Ennyire extrém esetekben már azért vannak korlátok a hasonlósági számok miatt, viszont olyan mennyiségű mérési adat van, ami valamilyen szintű neumerikus modellést lehetővé tesz.
Szubszonikus tartományban numerikus modellezés elvileg nem pálya már, az F1 nagyon csúcsrajár ezen a téren.
Az én diák időm alatt numerikus modellet validáló mérés nélkül nem fogadtak el, hogy a mai ipari gyakorlat mi azt nem tudom, mert nem CFD-s területen mozgom.
Hasonlósági számok bizonyos szintű pontossága esetén fogadható el a számolt modell. Ha határrétegre vonatkozó összefüggések pl. nem elég pontosak, akkor hiába néz ki "kilóra" jól az eredmény, akkor azt elvetendő, mert nem tesz eleget kellően pontosan a valóságnak.
Persze ehhez tudni kell, hogy nem csak egyfajta solver létezik, mert mind másra van optimalizálva. Pl. kétfázisú kétkomponensú áramlás számításához más solver kell, mint pl. mondjuk egy newtoni folyadékkal üzemelő rendszer szabályzó szelepének számolása.
Extrénnagy problémákhoz vannak extrém szélcsatornák. A németeknél asszem van valami szélcsatorna, ahol egy barlang hatalmas terét használják fel vákkumként és azzal állítanak elő extrém sebességet. 10-20 másodperce hiperszonikus tartomány is előállítható. Egy ilyen mérésre heteket készülnek elő és aztán jön a mérés. (Erről is diák éveim alatt hallottam, a létesítmény nevére sajnos nem emlékszem.)
Viszont a mai repülőgépeket is láthatóan berepülik, a teljes perfomance envelope tartományt. Egyrészt a valós fogyasztási és gyorsulási értékek miatt, másrészt a gép vezérlése miatt.