy felmérést a személyzet között, hogy hogyan kéne nevezni. Lehengerlő többséggel az Aarvark győzött. A Légierő vezetése viszont nem volt hajlandó egy ilyen állatról elnevezni a legpotensebb harci gépéinek egyiké, ezért simán eltemette a kérdést. Ehhez képest, amikor 1997-ben amikor kivonták a gépeket a szolgálatból a dokumentumokban már ez a név szerepelt hivatalosan is.

SpeciesPage_Aardvark03_02_Solutions.jpg

Az az orr, meg nem egy harcias állat...

A felmérése adott válasz során felveti Jeff azt, hogy senki ne tegyen fel olyan kérdést, amire olyan választ kaphat, am nem tetszik. A britek sarkkutató hajójának névadásakor a szavazás is kabaréba fulladt.[1]


[1] https://nyti.ms/2NsfsnA
https://bit.ly/31iapyy

Ha jól emlékszem a TU-160 nevét is megváltoztatták Beautyról mertilyen neve még sem lehet egy ellenséges gépnek.Úgy látszik,hogy valaki a névadó osztályon sokkal fontosabbnak érzi magát mint amilyen fontos és így akarja az amúgy teljesen felesleges (nyugdíjas)beosztását fenntartani
 
  • Tetszik
Reactions: borisz

Rotten878

Active Member
2018. november 21.
211
181
43
Ezek a képes bevágások egyébként hozzáadnak érdemben, vagy hanyagoljam inkább? Mondjuk a két Q&A-nél nem lesz releváns és asszem Falklandnál sem, de a jövőben figyelembe veszem akkor ezt. Ha minden jól megy,. akkor holnap lesz időm az első Q&A-ből akár 20 perce is. Már az elején olyan dolgokat mond, számokkal is, hogy csak pislogtam rajta, no... ;)

Nekem speciel nagyon szemléletesek, főleg vizuális típusként!
Sokkal jobban átjön a hangnem, még akkor is ha a videót nem nézte meg valaki.