Laikus kérdéseim vannak,pl a szovjet hadiipar mennyire gyártott azonos súlyú lövedékeket,azonos mennyiségű lőporral töltött hajító tölteteket?
Kb grammra.egyformák voltak,vagy inkább dekára?
Mennyire számít a cső hőmérséklete,ahogy melegszik,részben a deformáció,részben ahogy hőtágul,nő az átmérője,több nyomás megy el a cső,meg a lövedék között,lassab lesz a skuló?
Vagy ezek elhanyagolható eltérések?
Nem elhanyagolható, ezek pont azok a tényezők, melyekkel mérésével lehet csökkenteni a szórást.
Dudi már leírta a súly szerinti osztályozást. A hajítótöltet tömege sem pontosan egyforma. Van egy alap töltet és a többi 4-6 kivehető zacskókban. A modernebb gyártás-technológiának köszönhetően ezek súly jóval homogénebb. Nyilván, ha az egyik töltetben több a lőpor, annak elégése során nagyobb mennyiségű és nyomású gáz keletkezik, ami nagyobb kezdősebességet eredményez, laposabb pályát, nagyobb lőtávot stb.. Ugyanígy, ha a töltet hőmérséklete a begyújtásáskor magasabb, hamarabb éri el a robbanáshoz szükséges hőmérsékletet, tovább ég, ezért a tökéletesebb égéskor több gáz keletkezik. ezért önjárókban jobban biztosítható az egyenletesebb töltet hőmérséklet. Ha mérjük, a lőelemek képzésekor bele tudjuk számolni, hogy pl. 2 C -os hőm. változásra hány vonással kell növelni vagy csökkenteni az irányzékot.
A cső és a töltőűr hőmérséklet hasonlóan befolyásolja a gyulladási hőmérsékletet. Ha a töltőűr a több lövés után már kitágul, akkor rosszabb lesz a tömítése (zárása), ezért gázok szökhetnek már el a záron keresztül, azaz csökken a nyomás, a kezdősebesség és így tovább. Tehát a löveg anyag minősége, használatban töltött ideje sem mindegy.
Mivel ezen belső ballisztikai tényezők összeadódva jelentkeznek a lövedék kezdősebességében, ezért szerelnek már minden lövegre kezdősebesség mérő radart.
Az méri a különbséget a lőtáblázati standard sebességtől, mely a próbalövészeteken lett meghatározva. Ez az átlagos szórásközéppontra eső irányzék állás.
A kísérleti lövések és a gyakorlatok, harchelyzetek során leadott lövések körülményei nem azonosak. Az első lövések nagyobb eséllyel csapódnak a szórás-ellipszis középponthoz közeli területre (az 50 %-os zónába) mint a később leadott lövések - a feljebb vázolt tényezők miatt. A hosszabb ideig tartó tűzcsapások idején - mint pl. Berlin ostroma, vagy mostanában a Tálibok ellen - a löveg fokozott igénybevételéből eredő kopás miatt igencsak megnő a szórása a lövegnek. Ez van. Ha egy ilyen löveget egy ütegbe szerveznek újabb, kevésbé igénybe vett lövegekkel, az marhára szórni fogja az üteg tüzét. Ilyen hibát nem is követhet el senki, még nálunk is figyeltek rá, amikor még volt mire.
Szóval, a szórás ellipszis ismeretével nagyon nem ér még véget a tüzérség tudománya. Hiszen lehetett pár videón látni a megsemmisített konvojokat, ami ugye keskeny úton mozog, széles cél és közel sem biztos, hogy az üteg arcvonalával párhuzamosan.
Régebben még Kuruc71 fórumtársunk is beszámolt az ausztrál tüzérek M777-el történő gyakorlatáról, ahol hasonló eredményeket értek el és szinte ódákat zengtek a fegyver pontosságáról (amúgy máshol is).