Éppen a kiegyezéstől nem beszélhetünk megszállásról. Magyarország 1867-től egy dualista állam egyenrangú, független tagja lett, törvényes uralkodóval, saját alkotmánnyal. Bécs mellett Budapest is teljes rangú fővárossá vált, az állam hivatalos neve is Osztrák-Magyar Monarchia / Österreichisch-Ungarische Monarchie (Austria-Hungary) lett. A magyar országgyűlés minden kérdésben önállóan dönthetett, kettőt leszámítva: A külügyet és a hadügyet, ami azonban szintén nem osztrák, hanem KÖZÖS terület maradt. Igaz, hogy ezekben, különösen a hadügyben az osztrák túlsúly érvényesült, de ha megnézzük az Osztrák Császárság és a Magyar Királyság erőviszonyait, valamint a birodalmi (nem osztrák!) hadsereg szerves fejlődését, ez érthető is. Hogy a kiegyezés milyen mértékben rendezte Magyarország közjogi helyzetét, arra jó példa gróf Andrássy Gyula esete, akit 1851-ben, a szabadságharcban vállalt szerepéért halálra ítéltek, de a kiegyezés után a dualista állam külügyminisztere lett és nem is akármilyen minőségben, ténylegesen alakította a birodalom külpolitikáját!
Azt gondolom, teljes joggal mondhatjuk, hogy a dualista állam közös hadserege egyben a korszak (1867-1918) magyar hadserege is volt, és hogy öröksége a mi örökségünk is. Egyedül a német vezényleti nyelv árnyékolja be ezt a tényt, de ennek megítélésekor jusson eszünkbe, hogy még a Magyar Királyság területén sorozottak felének sem a magyar volt az anyanyelve, vagy az, hogy 1844-ig az ország hivatalos nyelve a latin volt, esetleg az, hogy a NATO nemzetközi alakulataiban sem használható sokszor a magyar nyelv.
Hogy a kiegyezés előtt megszállt ország voltunk, az aligha vitatható, mármint 1849-től, de előtte, közjogilag törvényesen uralkodtak Magyarországon a Habsburgok. Még 1848 nyarán is a törvényes magyar király (V. Ferdinánd) hadserege harcolt az osztrák császár (I. Ferdinánd) hadseregével szemben! A szatmári békekötéstől számítva törvényes a Habsburg uralom Magyarországon és a Pragmatica sanctio erdélyi- és magyar országgyűlési elfogadásával (1723) az ország lemondott a királyválasztás jogáról is, valamint szentesítette a monarchia uralma alatt álló területek és országok oszthatatlan és elválaszthatatlan, örök egységét. A kiegyezés ezt majd újra megerősíti: Indivisibiliter ac Inseparabiliter - ezzel el is jutottunk a kezdőképhez: Ausztria-Magyarország dualista birodalmához, amitől jobb aligha volt hazánk történetének elmúlt 500 esztendejében.
